(Forrás: Unsplash)
A gyermek születése sok nő életében nemcsak magánéleti, hanem szakmai fordulópont is. Éppen ezért sok nő számol be arról, hogy miközben a külvilág szerint „csak” otthon van a babával, belül egy intenzív tanulási és átalakulási folyamat zajlik. Új információkat szívunk magunkba a testünkről, a regenerációról, a mozgásról, a kötődésről, az idegrendszeri fejlődésről, az érzelmi biztonságról. Olyan tudás ez, amely korábban gyakran teljesen kívül esett az érdeklődési körünkön – most viszont a mindennapjaink része lesz.
Nem csoda, hogy sokaknál felmerül a kérdés: vajon tényleg oda akarok-e visszatérni, ahol ezt az egészet abbahagytam?
Amikor nem (csak) a körülmények változnak, hanem mi magunk is
A karrierváltás mögött gyakran praktikus okok állnak. A korábbi munkahely kötött munkaideje, ritmusa, a túlórák, az utazási idő vagy a rugalmatlanság egyszerűen nem férnek bele egy kisgyerekes életbe. Ilyenkor a váltás sokszor kényszerűnek tűnik. De legalább ilyen gyakran belső, lelki okok mozgatják a változást. Anyává váláskor megváltozik a fókuszunk. Más lesz fontos. Máshová kerül az energia. Ami korábban motivált, már nem ad ugyanakkora értelmet. Helyette megjelenik egy erős vágy a hasznosságra, az értékteremtésre, az emberi kapcsolódásra – és arra, hogy mindezt úgy tegyük, hogy közben jelen tudjunk lenni a gyerekünk életében is. Sokan ekkor döbbennek rá arra, hogy nem elvesztettek éveket, hanem rengeteget kaptak.
(Forrás: Jancsó Ildikó / Fotó: Pelei Niki)
Az új utak gyakran egészen hétköznapi helyeken nyílnak meg
A kisbabás lét beszűkíti a mozgásteret – ugyanakkor új világokat is megnyit. Edzeni például nem – vagy csak nehezen – lehet úgy, mint korábban, de megjelennek a babával együtt végezhető mozgásformák. A bezárkózás és elmagányosodás ellen sokan keresnek közösségeket: babaúszás, Ringató, mondókázós foglalkozások, baba-mama torna, hordozós programok. Ezek a terek nemcsak feltöltődést adnak, hanem inspirációt is. Sok nő itt találkozik először azzal az érzéssel: „Ezt szívesen csinálnám én is.”
Sok nagy változás nem tudatos karriertervezéssel indul, hanem egy belső hiányérzettel: szükség van mozgásra, közösségre, női kapcsolódásra a kisbabás mindennapokban. Ebből az érzésből született meg a Maminbaba mozgalom is, amely mára országszerte anyák ezreit szólítja meg. A Maminbaba Hordozós latin-fitnesz várandós és kisbabás anyukáknak kínál mozgást, közösségi élményt és kikapcsolódást – természetesen úgy, hogy a babák velünk maradnak a hordozóban. A cél, hogy az anyák ne csak fizikailag mozogjanak, hanem kapcsolódjanak másokhoz, jobban érezzék magukat, és közben egy olyan közösség részei legyenek, ahol a mozgás és a társas élmény mellett támogatást is kapnak.
Ahogy a Maminbaba országszerte egyre több helyen elérhetővé válik és egyre több család csatlakozik hozzá, látszik, hogy ez nem pusztán egy mozgásforma. Egy életérzés, egy közösség, egy tér, ahol az anyák találkozhatnak, együtt mozoghatnak, beszélgethetnek és feltöltődhetnek, miközben a babák biztonságban vannak.
Ilyen élmények gyakran szolgálnak kapcsolódási ponthoz a karrierváltás irányába: sok nőben ekkor merül fel, hogy szeretne egy olyan munkát, amelyben másokat is támogat, közösséget épít, mozgat és inspirál.
Amikor a változás hivatássá válik
Jancsó Ildikó női mozgásmentor, perinatális edző története megmutatja, hogyan válhat az anyaság során megélt belső átalakulás egy teljesen új hivatás alapjává. Korábban a filmes üzletágban dolgozott, mozifilmek forgalmazásának adminisztratív területén, és az első várandóssága előtt még nagyon határozott elképzelése volt arról, mikor és hogyan tér majd vissza a munkába.
„Azt gondoltam, viszonylag gyorsan újra az irodában leszek, és ott folytatom, ahol abbahagytam”
– idézte fel.
(Forrás: Jancsó Ildikó / Fotó: Pelei Niki)
Az első gyermeke születése azonban teljesen felülírta ezt a tervet. Egy sokszor ébredő, nagy igényű babával találta magát otthon, kimerülten, elszigetelődve, a korábbi pörgős életéhez képest szinte légüres térben.
„Kaptam egy igazi többemberes babát, aki hónapokig milliószor ébredt éjjel, én pedig teljesen kimerültem”
– emelte ki. Ráadásul a tél, a hideg idő és az, hogy akkor még nem ismerte a babahordozás lehetőségeit, tovább nehezítette a mindennapokat. „Ott maradtam bezárva egy sokat síró csecsemővel, és nagyon nehéz volt akár csak egy rövid sétára is elindulni.”
Néhány ilyen, kiképzéssel is felérő hónap után alapjaiban változott meg benne az alkalmazotti léthez való viszonya. Bár szerette a munkáját, és várták is vissza, egyre kevésbé tudta elképzelni, hogy újra belépjen abba a stresszes, túlórákkal teli világba, amelyet korábban természetesnek vett. A második gyermeke érkezése pedig végképp világossá tette számára, hogy az addigi „dolgozó anya” ideál már nem összeegyeztethető az életével.
„Egy kicsi és egy pici gyerekkel megszervezni a hétköznapokat már önmagában extrém sportnak minősül”
– fogalmazott. Az anyaság nemcsak a munkához való viszonyát, hanem a sikerről és az egyensúlyról alkotott képét is átformálta. Saját bevallása szerint mindig túlteljesítő, maximalista volt, aki ritkán kért segítséget – a munkahelyén és a magánéletben is. A kisbabás időszak azonban megmutatta ennek az árát is: a kialvatlanság, a folyamatos készenlét és a túlélésre berendezkedett mindennapok mélypontra sodorták.
„Aztán lassan ráébredtem, hogy az addigi hozzáállásommal nem lehet a végtelenségig működni”
– emelte ki, hozzátéve, hogy hosszú önismereti munka vezetett oda, hogy másképp kezdjen tekinteni saját határaira.
(Forrás: Jancsó Ildikó / Fotó: Pelei Niki)
Ebben a folyamatban kulcsszerepet játszott a Maminbaba közösség. Egy álmatlan éjszaka közepén, szoptatás közben látott meg egy videót, amelyen hordozókendős anyukák latin zenére táncoltak. „Azonnal megfogott a hangulata” – idézte fel. Rövid keresgélés után kiderült, hogy a közelében is van Maminbaba foglalkozás, és már másnap elment az első órára. Bár az első alkalom nem volt zökkenőmentes, az élmény mégis sorsfordítónak bizonyult.
„A második órán a fiam már végig aludt a hátamon, én pedig olyan boldogsághormon-löketet kaptam, hogy napokig mosolygós és kiegyensúlyozott voltam.”
Nemcsak a mozgás, hanem a közösség is óriási hatással volt rá. „Olyan kapcsolódások és barátságok szövődtek, amelyek közül sok a mai napig tart” – emelte ki. Ekkor fogalmazódott meg benne először, hogy ezt az élményt és megtartó közeget szeretné más anyukáknak is továbbadni. Bár eleinte visszatartotta a bizonytalanság és az önbizalomhiány, mentora, Sassné Papp Zsuzsanna kitartó biztatása végül segített elindulni.
„Úgy éreztem, ezt az életérzést át kell adni minél több anyának”
– mondta. A Maminbaba oktatói vizsga után gyorsan egymásra épültek az események: óratartás, közösségépítés, majd további képzések a szülés utáni regeneráció, a kismama torna és a babahordozási tanácsadás területén. „A tanulásnak soha nincs vége” – hangsúlyozta, hozzátéve, hogy ma is folyamatosan képzi magát a perinatális időszakhoz kapcsolódó témákban.
(Forrás: Jancsó Ildikó / Fotó: Pelei Niki)
Ma Ildikó komplex módon támogatja az anyákat: mozgásórákat tart, anyaköröket szervez, online programokat indít, hordozási tanácsadóként segíti az anyukákat, és olyan közösségi tereket hoz létre, ahol a nők megélhetik, hogy nincsenek egyedül a kérdéseikkel. Tapasztalata szerint a kisbabás anyák egyik legnagyobb szükséglete a kapcsolódás.
„Nagyon sokan elveszettnek érzik magukat az első baba után, hatalmas a bizonytalanság, és könnyű azt hinni, hogy csak velünk történnek nehézségek”
– emelte ki. A közösség, a mozgás és az együtt megélt élmények azonban segítenek visszatalálni az egyensúlyhoz.
Az ember társas lény, mégis sok anya találja magát egyedül a kisbabával a négy fal közé szorulva, miután a párja visszatér dolgozni. A kisbabás időszak magánya különösen megterhelő lehet, amikor az aggódás és a bizonytalanság könnyen átveszi az irányítást.
„Nem természetes, hogy egy anyuka egyedül gondozzon egy kisbabát elszigetelve”
– emelte ki Ildikó, hozzátéve, hogy ilyenkor már az elindulás gondolata is túl nagynak tűnhet. Tapasztalata szerint egy anyukás közösséghez való csatlakozás sokszor már az első alkalommal is enyhíti ezt a terhet.
„Amikor kiderül, hogy más is ugyanúgy nem aludt, ugyanazokon aggódik, rögtön megkönnyebbülünk – nem mi rontottuk el, a babánk jól működik”
– mondta. A közösség mellett a mozgás újrakezdése is fontos szerepet játszik a testi-lelki egyensúly visszanyerésében, hiszen segít ellensúlyozni a baba egész napos cipeléséből adódó terhelést. A Maminbaba órákat azért tartja különösen hatékonynak, mert egyszerre ad mozgást, kapcsolódást és élményt.
„A zene, a tánc és a hordozóban alvó baba olyan boldogsághormonokat szabadít fel, amelyek akár napokra feltöltenek energiával”
– emelte ki. Ezekben a közösségekben az anyák nem a közösségi média idealizált képeihez mérik magukat, hanem valódi tapasztalatokon keresztül élhetik meg, hogy nincsenek egyedül a nehézségeikkel.
(Forrás: Jancsó Ildikó)
Azoknak a nőknek, akik a gyermekük születése után érzik, hogy már nem a régi pályán szeretnének továbbhaladni, de még nem mernek lépni, saját tapasztalatából üzen. „Én is évekig nem mertem kilépni az alkalmazotti létből, és fogalmam sem volt, mibe ugrom bele” – mondta őszintén. Mégis úgy érzi, minden nehézségével együtt megérte a váltás.
„Olyan oldalát ismertem meg magamnak, olyan készségeket fejlesztettem, amelyek a korábbi életemben nem valósulhattak volna meg”
– emelte ki, bátorításként mindazoknak, akik most állnak hasonló belső fordulópont előtt.
Karrierváltás mint belső átalakulás
A gyermek születése után tehát nemcsak az életkülső feltételek rendeződnek át, hanem a belső világunk is új irányokat mutathat. Sok nő számára ezek az évek nemcsak kihívást jelentenek, hanem hatalmas lehetőséget is arra, hogy új kompetenciákat, új szenvedélyeket fedezzen fel – és akár új karriert építsen ki.
A gyermek mellett töltött évek így nem feltétlenül egy megszakított életút részei, hanem egy új irány kezdetei is lehetnek. Olyan tapasztalatok és belső felismerések születnek ekkor, amelyek nem visszavezetnek a régi kerékvágásba, hanem továbbvisznek egy másik, hitelesebb irányba.
