Mikor érezted utoljára, hogy változtatni kellene? Bármin. Rossz szokáson, élethelyzeten, munkahelyen, vagy munkahelyet, emberekkel való kapcsolatokon, világra gondoláson, beidegződésen. Bármin. Van egy rossz hírem: nem fog menni. És van egy jó hírem: menni fog. Nem szórakozok most veled, se senkivel, csak kimondom, ami sokunk tapasztalata.
Bizonyára tetted már fel a kérdést: hogyan sikerült másnak változtatni, nekem meg miért nem?
Henry Fordnak jó aranyköpései voltak, az egyik így hangzik: „Akár azt hiszed, hogy képes vagy rá, akár azt, hogy nem, igazad lesz.” „Akár azt hiszed”… – kezdte mondatát. Az eredeti angolban a „gondolod” szó szerepel, de a lényeg ugyanaz: amit hiszel, vagy gondolsz magadról. Odáig sokan eljutnak az életükben, hogy változtatni kellene valamin, de megvalósítani nem tudják. Miért nem? Azért, amit önmagukról gondolnak. És az, amit önmagukról gondolnak, az bizony sokkal, de sokkal régebbi hatások összessége, mint aminek tudatában lehetne az ember.
Például melyikünk emlékszik a születésére? Pedig ma már azt mondják a kutatók, hogy kihatása van az életünkre. Könnyű, nehéz születés volt, természetes vagy császár, elakadt, vagy simán kibújt? Senki sem emlékszik rá, sőt, senki sem tehet róla, mégis kihat.
Milyen emberek vettek körül kisgyermekként: optimista, tettre kész vidám, vagy morgolódó, pesszimista, mindenért másokat okolók?
Nem választjuk a családunkat, de mégis a legjobban ez hat ránk.
Mit hallottál szüleidtől: ajándék vagy, vagy csak úgy becsusszantál, és igazából senki sem várt? Nem te akartál élni, jöttél, ahogyan fogadtak, az mégis kihat felnőtt életedre.
És most ezzel mit kezdjek? – kérdezheted. Mert mindebből csak az derült ki, hogy nem is tehetek arról, aki vagyok. Igen, végül is igen. És ezért nincs nagyobb üzenetem a számodra annál, mint ami így hangzik:
„úgy fogad el és szeret téged az Isten, ahogy vagy!”
És az embernek innentől már nem az ellen kell küzdeni, amiről nem tehet, például, hogy hova született, hanem képes lesz ezt elfogadni, és ebből kiindulva változtatni.
Csak az isteni szeretet emberen túli megtapasztalása képes az embert változásra ösztökélni. Hiszek Istenben, aki elfogad és szeret úgy, ahogy vagyok, akkor én nem nyugszom bele abba, hogy tönkre tesznek rossz szokások, beidegződések, múltbeli hatások – változtatok! Valójában nem is magamért, hanem Őérte!
Onnan indultunk, hogy igazán nem is tehetünk arról, kik vagyunk. Most mégis oda érkeztünk, hogy
valójában nagyon is sokat tehetünk azért, hogy kik leszünk.
Ez az igazság, akár hiszed, akár nem.
Hajdú Szabolcs Koppány jegyzete
Az előző rész itt tekinthető meg:
