2007. január 9-i kép Steve JOBS-ról, az Apple amerikai információtechnológiai cég társalapító vezérigazgatójáról, amint bemutatja a társaság új iPhone okostelefonját. Jobs 2011. október 5-én, 56 éves korában hasnyálmirigyrákban elhunyt. A háttérben a társaság emblémája látható. (MTI/EPA/John G. Mabanglo)
Ma van tizenkilenc éve annak, hogy Steve Jobs egy színpadon állva kimondta azt a mondatot, amelyről akkor talán még ő sem sejtette, mennyire igaz lesz:
„Időről időre születik egy forradalmi termék, amely mindent megváltoztat.”
január 9-én, a San Franciscó-i Macworld Expón Jobs először mutatta be a világnak az iPhone-t. Nem egyszerűen egy új telefont jelentett be, hanem egy teljesen új gondolkodásmódot arról, hogyan kommunikálunk, dolgozunk, tájékozódunk – és végső soron hogyan élünk.
Emlékszem, milyen volt akkoriban egy mobiltelefon. Gombos volt, vastag, nehézkes, és bár már léteztek „okostelefonok” – mint a Blackberry, a Palm Treo vagy a Moto Q –, ezek inkább munkaeszközök voltak, mint a mindennapjaink természetes részei. E-mailezni lehetett rajtuk, néha böngészni is, de messze voltak attól az élménytől, amit ma egy érintőkijelzőtől elvárunk.
És akkor jött Steve Jobs, fekete garbóban, és azt mondta: három forradalmi terméket mutat be. Egy széles kijelzős iPodot érintésvezérléssel. Egy áttörést jelentő kommunikációs eszközt. És… egy forradalmi mobiltelefont. A közönség akkor értette meg igazán, mi történik, amikor hozzátette:
„Ezek nem három különálló eszköz. Ez egyetlen eszköz. És iPhone-nak hívjuk.”
Ez volt az a pillanat, amikor a telefon többé nem csak telefon lett.
Egy férfi mutatja fel a frissen vásárolt Apple iPhone nevű mobiltelefonját egy New York-i üzletből távozóban 2007. június 29-én, a termék boltokba kerülésének napján. Az Apple számítógépgyártó és szórakoztatóelektronikai cég készüléke nyomógombok helyett érintőképernyővel és virtuális menüsorral rendelkezik, továbbá alkalmas az internetes oldalak böngészésére, levelezésre, zenehallgatásra és filmnézésre egyaránt. (MTI/EPA/JUSTIN LANE)
Az első iPhone ma már szinte mosolyt csal az arcunkra: kicsi volt, nem lehetett rá alkalmazásokat telepíteni, legfeljebb 16 GB tárhelye volt, és egy lassú mobilhálózaton működött. Mégis, mindaz, amit tudott, akkoriban elképesztőnek számított: érintőképernyő, könnyű internetezés, kamera, zenelejátszás, e-mail – mindez egyetlen eszközben, elegáns, letisztult formában.
És ami talán a legfontosabb: egyszerűen használható volt. Nem informatikusoknak, nem menedzsereknek, hanem mindenkinek.
Az iPhone villámgyorsan a kultúra részévé vált. Az első évben több mint hatmillió darabot adtak el belőle, és azóta közel kétmilliárd iPhone talált gazdára világszerte. Ma nagyjából minden tizedik ember zsebében ott lapul egy. Sokan már nem is használnak más számítógépet: a telefon lett a kamerájuk, térképük, naptáruk, bankjuk, zenelejátszójuk, sőt, a kapcsolattartásuk legfontosabb eszköze.
Ahogy egy elemzés fogalmazott: „Az iPhone a világot a zsebünkbe tette.”
És nem csak a felhasználókat változtatta meg. Egy egész iparág született meg körülötte: alkalmazásfejlesztők, kiegészítőgyártók, közösségi média-platformok. Olyan technológiai infrastruktúra épült ki, amely később drónokat, okosotthonokat, viselhető eszközöket és önvezető autókat is lehetővé tett. Még a versenytársak telefonjai is az iPhone által kijelölt irányba fejlődtek.
Egy vásárló kipróbálja az új iPhone 5 okostelefont a budapesti Mammut bevásárlóközpontban lévõ T-Mobile üzletben 2012. szeptember 28-án. (MTI Fotó: Mohai Balázs)
Apple számára pedig az iPhone nemcsak ikon, hanem gazdasági motor is lett: mára a bevételeik több mint fele ebből az egyetlen termékcsaládból származik.
De ahogy minden technológiai forradalom, ez is kérdéseket vet fel. Tényleg közelebb hozott minket egymáshoz? Vagy inkább elmosta a határt munka és magánélet között? Több kapcsolatunk lett, vagy csak több értesítésünk? A szociológusok szerint a kép nem fekete-fehér: miközben a telefon elképesztően megkönnyíti az életet, új függőségeket és újfajta elszigeteltséget is teremt.
És mégis… nehéz lenne elképzelni a világot nélküle.
Ma, tizenkilenc évvel azután, hogy Steve Jobs először felemelte azt a kis fekete készüléket a színpadon, talán nem túlzás azt mondani: az iPhone nem csupán egy termék lett. Egy korszak jelképe. Egy eszköz, amely észrevétlenül újrarajzolta a hétköznapjainkat – attól kezdve, hogyan fotózunk, egészen addig, hogyan találunk egymásra.
