Forrás: MTI/ Fotó: Koszticsák Szilárd)
Molnár Piroska A Zenit YouTube-sorozatban megjelent beszélgetésben kendőzetlen nyíltsággal vall arról, milyen árat fizetett azért, hogy mindent a hivatásának rendeljen alá.
Mindössze 23 éves volt, amikor feleségül ment Eötvös Péter Kossuth-díjas zeneszerzőhöz. A kapcsolat azonban nem bizonyult tartósnak. Mindketten a saját pályájukban éltek, és egy idő után világossá vált, hogy egyikük sem tud engedni.
„Ha az ember mindent odaad a pályának, akkor elveszíti a magánéletét. Szóval választani kell”
– idézték a színésznőt, aki azt is elmondta, hogy bár mélyen tiszteli azokat, akik képesek összeegyeztetni a kettőt, saját életében ez nem sikerült.
„Nálam a magánélet sérült.”
A válás közös döntés volt, de nem fájdalommentes. „Megbeszéltük, és nagy fájdalmasan olyan döntést hoztunk, hogy mindenki csinálja a saját dolgát… nagyon fáj, de megvoltam egyedül is.”
(Forrás: MTI / Fotó: Bara István)
A legnagyobb veszteség: egy anya fájdalma
A házasság felbomlása azonban eltörpül amellett a tragédia mellett, amely Molnár Piroska életét örökre kettétörte. Egyetlen fia, Eötvös György 1995-ben, mindössze 26 évesen hunyt el. A színésznő akkor 50 éves volt.
„Ezekért a veszteségekért nem tud kárpótolni az élet. Legalábbis olyan nagy veszteségekért, ami a magánéletemben ért engem”
– mondta. „Én nem voltam családösszetartó… de hát valamit valamiért. És én ezt választottam.”
Molnár Piroska korábban már beszélt arról, hogy a mai napig élő kapcsolatot ápol elhunyt fiával: gyakran beszél hozzá, gondolatban tanácsot, segítséget kér tőle. Ez a belső párbeszéd sokszor ad neki erőt a mindennapokhoz – és a színpadhoz.
(Forrás: MTI / Fotó: Ilovszky Béla)
A színpad mint menedék és túlélési forma
A tragédia után a színésznő nem vonult vissza. Fia halálát követően másnap már színpadra állt. Nem dramatizált, nem követelt részvétet – dolgozott tovább.
„Gyógyító ereje van a színpadnak.”
„Ez a színészet lényege, hogy ezeket az érzéseket mind fel tudjuk vinni a színpadra, és olyankor érzünk egyfajta megkönnyebbülést” – magyarázta. A fájdalom azonban nem múlik el, legfeljebb átalakul.
„Földolgozni nem lehet egy gyerek elvesztését. Tovább kell vele élni. Ki ahogy tud.”
Molnár Piroska számára a színház lett az a tér, ahol mindaz, amit az élet elvett, kimondhatóvá, kiordíthatóvá válik.
„Esténként kiordítottam magamból a színpadon egy-egy szerep örvén a fájdalmaimat.”
(Forrás: MTVA / Fotó: Zih Zsolt)
„Csak a fizikai bajoktól mentsem meg az Isten…”
A színművész nem idealizálja saját döntéseit, nem állítja, hogy minden jól alakult. Amit tett, azt vállalja – a következményekkel együtt.
„Úgy voltam vele, hogy csak a fizikai bajoktól mentsem meg az Isten, a lelkiekkel majd elbánok valahogy.”
Nyolcvanévesen Molnár Piroska még mindig játszik, még mindig a színpadon él. A veszteségek nem tűntek el, de beépültek minden szerepébe, minden mondatába. És talán éppen ettől olyan elementáris az, amit a nézőtéren ülők kapnak tőle: egy élet fájdalmakkal teli, mégis rendíthetetlen igazságát.
(Forrás: MTI /Fotó: Kallos Bea)
