Dick Van Dyke, 94 évesen (Forrás: MTI/EPA/Etienne Laurent)
„Néha úgy érzem, 13 vagyok”
Kevés ember élheti meg a jubileumi 100. születésnapját, és még kevesebben vannak olyan szerencsések, akik ilyen jó fizikai és szellemi egészséggel és frissességgel élhetik meg a legkerekebb évfordulót. Dick Van Dyke közel a 100-hoz is tele van élettel és humorral
„Néha eldicsekszem, hogy 100 évig élek, de az az igazság, hogyha tudom, hogy eddig életben maradok, jobban vigyázok magamra. Ez pedig idegesítő, mert nem tudom, mit csináltam jól. A feleségemen kívül semmiben nem döntöttem jól.”
Van Dyke egész életében úgy mozgott, gondolkodott és játszott, mintha mindig egy kicsit több derűt csempészne a világba, mint amennyit kapott. A színész, aki végigtáncolta az életét, 90 felett is képes táncra perdülni. Ebben a mélyen megható Coldplay klipben 99 évesen táncolja el életét, és osztja meg a közel 100 év során szerzett életbölcsességét.
A férfi, aki úgy lett világsztár, hogy közben végig önmaga maradt
Dick Van Dyke azok közé a ritka hollywoodi jelenségek közé tartozik, akiknél a népszerűség sosem vált pózzá. Nem akart többnek látszani, mint egy kedves, kicsit hosszúra nőtt srác, aki szeret táncolni, énekelni és megnevettetni másokat. Talán épp ezért lett belőle generációkon átívelő ikonná.
Már fiatalon megvolt benne az a fajta természetes elegancia és meleg humor, amely nem divat, nem trend kérdése. A jóképűsége sem klasszikus hollywoodi szépség, inkább az a „szomszéd fiú” báj, amitől az ember azonnal biztonságban érzi magát. És míg más sztárok a fiatalság múlásával vesztettek a varázsukból, Van Dyke esetében épp ellenkezőleg történt: ahogy telt az idő, úgy vált egyre szerethetőbbé és inspirálóbbá.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Mary Poppins – a varázslat, ami örökre összekötte a közönséggel
Dick Van Dyke pályáját sok fantasztikus szerep fémjelzi, de a Mary Poppins Bertje mindet felülírta. Van Dyke tánclépései, könnyed bohóckodása, a szívből jövő derű, amelyet a kéményseprő szerepébe vitt – mind örök. A Mary Poppins nem csupán egy film volt: korszakhatár. A fantázia, a humor és a zene olyan egységet alkotott, amelyhez Van Dyke személyisége nélkülözhetetlen volt.
Van Dyke pedig még annak a régi hollywoodi színészgenerációnak volt a tagja, amelynek mindent tudnia kellett: jól énekelni, briliánsan táncolni, egyéni stílust teremteni, jó megjelenéssel, humorral és természetes karizmával jelen lenni a vásznon. Akkoriban ez nem plusz, hanem a szakma alapfeltétele volt – és ő mindegyik területen a maximumot hozta. A Mary Poppins ezért vált számára nemcsak szereppé, hanem mesterművé: ott egyszerre mutathatta meg mindazt, amit a klasszikus hollywoodi színészideál jelentett.
A film- és tévétörténet ikonja
Aki csak Bertként ismeri, az is biztosan találkozott vele más szerepekben. Az első verzió is hangsúlyozta, mennyire sokoldalú művész volt — ezt most is visszahozzuk:
-
A Dick Van Dyke Show – amely újradefiniálta a televíziós komédiát.
-
Chitty Chitty Bang Bang – a családi filmek elengedhetetlen klasszikusa.
-
Diagnosis: Murder – ahol már idősen is bebizonyította, hogy képernyőre termett.
Van Dyke sosem a drámáiról volt híres, hanem arról, hogy a derűt képviselte. Egyike volt azoknak a színészeknek, akiknek elég volt belépniük egy jelenetbe, és egyszerűen jobb lett tőle a világ.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Hogyan készült a 100. születésnapra?
A közelmúltbeli interjúból az is kiderült, hogy Van Dyke számára a századik születésnap nem lezárás, hanem újabb kaland.
„Valamiért nincs bennem félelem. Olyan izgalmas, teljes életem volt, hogy nem panaszkodhatok.”
Hetente háromszor lemegy az edzőterembe. Ha kihagy pár alkalmat, már érzi is a merevséget:
„Ha hagynám, hogy ez elhatalmasodjon… nos, Isten irgalmazzon nekem.”
Dick Van Dyke egy olyan csillag, aki képes 100 évesen is új színben ragyogni: még ma is ideál tud lenni, pedig az ő korszakából már alig maradt valaki, aki ennyire élő, ennyire modern tudna maradni. Nem a botrányai, nem a filmes rekordjai, nem is a díjai miatt szeretjük, hanem azért, mert a jelenléte mindig azt sugározta: jó élni. Ezért lehet, hogy száz év után is ugyanazzal az örömmel nézünk rá, mint amikor először lépett a kémények közé, és dalra fakadt London tetején.
MARY POPPINS, Dick Van Dyke, 1964 (Forrás: Everett Collection)
