(Forrás: Pexels)
Amikor már nincs titok: a Kréta kori iskola
A mai világban a szülő sokszor hamarabb értesül mindenről, mint ahogy a gyerek hazaérne az iskolából és beszámolhatna az aznapi eredményeivel. Megcsippan a telefon: új jegy került be a Krétába, beírás érkezett, hiányzott a felszerelés, esetleg igazolatlan hiányzás jelent meg a rendszerben. Ma már nincs „másik ellenőrző”, nincs titokban elrejtett egyes, és a klasszikus diáktrükkök ideje is lejárt. A szülők napi szinten látják az iskolai teljesítményt, így joggal merül fel a kérdés: van-e még valódi jelentősége a félévi bizonyítványnak, vagy inkább csak egy pillanatfelvétel mindabból, amit eddig is tudtunk?
Péter Kata tanulásfejlesztő tréner a Család barát műsorában arról beszélt, hogy
a félévi bizonyítvány inkább lehetőség az önismeretre és a fejlődésre, mint végállomás: egy alkalom arra, hogy megálljunk, és ránézzünk az elmúlt hónapokra.
(Forrás: Pexels)
Mit mutat – és mit nem – a félévi bizonyítvány?
A félévi bizonyítvány elsősorban visszajelzés, nem ítélet. Megmutatja, hol tart a gyerek és hol akadt el, de önmagában nem mond el mindent a képességeiről vagy a jövőjéről, a társas kapcsolatairól, az érzelmi éréséről, gangulatáról, motiváltságáról. A szakértő szerint ilyenkor nem az a célravezető kérdés, hogy „miért nem lett jobb?”, hanem az, hogy a gyerek hogyan látja a saját teljesítményét.
„A szülő inkább ne várjon feszülten a bizonyítványra, hanem örüljön annak, amit kap, és kezdeményezzen beszélgetést a félév tapasztalatairól”
– hangsúlyozta a műsorban a szakértő.
Beszéldessünk arról, mire büszke a gyerek, mit élt meg nehézségként, min változtatna? Ezek a válaszok jó kiindulópontot adhatnak a következő félévre.
(Forrás: Pexels)
Elemzés helyett önreflexió – amit a gyerek is megtanulhat
Egyre több szakember hívja fel a figyelmet az önreflexió és tudatosság fontosságára.
Fontos, hogy a gyereket ne csak kívülről értékeljék mások, hanem ő maga is értékelni tudja a saját teljesítmélyét.
A munkánkat értékelő belső reflexió egyfelől kiemelten fontos lesz felnőtt korban ahhoz, hogy a munkánkat eredményesen tudjuk végezni, és képesek legyünk belle feljődni, másfelől pedig a belső motiváció megteremtésének az alapja is egyben. Ha a gyermek tanulásást külső behatások határozzák meg – például szülők elvárásainak való megfelelés – akkor az sosem lesz olyan eredményes, mint ha valamilyen belső motiváció hajtja. A belső motiváció megteremtésének pedig az alapfeltétele a reális célkitűzés a vágyak megfogalmazása.
„Fontos, hogy az önértékelés írásban történjen, és tartalmazzon célkitűzést, és azt, hogy mi az, amin változtatna. A belső motiváció alapja a cél. Akkor késztet valami minket cselekvésre, ha tudjuk, hogy mi felé szeretnénk haladni”
– mondta a szakértő. Ezeknek a céloknak nem feltétlenül kell nagyoknak lenniük, inkább elérhető, apró lépéseknek. Egy jól kialakított rendszer pedig át tud segíteni a demotivált időszakokon is – akkor is, amikor épp nincs kedv, csak kapaszkodó.
(Forrás: Pexels)
Péter Kata szerint az önértékelés már kisgyerekkorban helyet kapjon akár játékos formában: ki tudja fejezni, meg tudja fogalmazni a gyerek, hogy mit gondol a saját munkájáról, miben fejlődött, és min szeretne változtatni. Ez az önreflexió felnőttként kulcskészség, de gyerekként tanulható meg igazán.
Ha a gyerek nemcsak elszenvedője az értékelésnek, hanem aktív résztvevője, sokkal inkább érzi sajátjának a tanulási folyamatot.
Amikor minden jól sikerült: kinek szól a bizonyítvány öröme?
Ha szép a bizonyítvány, természetes, hogy büszkék vagyunk a gyerekünkre, és ezt meg is szeretnénk mutatni a világnak. Egy fotó a közösségi médiában, egy lelkes poszt a jó jegyekről elsőre ártalmatlannak tűnik, sőt sokszor szeretetből és elismerésből fakad. Mégis érdemes megállni egy pillanatra, és végiggondolni, kinek szól ez a megosztás: a gyereknek vagy inkább nekünk, felnőtteknek.
Gyermekpszichológusok szerint a nyilvános dicséret könnyen válhat rejtett nyomássá, hiszen a gyerek azt érezheti, legközelebb is szállítania kell az eredményeket, különben csalódást okoz.
Sokkal előremutatóbb, ha vele beszéljük meg, ő hogyan éli meg a sikert, jól esik-e neki, ha mások is látják, és hagyjuk, hogy ebben is legyen beleszólása. A valódi megerősítés ugyanis az, ha a gyerek tudja: akkor is értékes, ha legközelebb nem minden jegy ötös.
