(Fotó: Shutterstock)
Sok helyen hallhatjuk, többek között tőlem is, hogy mennyire fontos a gyermekeink érzelmi intelligenciájának fejlesztése. Kulcsa a kiegyensúlyozott szülő-gyermek kapcsolatnak, a gyerkőc érzelmi szabályozásának… és még reggelig sorolhatnánk, hisz jótékony hatásainak listája végtelen. 2025-ben előtérbe került, úgyis mondhatnám „divatossá vált” egy kifejezés ennek kapcsán, ami a parentifikáció. De mit jelent ez, hogy kerüljük el, és mégis miért ártalmas a gyerekekre?
A parentifikáció egy szóban összefoglalva szerepcsere, ahol a gyermek rákényszerül, hogy szülői feladatokat átvegye.
Több formája is létezik, fizikai, érzelmi és a testvérek iránti túlzott felelősségvállalás és gondoskodás. Kártékonysága nagyon sokrétű, hosszú távon torzítóan hat a gyerekek személyiségére és önképére.
Szülőként sokszor kerülhetünk váratlan helyzetekbe, ahol úgy érezzük magunkra maradtunk. Parentifikációról akkor beszélünk, amikor a szülő akár érzelmileg, akár fizikailag olyan módon támaszkodik gyermekére, ami életkorának nem megfelelő. Jó példa erre a párkapcsolati nehézségek megbeszélése a gyerkőccel, vagy akár az egyes félelmek túlzott megosztása.
Az őszinte érzelmes és bizalmas beszélgetések esetén, a szülő irányítja és kontrollálja a beszélgetés menetét, szűri az információkat és minden esetben a szülőé az érzelmi megtartó szerep. Amikor bizonyos körülmények miatt ez az egyensúly kibillen és a gyermek válik a szülő vígasztalójává és megmentőjévé az hosszú távon komoly károkat okozhat az egészséges személyiség és önértékelés fejlődésében.
Néhány példa erre:
- A 9 éves gyerkőc főz, mos, takarít, akár csekket fizet be. Fizikai feladatokat vesz át a szülőtől.
- A szülő a 8 éves gyermeknek panaszolja el a házassági problémáit és várja tőle a megoldást. Olyan szövegkörnyezetet alkalmaz mint: „Én csak rád számíthatok. Engem csak te értesz meg.”
- A 11 éves gyermek vigyáz a testvérére, eteti, tisztába teszi, mindezt rendszeresen, „feladat” jelleggel, a testvérével járó felelősség őt terheli.
- A szülő gyermekével osztja meg a világban történő események okozta félelmeit, elhangzik a: „Rettegek, hogy mi fog történni. Ugye te is félsz?”
(Fotó: Shutterstock)
Az érzelmi intelligencia fejlesztése ezzel szemben teljesen más közeget teremt a gyermek számára. Kommunikáció által megismerheti, felismerheti és értelmezheti a benne zajló érzéseket és a szülő útmutatása által megtanulja őket kontrollálni. Egy érzelmileg intelligens gyermek nem érzi magát felelősnek mások érzéseiért, szabadon lehet gyermek, gondtalanul és játékosan.
Jámbor Zsófia vagyok, a MásképpGondolkodó gyereknevelési oldal létrehozója, Gyermek és Ifjúsági Preventor.
2023-ban körbenéztem a világban és nem tetszett amit láttam a szülő-gyerek kapcsolatok terén. Ezért létrehoztam egy platformot ahol megosztottam az érzelemközpontú gyerekneveléssel kapcsolatos módszereimet, meglátásaimat. Meglepődésemre sokan tudtak azonosulni a nézeteimmel és mire észbe kaptam, már elöntöttek a segítségkérő üzenetek. Szerettem volna segíteni, így a tapasztalataimat és kutatómunkámat kiegészítettem egy képzéssel, ami által Gyermek- és Ifjúsági Coach és Preventorként folytattam az utamat.
A Ridikül Kulcskérdések rovatán keresztül is segíteni szeretnék azon az úton, ahol sokszor szülőként elveszve érezzük magunkat. Segíteni szeretnék megérteni, hogy minden gyerekhez a szívén keresztül vezet az út, de a tudatosság rajzolja a térképet.
Nagyon fontosnak tartom tisztázni, hogy az életkornak megfelelő felelősségvállalás és feladatok elvégzése hozzájárul a gyermekek egészséges önértékelésének kialakulásához, ezt nem érdemes összekeverni a parentifikációval.
A mai szülő társadalom erősen megoszlik a gyerkőcök otthoni feladatvállalásával kapcsolatban, egyesek teljesen mentesítik, míg mások átesnek a ló túloldalára.
Mint minden másban, én ebben is az aranyközéputat tartom célra vezetőnek, adjunk felelősséget de korhoz és képességhez mérten.
