Illés Fanni, Sikersztorik podcast, Fotó: MTVA/ Veres Ádám
Az élsport világában minden kiszámítható: edzésterv, verseny, célidő, eredmény. A rendszer biztonságot ad, a felkészülés pedig kontrollt. De mi történik akkor, amikor valaki anya lesz – és hirtelen semmi sem kiszámítható többé?
Erről beszélt kendőzetlen őszinteséggel Illés Fanni a Sikersztorik podcastban. A paralimpiai bajnok úszó szerint az egyik legnagyobb kihívás az volt, hogy az anyasággal megszűnt az az érzés, hogy minden az ő kezében van.
„Az élsport arra tanít, hogy pontosan tudod, mi következik. Anyaként viszont elveszted a kontrollt”
– fogalmazott.
Ez a kontrollvesztés nála szorongást is hozott, amit leginkább a repüléshez tud hasonlítani, mert olyan mintha tehetetlenül ülne a repülőn, de nem ő a pilóta, így biztosan „lezuhannak.” Egyszerűen felerősödött benne a félelem, mióta felelős valaki másért is, Mórért, a kisfiáért. Azt mondja, ezek az érzések sok anyában jelen vannak, csak nem mindenki tudatosítja, mi áll mögöttük.
Ölvedi Réka és Illés Fanni, Sikersztorik podcast, Fotó: MTVA/ Veres Ádám
A beszélgetés egyik legerősebb felismerése az volt, hogy a siker fogalma teljesen átalakul, amikor valaki szülő lesz. Már nem a dobogó a mérce. Néha az is siker, ha egyben sikerül kitakarítani a lakást, vagy ha jut idő egyetlen nyugodt órára.
Fanni szerint a kudarc és a siker szorosan összetartoznak: nincs fejlődés tanulás nélkül. Ő minden nehézséget tanulási folyamatként próbál meg értelmezni – így a kihívások nem vereségek, hanem lépcsőfokok lesznek.
„Hogy nekem mi a siker? Ez nehéz… Merthogy az van bennem, hogy a siker az oké, elértem, pipa, ezért dolgoztam. De hogyha kudarc ér, akkor abból tanulok. Én sikerből még soha nem tanultam.”
Fanni a kudarcait meg a sikereit ugyanarra a polcra teszi általában. És nagyon sokat dolgozott azért, hogy ne csak szépségversenyen induló kerekesszékest és ne is, mint mindig felszólaló élharcost ismerjék, hanem mint parasportoló bajnok úszót. A fair play hozzáállását mi sem tükrözi jobban, minthogy a tokiói paralimpiai aranyérem után, már édesanyaként nem érezte volna fairnek az olasz ellenfelével szembeni győzelmet Párizsban. Amit a fél világ kudarcnak élt meg, hiszen hajszál híján csúszott le az első helyről, az Fanni számára pont így volt tökéletes:
„Én nem tartottam méltónak magam arra, hogy megint elverjem, miután ő végigversenyezte azt a három évet. Nagyon rosszul éreztem volna magam akkor, hogyha ő ezüstérmes, és így csúszik le, hogy én tényleg nem annyit edzettem, mint ő, hiszen nem is tudtam, mert anyuka lettem. De ugye az élesportban ez így nem fair. Én nem tartottam volna fairnek. Ez ő pillanata volt. És nagyon örülök, hogy a részese lehettem.”
Ölvedi Réka és Illés Fanni, Sikersztorik podcast, Fotó: MTVA/ Veres Ádám
A beszélgetés végére világossá válik: az anyaság nem elvesz az ember erejéből, hanem újfajta erőt ad. Csak épp nem olyat, amire előre fel lehet készülni.
