Csillagok

A bor is ecetté válik a közelében: tévhitek a női ciklusról

A virágok elhervadnak, az állatok megbolondulnak, a bor ecetté válik, gonosz varázslat tör utat magának: megjelent egy menstruáló nő. Nagyon sok tévhit és babona él még mind a mai napig ebben a témakörben.

Minden kultúrában másmilyen szerepet kapnak a nők és a hormonháztartásukkal kapcsolatos dolgok. Az egyik népnél a vérző asszony érinthetetlen, és féltenek tőle élőt és élettelent, nehogy valamiképpen megfertőzze, megátkozza azokat. Van olyan nép, ahol egy kunyhóba ilyenkor kvázi kötelező el is vonulni. Még az egyébként fejlett ókori római birodalomban is mérgező hatásúnak tartották a menstruáló nőket, akik miatt elfeketednek a tükrök, akik tönkreteszik a termést, és a világban előforduló összes rossz dologért felelőssé tehetők.

Fotó: iStock.com/djedzura

Fotó: iStock.com/djedzura

Ugyanennek a babonás hiedelemnek a másik oldalaként a menstruációs vért sokan valamiféle különleges égi adományként tisztelték, ami képes csodát tenni, és még a jégesőt vagy a vihart is máshová tereli el. Az ókori görögök úgy tartották, a menstruációs vér termékenyebbé teszi a földet.  Mint tudjuk, sajnos ez nem igaz, bár új távlatokat nyithatna meg előttünk. A középkor szintén babonás világában sem volt egy élmény menstruálni, azt feltételezték, hogy az ételek-italok megromlanak, a virágok elhervadnak, az állatok pedig kiszámíthatatlanná válnak a „varázserő” miatt. A fejlődő országokban a mai napig tartják magukat az ilyenfajta tévhitek, és a vérző nőt elszakítják a családjától, vagy megtiltanak neki dolgokat, például azt, hogy tisztálkodjon, hajat mosson, növényeket ültessen, vagy másokkal találkozzon.

Miért alakultak ki a hiedelmek?

A régi időkben, amikor még nem tudták, mi miért történik, és pláne nem volt felettük hatalmuk, hajlamosak voltak az emberek valamiféle felsőbb erőknek tulajdonítani mindent, ami szokatlan, furcsa – főleg a vért. Ma már nem kell szégyenkeznünk amiatt, mert ciklusunk van, mert jól tudjuk, hogy ez biológiánk természetes része. Mégis sokszor még rosszul érezzük magunkat, rejtőzködünk, a régi babonákból még érzünk valamit, és mindent megteszünk, hogy külső szemlélő észre ne vegye, mi történik velünk. Pedig rég tudjuk, hogy ilyenkor nem újjászületünk, nem vagyunk tisztátalanok, csupán egészségesen működünk.