(Forrás: Joób Family Facebook-oldal)
„A hit és a barátság volt az alap”
– Gyerekkorotokban találkoztatok először, majd barátság lett belőle, később szerelem és házasság. Mit gondolsz ma, 23 év házasság és 11 gyermek után: mi volt az az alap, ami már akkor összekötött benneteket?
– Úgy gondolom, hogy a legfontosabb a hitünk és a hitbeli nézetegyezésünk. Alapvető dolognak látom, hogy ebben egyezzenek a felek, mert hosszú távon nehéz működni úgy, ha ebben nincs egyetértés és harmónia. Nálunk ez egy nagyon erős alap volt, ahogyan a bibliai igazságok is, amelyekre igyekszünk az életünket építeni.
A másik legfontosabb pedig a barátság. Egy barátság szerintem nagyon jó alapja tud lenni egy házasságnak hosszú távon.
(Forrás: Joób Family Facebook-oldal)
„Gyerek után ismerszik meg igazán a másik”
– Már egy gyermek érkezése is próbára teheti a házasságot. Olyan konfliktusok, élethelyzetek jönnek ilyenkor elő, amikre korábban nem volt példa: nő a fáradtság és a feszültség szintje, újabb nézeteltérések akadhatnak, kevesebb idő jut egymásra. Hogyan lehet nemcsak életben tartani, hanem valóban ápolni egy házasságot ennyi gyerek mellett?
– Szerintem az egyik legfontosabb az, hogy az ember eleve úgy álljon hozzá: ez örökké fog tartani. Holtomiglan-holtodiglan. Hogy jöhetnek nehézségek, próbák, de akkor is mindent meg fogunk tenni azért, hogy együtt maradjunk.
Minden házasságban jönnek olyan helyzetek, amikor az ember azt mondhatná, hogy „akkor ezt most hagyjuk”. De ha nem úgy indulunk neki, hogy „meglátjuk, működik-e”, hanem úgy, hogy bármi jön, megoldjuk, akkor az tényleg működni tud. Nem török pálcát senki fölött, mert vannak kivételes élethelyzetek, de a legtöbb nehézség szerintem együtt megoldható, ha mindkét fél így áll hozzá.
„Nem szeretünk haraggal lefeküdni”
– Vannak tudatos kapaszkodóitok? Sok párnál léteznek szabályok: heti egy óra kettesben, havi randi, évente egy hétvége. Ti mihez tartjátok magatokat?
–Már a legelején megbeszéltük, hogy nem szeretnénk úgy lefeküdni, hogy feszültség van köztünk. Ez persze 23 év alatt egyszer-kétszer előfordult – főleg amikor nagyon fáradtak voltunk –, de másnap mindig rendeztük.
A másik, ami a házasságunk eleje óta fontos – és tizenegy gyerek után is az –, hogy esténként meglegyen a kettesben töltött időnk. Beszélgetni, lenyugodni, akár csak együtt filmet nézni. Ez nagyon sokat számít. És ha sikerül, időnként elszökünk egy-két napra ketten. Most már könnyebb, hogy nagyobbak a gyerekek, de ez a két dolog – a konfliktus rendezése és az esti beszélgetések – végigkísérnek minket.
– Van külső segítségetek a mindennapokban?
– Sajnos az én szüleim már több, mint tíz éve nem élnek, de Anyósomék sokat segítenek, például ha elutazunk, vállalják a kisebbeket, illetve a gyerekek elhozatalában is szoktak segíteni. Hat gyermeket neveltek fel, és úton van a 29. unokájuk, szóval rutinos nagyszülők. Ezen kívül nincs külső segítségünk, bár nem mondom, hogy nem lenne jó, mert a házimunka sokszor feladja a leckét a munka és az egyetem mellett.
„A gyerekek is tanulják az önállóságot”
– Hogyan működik a mindennapi logisztika, a házimunka megosztása?
– A férjem építési vállalkozó, sokat dolgozik, korán elmegy és sötétedés után jön haza. Reggel és délután, amikor tud, segít, de a mindennapokban sok minden rám hárul. A nagyobb gyerekeket viszont igyekszem bevonni. Nincs fix beosztás, de amikor belefér az idejükbe, megkérem őket, hogy segítsenek: mosogatni, teregetni, pakolni. Ha nagy a káosz, akkor együtt rendet rakunk. Mindig is úgy gondoltam, hogy a gyerekeknek is előnyére válik, ha részt vesznek a házimunkában – ezt is tanulni kell.
„Nem akartam idealizálni”
– A közösségi médiában most újra erős trend a nagycsaládos anyuka-vloggerség. Számos sokgyerekes anyuka készít videókat a gyerekeiről, mindennapjaikról, napi rutinjukról: arról, hogyan lehet gigacsaládban élni. Te miért kezdted el vezetni a Joób Family blogot?
– Nem akartam influencer lenni, most sem érzem magam annak. Sokak unszolására kezdtem el blogolni, valamint, hogy egy kicsit a nagycsaládhoz kapcsolódó negatív sztereotípiákat döntögessem.
Szerettem volna megmutatni, hogy egy házasság tizenegy gyermek után is tud működni, illetve, hogy egy anyuka sok gyerek mellett is tanulhat, fejlődhet, élhet teljes életet.
Azt is fontosnak tartom, hogy ne idealizáljunk. Nekem feláll a szőr a hátamon attól, amikor egy influenszervideóban minden mindig tökéletesnek van beállítva. Tökéletes a smink, a haj, a ruha, a ház gyönyörű és patika rend van mindig. Ez nem ilyen. Nehéz, fárasztó, de szerethető. A visszajelzések alapján sok anyukának erőt ad – és ezért érdemes csinálni.
– Az utóbbi időben egyre több adat és tapasztalat mutatja, hogy a Z generáció körében újra „menővé” vált a fiatalon házasodás: csökken a házasságkötések életkora, és sokan tudatosan nem akarnak évtizedekig várni az elköteleződéssel. A Házasság Hetén mit üzennél azoknak a fiataloknak, akik ma házasság előtt állnak, és komolyan fontolgatják, hogy fiatalon mondjanak igent?
– Mi is fiatalon házasodtunk, a legnagyobb lányunk is fiatalon ment férjhez, és látom ennek az áldását. Ha van barátság, régi ismeretség, hitbéli egyezés és érettség, akkor véleményem szerint nem kell csak azért várni, mert fiatalok.
Nem mindenkinek való, ezt nem lehet ráhúzni mindenkire, de ha biztosak benne, hogy ez „Istentől van”, akkor nem kell csak azért várni, mert fiatalok. Szép látni, ahogy együtt nőnek fel, együtt alakítják ki a szokásaikat, az életüket.
„A házasság olyan, mint egy kert”
– A házasság nem egyszerű feladat, de ha az ember hajlandó áldozatot hozni és erőfeszítést tenni, akkor a lehető legcsodálatosabb dolog a földön. Olyan, mint egy kert: gondozni kell. És sokszor izgalmasabb újra fellobbantani egy pislákoló lángot, mint egy új kapcsolatba belekezdeni. A válás még akkor is hatalmas sebeket okoz, ha mindkét fél tudatosan akarja. Ezért hiszem, hogy a házasságért érdemes küzdeni – újra és újra.
