Gálné Dignisz Éva, Sikersztorik podcast, Fotó: MTVA/ Horváth Péter Gyula
„Számomra a bor nem munkaidő kérdése, hanem életforma”
– mondja Gálné Dignisz Éva, és ez a mondat szinte mindent elárul arról, hogyan gondolkodik a hivatásáról. A szigetcsépi Gál Szőlőbirtok és Pincészet nem csupán egy vállalkozás: családi szövetség, ahol minden döntés mögött közös felelősség áll.
Éva neve régóta ismert a szakmában: számos hazai és nemzetközi díj fűződik hozzá, 2013-ban pedig első nőként kapta meg az Év Bortermelője címet. Tagja és alelnöke volt a Magyar Bor Akadémiának, dolgozik az Országos Borbíráló Bizottságban, munkáját pedig 2023-ban Magyar Arany Érdemkereszttel ismerték el. Mégis, amikor sikerről beszél, nem elsősorban ezekre gondol.
A szőlészet és a borászat hajlamos kapni a szakmán kívül egy, a valóságtól kissé elrugaszkodott, érzelmes képet. Így a szüret is sokak fejében romantikus, vidám eseményként él, Éva azonban gyorsan helyreteszi ezt az elképzelést. A Gál Pincészetben évtizedekig kizárólag kézzel szedett szőlő került a feldolgozóba.
„A laikusoknak mulatság a szüret, igen. De amikor 20–30–40 emberrel egyeztetsz hajnalban, hogy ki jön, ki nem, az már kevésbé az. Mi is azt gondoltuk, hogy óriási különbség van kézi és gépi szüret között. Most már a szőlőink nagy részét szüretelőkombájnnal szedjük, hajnalban, hidegen visszük be, azonnali feldolgozással. Semmi különbséget nem tapasztaltunk, sőt: nagyon sok díjnyertes bor született így.”
Gálné Dignisz Éva és Ölvedi Réka, Sikersztorik podcast, Fotó: MTVA/ Horváth Péter Gyula
A bor végső karaktere sosem egyetlen ember döntése. A kóstolásnak a Gál családnál is megvan a maga rituáléja: számozott poharak, jegyzetelés, csend. Viszont az ízlés mellett az üzleti szempontok is megjelennek. A döntésnél számít a gazdaságosság, a technológia is.
„A végén az egész család megkóstolja, és a négyünk döntése alapján választjuk ki, melyik házasítás legyen a befutó. Nem beszélünk közben, mindenki magában dönt. Az eladhatóság fontos. Muszáj – de végül mindig az győz, amelyik a legjobban tetszik mindenkinek.”
Ha van bor, amely különösen összeforrt a Gál Pincészet nevével, az a rozé. A nemzetközi borversenyeken, különösen Franciaországban, sorra érkeznek az elismerések. A díjak elsősorban szakmai körökben számítanak, de a törzsvásárlók számára is fontos visszajelzések.
„A kunsági borvidék kifejezetten kedvez a rozéknak. A talaj könnyű szerkezete és savtartalma miatt az illatok és ízek nagyon szépen előtérbe kerülnek. Körülbelül tíz aranyéremnél járunk”
– mondja Éva szerényen.
Ölvedi Réka és Gálné Dignisz Éva, Sikersztorik podcast, Fotó: MTVA/ Horváth Péter Gyula
A borászat egyik legfontosabb tanítómestere az idő. A családi együttműködésben is ez az egyik kulcs. A fiatalabb generáció nyugodtabb, precíz – ezt Éva elismeri. A férjétől pedig a nagy távlatokban való gondolkodást tanulta.
„Ha szőlővel és borral foglalkozol, muszáj türelmesnek lenned. Meg kellett tanulnom meghallgatni a többiek véleményét. Hajlamos vagyok gyorsan leinteni, de ebben sokat tanulok a gyerekeimtől. A férjem meg a lazaságával formál: ő volt az, aki nem egy-két hektárban gondolkodott, hanem húszban.”
Feleség, üzlettárs, vezető, anya, nagymama – Éva szerint ezeket a szerepeket nem lehet mindig élesen elválasztani. A családi segítség nekik, fiatal házasoknak, szülőknek kulcsfontosságú volt, ma ugyanakkor ő még nem tud „főállású nagymama” lenni.
„Ez nagyon nehéz. Pont az iskolakezdésnél voltunk a legelfoglaltabbak. Ilyenkor volt időszak, amikor egy hónapig alig voltunk otthon. Most meg már nagymamaként, a fejemben még mindig ott van a cég. Ez így nehéz.”
Gálné Dignisz Éva, Sikersztorik podcast, Fotó: MTVA/ Horváth Péter Gyula
A pályáról és a sikerről kérdezve Évát, összetett választ kaptam. Mit tanácsolna egy fiatal lánynak? Hiszen a szakma ma már nem kizárólag férfiaké, de azért sokkal többől áll, mint a kóstolás.
„Csak akkor menjen borásznak, ha ezt tényleg, szívvel-lélekkel akarja. A munka 80 százaléka adminisztráció. A sikert nekem három fogalom jellemzi: család, minőség és a régi értékek az újítással. De legfőképpen az a siker, hogy a gyerekeink ezt szívvel-lélekkel viszik tovább.”
