A mai világban megszoktuk, hogy az előfizetéseink akkor olcsóbbak, ha hűséget fogadunk – így a fejünkben a hűség fogalma összekapcsolódott a spórolással, a kötöttséggel és a szabadságunk korlátozásával. Pedig a párkapcsolatokban a hűség valami egészen mást jelent: a megérkezést.
(Fotó: illusztráció pexels.com)
Az ajándék, amit csak ketten érthetnek
Amikor kimondjuk a boldogító igent, az nem csupán egy jogi aktus. Ez egy tudatos döntés, amivel meghatározzuk a kapcsolatunkat, mint minden más emberi kapcsolattól eltérőt.
„Szabadok vagyunk egymásnak odaajándékozni magunkat. Szabadok vagyunk megkapni, elfogadni azt az ajándékot, amit a másik kínál nekünk”
– hangzik a hűség valódi definíciója Mihalec Gábor szerint.
Ez a fajta elköteleződés teszi lehetővé, hogy olyan mélységeket éljünk meg, amiket egy pillanatnyi, szükségletorientált találkozás soha nem adhat meg.
Ne csak zsigerből szeressünk!
Dr. Mihalec Gábor (Fotó: Ridikül/Tőke Béla)
Sokan hiszik, hogy a szerelem az utolsó bástya, ahol elég az ösztöneinkre és a zsigereinkre hagyatkozni. De érdemes feltenni a kérdést: mi lakik a zsigereinkben? Gyakran olyan mintázatok, amelyeket a szüleinktől, nagyszüleinktől lestünk el, és amelyek esetenként nekik is megkeserítették az életüket.
A valódi változáshoz tudatosság kell.
Ahhoz, hogy ne adjuk tovább generációról generációra a „nekem se volt jobb, neked se legyen” keserűségét, mernünk kell szembenézni a hozott anyaggal.
„Mivel a szüleimnek nem tartozom azzal a felelősséggel, hogy mindent leutánozzak, de a gyerekeimnek tartozom azzal a felelősséggel, hogy nekik valami olyat adjak tovább, ami valóban működik, ezért ez nem is annyira nehéz, mint aminek hangzik.”
Pedig a mélység titka a fókuszban rejlik
A fiatal generáció számára talán a legfontosabb útravaló a „radar” kérdése. A digitális zajban és a végtelen lehetőségek korában félünk, hogy ha elköteleződünk, lemaradunk valami jobbról. Pedig a mélység titka a fókuszban rejlik.
„Szűkítsük, merjük leszűkíteni a radarunk érzékelését egy ember jelzéseire. És nem lemaradunk valami nagyon jóról azért, mert más jeleket nem fogunk be, hanem még többet, még mélyebbet, még szebbet tudunk megélni azzal az egy emberrel, akire rászűkítettünk.”
Ha nem kezelünk valakit úgy, mintha az egyetlen lenne a világon, esélyt sem adunk neki – és magunknak sem –, hogy valódi, kizárólagos társsá fejlődjön mellettünk. A hűség tehát nem lemondás a többiről, hanem felemelkedés az Egyetlenhez. Merjük hát a másikat úgy kezelni, mintha ő lenne az egész világ, mert a teljes figyelem az a talaj, amiben a szerelem valóban szárba tud szökkenni.
