Nemrég ugyanis agykutatóknak sikerült összekötni három ember agyát. Ezek után azok csupán gondolatátvitellel tudtak kommunikálni egymással, sőt, együtt, egymást segítve képesek voltak egy tetriszhez hasonló játékkal együtt játszani, azaz együttműködni. Csalni nem lehetett, a tesztalanyokat ugyanis elválasztották egymástól, egyikük teljesen másik szobában volt. Mégis elég volt arra gondolniuk, mit szeretnének tenni, és hárman így is együtt tudtak dolgozni: az elzárt szobában lévő harmadik ember volt az, aki a látott játékban el tudta forgatni az elemeket, hogy azok egymáshoz illeszkedjenek, de nem látta, hova érkeznek, csak abból tudhatta, amit két másik játékostársa gondolatátvitellel elmondott neki.
Félelmetes jövő
A kutatók szerint a jövőben az is lehetséges lesz, hogy sok ember agyát kötik össze elektródákkal, és egy nagy hálózat jön létre – már el is nevezték BrainNetnek. Nem kell majd ehhez egymás mellett feküdni kórházi körülmények között mindenféle drótokkal elhalmozva, elég lesz, ha van nálunk egy gép, ami összehangolja az agyhullámainkat a többiekével, veszi a tőlünk érkező információkat, és közvetíti azokat a többieknek, illetve a tőlük érkező infókat fogadja. Ha minden így megy tovább, az interneten keresztül arra is képes leszünk, hogy csetelés nélkül kommunikáljunk. Persze ez még a távoli jövő, jelenleg ott tartunk, hogy az adatátvitel nehézkes, lassú, és nem is elég megbízható – de a hatalmas lehetőség egy csomó technikai fejlesztés után adott lesz. Vajon tényleg el fogunk felejteni beszélni?
