Csillagok

"Nem, papa, te jól csinálod" - tekint vissza Trokán Péter

Mit él át egy apa, amikor egyik napról a másikra egyedül marad két gyerekkel? A Nem véletlen?! podcast új epizódjában Trokán Péter mesél őszintén arról, hogyan formálta őt az apaság, a válás és az élet kiszámíthatatlansága – és miért hiszi, hogy semmi sem történik véletlenül.

Trokán Péter, Nem véletlen?! podcast, Fotó: MTVA/ Horváth Péter Gyula

Az apaság nem szerep, hanem életforma – különösen akkor, amikor valaki váratlanul egyedül marad benne. A Nem véletlen?! podcast vendége, Trokán Péter színművész megrendítő nyíltsággal mesélt arról, milyen volt felnevelni két lányát, miután gyermekei anyja, Papadimitriu Athina kilépett a kapcsolatukból. Bár a történet évtizedekkel ezelőtt történt, az emlékek ma is élénken élnek benne.

A beszélgetés egyik legőszintébb pillanata az volt, amikor felidézte a fordulópontot:

„’Ez a helyzet, megyek.’ És a két gyerek ott nézett, hogy ez most mi? Meg én is néztem, hogy ez most mi?”

A színész nem hibáztat, inkább megérteni próbál. Úgy látja, az ember döntéseit gyakran nem logika, hanem belső késztetés irányítja, amit úgy nevezünk, hogy ösztön. Van, akinek nagyon erősen diktálja a mindennapjait ez az ösztön.

Az apaságról szólva azonban nem drámát, hanem felelősséget hangsúlyoz. Azt mondja, sokszor nem tudta, jól csinálja-e, de a gyerekei visszajeleztek neki:

„Nem, papa, te jól csinálod.”

– emlékszik vissza meghatottan, könnyei közt és kezét tördelve. Ez a mondat lett számára az egyik legfontosabb kapaszkodó. Nem elméletek, nem nevelési könyvek, hanem a gyerekei reakciói mutatták meg neki az utat.

Trokán Péter, Nem véletlen?! podcast, Fotó: MTVA/ Horváth Péter Gyula

A beszélgetés során szóba került a sors kérdése is. Véletlenek irányítják az életünket, vagy minden mögött ok húzódik? Nem állítja, hogy mindent ért. Sőt, épp az teszi hitelessé, hogy vállalja a bizonytalanságot:

„Dehogy véletlen… Az, ami történt nem véletlen. Ez is olyan kérdés, mint a szerencse. Én már így fogok meghalni, hogy nem tudom azt, hogy mi a véletlen és mi a szerencse.”

A beszélgetés végére egy dolog biztosan kirajzolódik: számára az apaság nemcsak feladat volt, hanem életének egyik legmeghatározóbb szerepe. Felkészítő tanárai, követendő példaképei: a szülei voltak. Mert ez egy olyan szerep, amelyet nem színpadon, hanem a mindennapokban kellett hitelesen eljátszania – két figyelő tekintet előtt.

A Nem véletlen?! podcast legújabb része ide kattintva, a Ridikül.hu YouTube csatornáján elérhető.