(Forrás: MTVA)
Hobo, a hazai zenei élet meghatározó alakja, a magyar rock és blues történet egyik legismertebb zenekara, a Hobo Blues Band vezetője. Pályafutása az 1960-as évek végén indult, de máig aktívan alkot. Dalszövegei, színházi produkciói, és dokumentumértékű könyvei mind maradandó nyomot hagytak a kultúrában.
Egy élet a peremen
Hobo pályája ritka következetességgel kerüli az egyenes vonalú sikertörténeteket. A hatvanas évek végének csavargó figurájából lett a Hobo Blues Band alapítója, majd a magyar blues- és rockkultúra egyik meghatározó alakja. Dalszerzőként, előadóként, színházi alkotóként és irodalmi tolmácsként mindig a határokat feszegette: József Attila, Viszockij vagy Jim Morrison szövegeit éppúgy beemelte világába, mint a saját, sokszor kegyetlenül őszinte vallomásait.
Öndefiníciója mindvégig következetes maradt: nem sztárként, hanem közvetítőként tekint magára:
„Hobo, azaz csavargó vagyok ma is, állandóan úton vagyok. Ahonnan én jöttem, nem jött senki. Az én utamon előttem nem járt senki. Ma sem tudom, hová tartok, de úton lenni boldogság, megérkezni halál.”
(Forrás: MTI/Fotó: Kovács Tamás)
Dokumentumfilm helyett road movie
A 80. születésnapjára indult jubileumi év megkoronázása az Úton lenni boldogság című film lett, amely nem klasszikus portré, hanem zenés road movie: mozgásban rögzített önarckép. Archív felvételek és több mint száz órányi új anyag rajzolja meg azt az alkotói ívet, amely a hatvanas évek beatkorszakától a mai, aktív jelenig vezet.
A film nem akar emlékművet állítani, inkább hagyja, hogy Hobo maga beszéljen az útjáról, a zsákutcákról, az eltévedésekről és az újrakezdésekről. Egy ponton így fogalmaz:
„Nem akartam az öreg rock and roll sztár pozícióját megszerezni, és minden áron megtartani. Még mindig újat akarok.”
A road movie formátum ezért működik különösen jól: Hobo nem megérkezik, hanem halad. Városról városra, színpadról színpadra, versről dalra, újra és újra felrajzolva ugyanazt a kérdést: mit jelent ma, itt, közép-európai emberként megszólalni?
(Forrás: MTI/ Fotó: Lakatos Péter)
Generációk párbeszéde – a HOBO 80 pályázat
A jubileumi év másik fontos vállalása a HOBO 80 dalpályázat volt, amely fiatal zenészeket hívott párbeszédre az életművel. A beérkezett feldolgozások műfaji sokszínűsége – rock, jazz, reggae, elektronika – egyértelművé tette: Hobo dalai nem muzeális tárgyak, hanem élő szövegek.
A pályázatot a gyulai Day By Day zenekar nyerte meg a Ki vagyok én? újragondolásával. A közös videóklip és a médiamegjelenések azonban csak a felszín. A valódi tét az volt, hogy a fiatal alkotók saját hangon, de az eredeti szellemiségét tiszteletben tartva szólaljanak meg. Ez a párbeszéd pontosan azt igazolja, amit Hobo évtizedek óta képvisel: a dal akkor él, ha új jelentéseket képes befogadni.
Day by Day zenekar (Forrás: MTVA/ Fotó: Day By Day)
„Élet vagy halál” – az alkotás tétje
Hobo sosem titkolta: számára a művészet nem szerep, hanem létforma. Egy portréinterjúban így fogalmazott:
„Mind a mai napig abból élek, hogy amit csinálok, azt fontosabbnak tartom saját magamnál. Semmilyen különbség nincs a zenélés, a versmondás vagy a színházi előadások között. Mert mindegyik élet-halálra megy. Ha nincs kedvem, nincs már élet-halál, abbahagyom.”
Talán épp ezért nem lett belőle soha kényelmesen berendezkedő, kisimult pályát befutó művész. Az életműben ott vannak a törések, az irányváltások, a viták és a zsákutcák. Hobo mindig továbbment, amikor megérkezni látszott, és új hangot keresett, amikor már megvolt a biztos forma. Dalai, versei, színpadi szövegei sűrű, személyes történetekből épülnek fel: helyzetekből, arcokból, mozdulatokból, amelyek egyszerre nagyon konkrétak és mégis tág teret hagynak a saját értelmezésnek.
(Forrás: MTVA)
Úton lenni, 81 évesen is
A 81. születésnapon bemutatott film, a pályázat, a koncertek és beszélgetések együtt azt mutatják: Hobo életműve nem lezárt fejezet, hanem nyitott történet. Nem az összegzés, hanem a folytatás felől értelmezhető. Nem a megérkezésről, hanem az úton maradásról szól.
„A Vadászat című albumomon szerepel A fattyú reménytelen szerelme és halála című dal. Bekattant nekem, hogy megírom a fattyú történetét, amit bábszínésszel viszünk színpadra. Ilyen még nem volt. Nem azért, hogy különleges legyen, hanem mert ismerek egy tehetséges bábszínészt, aki marionettben alakít majd, erre készült rólam egy figura”
– avatta be a nézőket készülő új előadásának részleteibe a művész a Nagyok portrésorozat decemberi adásában.
Hobo valódi öröksége ebben rejlik: annak a szabadságnak a tapasztalatában, amely nem ígér kényelmet, csak őszinteséget. Ahogy ő mondja: úton lenni boldogság. 81 évesen ez nem nosztalgia – hanem jelen idő.
(Forrás: MTVA)
