Beépített ébresztőóra
Sosem kell azon aggódnunk, hogy elalszunk, mert a kis beépített ébresztőóránk – akinek mindig ugyanakkor kell kimennie elvégezni a dolgát – egészen biztosan felébreszt minket időben. És az is biztos, hogy ha valaki minden reggel ennyire örül nekünk pár óra alvás után, akkor képtelenség rosszkedvűen felkelni.
Kutyaszőr, mindenütt
Eleinte talán még idegesít, de egy idő után olyan természetessé válik, mint a levegővétel, hogy minden ruhánk, a kanapénk vagy az autónk ülése is tiszta kutyaszőr. Semmi vész, csak mindig legyen a táskában egy szőrtelenítő henger, hiszen tudjuk jól: megéri küzdeni vele. Ugyanilyen természetes az is, hogy összeszedjük a kutyapiszkot kedvencünk után, hiszen ez cseppet sem undorító, csak az élet része.
Fotó: iStock.com/monkeybusinessimages
Az ünnepi tűzijáték nekünk már nem az ünnepről szól
Régen – mielőtt kutyások lettünk – talán örömmel kimentünk megnézni az augusztus 20-i vagy épp a szilveszteri tűzijátékot és szívesen gyönyörködtünk a csodás fényekben, hallgattuk a pukkanásokat, de mióta kutyások vagyunk, szívünk szerint az összes ilyen rendezvényt eltörölnénk, mert saját szemünkkel láttuk, hogy micsoda rettegést okoz ez négylábú barátunknak.
Elég, ha félrebillenti a fejét…
…és mi mindent megbocsátunk, hiszen hogyan is haragudhatnánk valakire, aki ennyire aranyos?!
Az ajtónyitás mindig öröm
Mindegy, hogy éppen elindulunk valahova és jön velünk sétálni a kedvencünk, vagy épp hazaérünk és ő otthon vár, biztosan garantáltan boldoggá tesszük vele, és a macskákkal ellentétben ő minden esetben ki is tudja fejezni az örömét: ugrálással, ugatással, fel-alá rohangálással. Ilyen aprósággal, mint egy ajtó kinyitása talán sosem értünk el még ekkora sikert, mint a kutyánknál.
Sosem könnyű nélküle elutazni
Néha az ember messzebbre utazik, vagy olyan nyaralásra, esetleg üzleti útra megy, ahova nem viheti magával a kutyáját, ez pedig mindig nagyon nehéz feladat. Nemcsak megfelelő embert találni, aki biztosan úgy gondoskodik róla, ahogy az neki a legjobb, hanem azért is, mert sajnos pontosan tudjuk, hogy a kutyánk nem tud előre gondolkodni: ő csak annyit lát, hogy elmegyünk, nélküle. De hogy valóban visszajövünk-e? Ebben csak akkor lehet biztos, hogy ha már újra ott állunk az ajtóban.
A hazatérés a legszebb
Míg egy macskának hosszú napokig vagy akár hetekig is udvarolni kell egy utazás után, mire újra a bizalmába férkőzünk, biztosak lehetünk benne, hogy a kutyánk nem fogja magában tartani az örömét.
Úgy beszélünk a kutyánkhoz, mint a legjobb barátunkhoz
Mert már beszélni nem tud, valóban ő a legjobb barátunk, így hát mégis ki másnak mondanánk el legelőször örömünket és bánatunkat, ha nem neki? Ebbe néha olyannyira belefeledkezünk, hogy még az utcán is fennhangon ecseteljük neki, hogy mi történt, hiszen ő biztosan megérti.
Fotó: iStock.com/Vasyl Dolmatov
A kutyánk is a családunk része
Mikor a gyerekeinkről, családunkról mutogatunk fotókat, alapvető, hogy a kutyánk képe is ott van a kupacban, hiszen ő is a mi kicsikénk, akire büszkék vagyunk, és akivel szeretnénk eldicsekedni. Ha szórakozni, vacsorázni vagy csak fagyizni megyünk valahova, az első dolog, amit megnézünk, hogy vihetjük-e négylábú barátunkat, hiszen őt sem akarjuk kihagyni a buliból.
Teljesen természetes számunkra a kutyanyál
Míg mások kiborulnak a gondolattól, ha egy kutya megnyalja őket, sőt talán mi magunk is, ha egy idegen kutyus teszi, a saját kutyánk kedves nyalogatása teljesen természetes és cseppet sem undorító számunkra. Tudjuk jól, hogy ő így fejezi ki a ragaszkodását és szeretetét.
