Van valami egészen különleges azokban az emberekben, akik akkor ismertek bennünket, amikor még fogalmunk sem volt arról, kik leszünk. Akik látták az első nagy szerelmet, az első szakítást, tudják, milyen zenét hallgattunk tizenhét évesen, és emlékeznek olyan történeteinkre is, amelyeket mi már régen elfelejtettünk.
(Fotó: unsplash.com)
Talán az „életre szóló barátság” ugyanarra a sorsra jut, mint az egykor természetesnek tekintett „életre szóló munkahely”. Az életünk folyamatosan változik, költözünk, munkahelyet váltunk, családot alapítunk, és azok az emberek, akikről egykor elképzelhetetlennek tartottuk, hogy ne legyenek mellettünk, néha szinte észrevétlenül kikopnak a hétköznapjainkból.
Ez azonban nem feltétlenül jelenti azt, hogy jelentéktelenné váltak. A legfontosabb barátaink akkor is velünk maradhatnak valamilyen formában, ha az élet végül másfelé sodort bennünket. Hiszen ők voltak jelen életünk bizonyos fejezeteinél, és részben általuk lettünk azok, akik ma vagyunk.
A barátság több lehet egyszerű lelki támasznál
Az elmúlt két évtized kutatásai pedig még érdekesebb megvilágításba helyezték mindezt. Dr. Sharon Malone nőgyógyász Grown Woman Talk című könyvében például arra hívja fel a figyelmet, hogy az erős baráti kapcsolatoknak mérhető egészségügyi jelentőségük is lehet. Kutatások szerint azok, akik erős társas kapcsolatokkal rendelkeznek, idősebb korban kedvezőbb testi és lelki egészségi mutatókat mutathatnak, mint azok, akik elszigeteltebbek.
Egy több mint ezer, 70 év feletti ausztrál résztvevővel végzett kutatás például azt találta, hogy a kiterjedtebb baráti kapcsolatokkal rendelkező idősek körében 22 százalékkal alacsonyabb volt a halálozás valószínűsége a tízéves vizsgálati időszak alatt, mint azoknál, akiknek kevés barátjuk volt. A kapcsolat akkor is fennmaradt, ha az érintetteknek egyébként voltak gyermekeik vagy más rokonaik.
(Fotó: unsplash.com)
A magyarázat részben nagyon is hétköznapi.
Egy erős baráti háló segítséget jelenthet egy nehéz élethelyzetben, betegség idején vagy akár abban, hogy legyen, aki elkísér bennünket egy orvosi vizsgálatra.
De az érzelmi támogatás, a valahová tartozás érzése és az, hogy van kinek elmondanunk, mi történt velünk, ugyancsak fontos lehet.
Nem az számít, hány barátunk van
A magány ráadásul nem ugyanaz, mint egyedül lenni. Lehet valaki házas, élhet családban vagy másokkal egy háztartásban, és közben mégis érezheti úgy, hogy nincs senki, akivel igazán megoszthatná önmagát. A tartós társas elszigeteltséget kutatások többek között a depresszió, a szorongás, a magas vérnyomás, a szívbetegségek, a kognitív hanyatlás és más egészségügyi problémák magasabb kockázatával hozták összefüggésbe.
Éppen ezért talán nem is az a legfontosabb kérdés, hány barátunk van, hanem az, hogy van-e valaki, akit valóban felhívhatunk.
Valaki, akinek nem kell elmagyarázni az egész történetet az elejétől. Aki egyetlen mondatunkból tudja, hogy baj van. Aki mellett húsz év után is előbújhat belőlünk az a lány, akik valaha voltunk.
Malone maga is több évtizedes barátságokról ír. Olyan kapcsolatokról, amelyek túlélték a költözéseket, karrierváltásokat, házasságokat, gyermeknevelést, válásokat és haláleseteket. Szerinte ezek a barátságok azonban nem pusztán azért maradtak életben, mert szerencséjük volt: tettek is azért, hogy kapcsolatban maradjanak. És talán ez az egyik legfontosabb része a történetnek.
Felnőttként már ritkán elég, hogy valakivel szeretjük egymást. Időt kell találni rá, amikor nincs időnk. Fel kell hívni. Meg kell szervezni azt a vacsorát, amelyet három hónapja halogatunk. Néha nekünk kell megtenni az első lépést akkor is, amikor legutóbb is mi tettük.
Közben pedig el kell fogadnunk azt is, hogy nem minden barátság életre szóló. Vannak emberek, akik csak egy bizonyos szakaszon kísérnek bennünket. Ettől az együtt töltött idő még nem válik kevésbé valódivá. És vannak azok a ritka kapcsolatok, amelyek valahogy túlélik az összes változatunkat. Ismertek minket húszévesen, mellettünk voltak harmincévesen, és talán hatvanévesen is ugyanazon a régi történeten fogunk együtt nevetni.
(Fotó: pexels.com)
Az életünk szereplői változhatnak, de a barátaink különleges helyet foglalnak el benne: ők azok a tanúk, akik emlékeznek arra is, kik voltunk, miközben végignézik azt is, kivé válunk.
És most már azt is tudjuk, hogy miközben végigkísérnek bennünket ezen az úton, talán még abban is segítenek, hogy az út egy kicsit tovább tartson.
