(Fotó: MTVA)
A közmédia kulturális csatornájának nagy sikerű családtörténeti sorozata a Magyar Nemzeti Levéltárral együttműködve vezeti végig vendégeit őseik nyomán. A szombat délutánonként látható műsor legutóbbi részében Miklósa Erika múltjába engedett betekintést: levéltári dokumentumok, feljegyzések és szakértői segítség rajzolta meg azt a családfát, amelynek gyökereit áthatják a történelem tragikus fordulatai.
„Falusi lány vagyok, a természetes környezet az én otthonom. Szeretem a földet, szeretek mezítláb lenni, mindez olyan igazi”
– vallja a Magyar Szent István Renddel kitüntetett, Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas koloratúrszoprán operaénekes, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja. Anyai ágon vajdasági, szabadkai városi gyökerekkel rendelkezik, míg másik oldalról a dunafalvi falusi élet volt jelen a mindennapjaiban.
Apai ágon nagyapja, idősebb Miklósa Ferenc – akit mindenki csak Barát Ferkóként ismert – földműves volt, akinek földjeit a téeszesítés idején valószínűleg elvették, később TSZ-portásként dolgozott.
„Négyéves koromban halt meg, de nagyon erős emlékeim vannak róla, gyönyörű bariton hangja volt. Nagyon szerették az emberek. Miután este befejezte a munkát, ment házról házra és énekelt az embereknek. Amikor már totyogtam, én is vele mentem, ezért tudok sok népdalt”
– idézte fel szeretett nagyapját, akinek tragikus haláláról is mesélt: a párttitkár és TSZ-elnök keze által szenvedett halálos sérülést, ám a kor viszonyai között igazságszolgáltatásra nem volt lehetőség.
A családfa korábbi generációiban is sorjáznak a tragikus történetek. Apai dédapja, Miklósa Péter az első világháborúban esett el 1916-ban, neve az eltűntek között szerepel. Anyai ágon, a Pálfi családban szintén hasonló sorsok rajzolódnak ki: ükapja, Pálfi Lajos mindössze 24 évesen halt meg a háborúban. Özvegye, Szabó Júlia később férjhez ment az elhunyt testvéréhez, Pálfi Istvánhoz, ám a sors kegyetlen iróniája, hogy míg első férjét az első, másodikat a második világháború ragadta el tőle. A második világháború idején Istvánt és édesapját, az idős Pálfi Imrét a jugoszláv partizánok hurcolták el kényszermunkatáborba.
A levéltár munkatársainak feltárása szerint István siket volt, ez vezetett tragédiához: nem hallotta az őr felszólítását, ezért agyonverték, a védelmére kelő apja életét szintén kioltották. A család sorsát tovább súlyosbította az 1944-es délvidéki vérengzés: Csúrogon, ahol a Pálfi család több tagja élt, a magyar lakosságot elűzték, internálták, sokakat megöltek, mások az éhezés, a hideg vagy az orvosi ellátás hiánya miatt vesztették életüket. A Duna mentén élő ősök sorsát azonban nemcsak a történelem, hanem járványok is sújtották: az 1855-ös kolerajárvány a művész több felmenőjének életét követelte.
A műsor egy meglepő felfedezést is tartogatott Miklósa Erika számára. Bár az operaénekes úgy hitte, nemesi felmenőkkel nem rendelkezik, egy 1842-es zalai házassági bejegyzés szerint nagymamája, Hári Irén családja nemesi származású volt.
Az operaénekesnő elmondta, gyerekként is érezte, hogy családja történetében kimondatlan fájdalmak rejtőznek. A Pálfi család vonalán nagymamája révén hallott félmondatok, elkapott emlékfoszlányok jelezték számára, hogy súlyos sorsok húzódnak a háttérben.
„Belenyomorodtak a történelmi viszontagságokba” – fogalmazott, hozzátéve: a műsor során az okok világossá váltak.
A teljes adás újranézhető a Médiaklikken.
Családfamesék – szombatonként 17:10-től az M5 műsorán.
