Kultúra

Szavak, dallamok, sorsok – a magyar kultúra női arcai

Január 22-e a magyar kultúra napja: ezen a napon fejezte be Kölcsey Ferenc a Himnusz kéziratát 1823-ban. Az ünnep 1989 óta hivatalos emléknap, amely a magyar szellemi örökség gazdagságára, sokszínűségére és folytonosságára hívja fel a figyelmet. Nemcsak irodalmi vagy történelmi évforduló ez, hanem egy közös pillanat, amikor megállhatunk, és ránézhetünk arra, kik vagyunk. Arra, mit őrzünk a nyelvünkben, a zenénkben, a történeteinkben, ízeinkben – és mit adunk tovább belőlük. Mert a kultúra nem vitrinekbe zárt múlt, hanem élő, lélegző jelen. Most a magyar kultúra legjelentősebb női alkotókra irányítjuk a figyelmet, akik különböző korszakokban és műfajokban formálták a magyar kultúrát – sokszor háttérben maradva, mégis maradandó hatással.

(Forrás: MTI Fotó: Szigetváry Zsolt)

Mi is az a kultúra – és miért ennyire sokarcú?

A kultúra jóval több, mint műalkotások vagy ünnepi beszédek összessége. Benne van a nyelvünk fordulataiban, a nagymamáinktól tanult receptekben, a népdalokban, amiket gyerekként hallottunk, és a városok arcában is, ahol élünk. Része a történelmünk, amely formált bennünket, és a hagyományaink, amelyeket újra és újra értelmezünk.

A magyar kultúra különösen sokszínű: egyszerre népi és urbánus, keleties és nyugatos, melankolikus és ironikus. Van benne zene – Liszt Ferenc grandiózus kompozíciói vagy a népzenei motívumok Bartók gyűjtéseiben –, tánc, színház, film, képzőművészet, építészet a Halászbástyától a Parlamentig. És mindenkinek mást jelent: van, akinek Petőfi sorai jutnak eszébe, másnak legendás színészek alakításai, ikonikus filmjelenetek, vagy egy-egy előadás, amely életre szóló élményt adott.

Nők, akik alakították a magyar kultúrát

Brunszvik Teréz (1775–1861)

Brunszvik Teréz grófnõ férjével, Francois Brunsvikkal (MTI Fotó: Reprodukció)

A magyar óvodai nevelés úttörője volt, aki az első kisdedóvót alapította Magyarországon. Pedagógiai munkássága messze megelőzte korát: hitt abban, hogy a nevelés a kultúra alapja, és hogy a gyermekkor meghatározza egy nemzet jövőjét. Kevesen tudják, hogy Beethovenhez is szoros szálak fűzték, naplói pedig ma is fontos kultúrtörténeti források.

Szendrey Júlia (1828–1868)

(Forrás: MTI Fotó: Czimbal Gyula)

Sokáig csupán „Petőfi feleségeként” emlegették, holott önálló alkotó volt. Költőként, íróként és műfordítóként is maradandót alkotott: többek között Hans Christian Andersen meséit fordította le magyarra, jelentősen gazdagítva a gyerekirodalmat. Modern gondolkodású nő volt, aki merte felvállalni saját hangját egy olyan korban, amikor ez korántsem volt magától értetődő.

Erdős Renée (1879–1956) – író, költő

(Forrás: Wikipedia)

Az egyik első magyar írónő volt, aki nyíltan, provokatívan írt női vágyról, testről, identitásról – jóval megelőzve a korát. Regényei és versei botrányt kavartak, mégis hatalmas olvasótáboruk volt. Erdős Renée megmutatta, hogy a női tapasztalat nem mellékszál, hanem önálló irodalmi téma.

Pécsi Eszter (1898–1975) – építész, statikus

(Forrás: Wikipedia)


Az első magyar női mérnök, aki nemcsak jelen volt az építészetben, hanem kulcsszerepet játszott modern épületek megvalósításában. Többek között a modernista lakóházak és középületek statikai megoldásai kötődnek a nevéhez. Munkája nélkül a 20. századi magyar építészet másképp nézne ki – mégis ritkán emlegetjük.

Dienes Valéria (1879–1978) – táncművész, filozófus, az első magyar női egyetemi doktor

(Forrás: Wikipedia)

A modern magyar mozdulatművészet úttörője volt, és ő szerezte meg első nőként Magyarországon az egyetemi doktori címet. Filozófiai, matematikai és esztétikai gondolkodását saját mozgásrendszerében, az orkesztikában egyesítette, amely a testet nem pusztán eszköznek, hanem önálló kifejező és megismerő közegnek tekintette. Munkásságával hidat épített tudomány és művészet között, és alapjaiban határozta meg a hazai modern tánc- és mozgáskultúra szemléletét.

Karády Katalin (1910–1990)

(Forrás: MAFIRT/Fotó: Kovács Géza)

Ikon, jelenség, mítosz. Füstös hangja és végzet asszonya szerepei örökre bevésődtek a magyar filmtörténetbe. Kevesebbet beszélünk arról, hogy a második világháború alatt üldözötteket mentett, amiért később a Világ Igaza címet is megkapta. Művészete és emberi helytállása együtt teszik igazán jelentőssé.

Kovács Margit (1902–1977)

(Forrás: MTI Fotó/Magyar fotó)

A 20. századi magyar kerámiaművészet megkerülhetetlen alakja. Művei egyszerre merítettek a népművészetből és a modern formavilágból, figurái líraiak, mégis nagyon emberiek. Az, hogy a „kerámia” ma önálló művészeti műfajként él a köztudatban, nagy részben neki köszönhető.

Szabó Magda (1917–2007)

(Forrás: MTI / Fotó: Tormai Andor)

Kevés magyar író van, akinek művei ennyire élnek a mai olvasók körében is. Az Abigél, az Ajtó vagy a Régimódi történet női sorsokról, családi viszonyokról és titkokról mesélnek – úgy, hogy közben nagyon is egyetemes kérdéseket tesznek fel. Szabó Magda pontosan értette, hogyan lehet egyszerre személyes és közérthető.

Törőcsik Mari (1935–2021)

(Forrás: MTI / Fotó: Keleti Éva)

A magyar színház- és filmtörténet egyik legnagyobb alakja volt. Szerepei – a Körhinta fiatal lányától, olyan klasszikusokon át, mint az Édes Anna, egészen a drámai hősnőkig – generációk kollektív emlékezetének részei. Játéka egyszerre volt elementáris és finoman női, és megmutatta, hogyan lehet egyetlen tekintettel történeteket mesélni.

Keserü Ilona (1933–) – festőművész

(Forrás: MTI Fotó: Kálmándy Ferenc)

A kortárs magyar festészet egyik legfontosabb alakja, akinek munkáiban a szín, a forma és az érzékelés áll a középpontban. Életműve folyamatos megújulásról szól, és arról, hogyan lehet a festészet egyszerre személyes és konceptuális. Hatása tanárként legalább akkora, mint alkotóként.

Kortárs nők – akik ma írják tovább a történetet

A kortárs magyar kultúrában ma is sokféle területen vannak jelen meghatározó női alkotók. Az irodalomban Szabó T. Anna, Rakovszky Zsuzsa, Kiss Noémi, Tompa Andrea, vagy a gyermek- és ifjúsági irodalomban Bartos Erika és a Prima Primissima-díjra jelölt Berg Judit művei széles olvasóközönséghez jutnak el, miközben személyes, családi és társadalmi kérdéseket dolgoznak fel közérthető, mégis összetett nyelven.

Bartos Erika mesekönyvíró (Forrás: MTI Fotó: Koszticsák Szilárd)

A képzőművészetben Maurer Dóra és Keserü Ilona életműve ma is viszonyítási pont, mellettük Drozdik Orsolya, Szilvitzky Margit vagy Verebics Ágnes rendszeresen szerepel hazai és nemzetközi kiállításokon. Az alkalmazott művészet és design területén Szűcs Edit munkája – többek között Süsü, a sárkány ikonikus figurájának megalkotása – generációk vizuális emlékezetének része lett.

A zenében Palya Bea, Sebestyén Márta, Herczku Ágnes vagy a világhírű szoprán, Miklósa Erika képviselnek markáns, jól felismerhető irányokat; utóbbi nemcsak előadóművészként, hanem tehetséggondozóként is aktív szerepet vállal. A táncművészetben Ladányi Andrea, Hód Adrienn és Bozsik Yvette munkái hosszú ideje meghatározóak, előadásaik rendszeresen jelen vannak hazai és nemzetközi színpadokon.

Miklósa Erika, operaénekes (Forrás: MTI/Lakatos Péter)

A kultúra tágabb értelmében a tudomány és az ismeretterjesztés is fontos szerepet játszik. A pszichológia területén Bagdy Emőke munkássága különösen az érzelmi nevelés, a családi kapcsolatok és a mentálhigiéné kérdéseiben vált széles körben ismertté, míg a mesepszichológia hazai elterjedése szintén női kutatókhoz és szerzőkhöz köthető. Az egyetemek katedráin vagy a Magyar Tudományos Akadémia székeiben mára számos neves tudoósnő foglal helyet, 2023-ban pedig Karikó Katalin első magyar nőként vehette át a Nobel-díjat.

(Forrás: MTI/Purger Tamás)

Ezek a nevek együtt mutatják meg, mennyire sokrétegű a kortárs magyar kultúra: irodalom, képzőművészet, zene, tánc, design és tudomány egymás mellett, egymásra hatva van jelen. Nem külön kategóriát alkotnak, hanem a kulturális élet természetes és meghatározó szereplői.