Mel Gibson neve először a Mad Max poros útjain vált legendává: a magányos, dühös túlélő figurája nemcsak egy karriert indított el, hanem egy egész akciófilmes archetípust teremtett. Aztán jött Martin Riggs, a Halálos fegyver önveszélyes zsarujának figurája, aki egyszerre volt vicces, tragikus és félelmetesen kiszámíthatatlan. Gibson ezekben a szerepekben nem csupán akciózott: érzelmileg túlfűtött, szélsőséges, gyakran önpusztító karaktereket formált meg, akik mindig a robbanás határán egyensúlyoztak.
Ez a belső feszültség más műfajokban is működött. A Mi kell a nőnek? romantikus vígjátéka megmutatta Gibson könnyedebb, önironikus oldalát, míg az Összeesküvés-elmélet című thrillerben – Julia Roberts oldalán – egy paranoiás, mindenben háttérhatalmat sejtő férfit alakított. Utólag nehéz nem észrevenni, mennyire előrevetítette ez a szerep Gibson későbbi, valós életbeli megítélését: a figurát egyszerre tekintették őrültnek és prófétának, ahogyan magát Gibsont is sokan egyszerre tartják zseniális filmesnek és nehezen védhető személyiségnek.
„Azt hiszik megőrültem, és talán igaz is”
(Fotó: Shutterctock)
Az izom helyett a történelem, a mítosz és a hit
A 2000-es A hazafi ebben az ívben fordulópont. Benjamin Martin már nem egyszerű akciókarakter: apa, özvegy, háborús veterán, aki a családjáért és a hazájáért ragad fegyvert az amerikai függetlenségi háború idején. A film egyszerre működött látványos történelmi kalandként és érzelmi drámaként, és jelezte, hogy Gibson figurái egyre inkább erkölcsi és történelmi súlyt hordoznak.
Néhány évvel korábban azonban már a kamera másik oldalán is nagyot lépett. A rettenthetetlen nemcsak Oscar-díjakat hozott neki, hanem végleg bebizonyította, hogy rendezőként nagyléptékben gondolkodik. Későbbi filmjeiben ez a hajlam tovább erősödött. A passió nyers brutalitása, vallási elszántsága és nyelvi puritanizmusa sokkolta a közönséget, miközben óriási sikert aratott. Az Apocalypto hasonlóan kompromisszummentes alkotás lett: kevés dialógus, elementáris képi világ, könyörtelen tempó. Gibson ezekben a filmekben nem magyaráz és nem finomít – rákényszeríti a nézőt, hogy végignézze, amit ő igaznak érez.
Botrányok, elismerések és a művész dilemmája
Mel Gibson Hollywoodban nemcsak filmjei miatt vált legendává, hanem ellentmondásos személyisége okán is. Magánéleti botrányok, vállalhatatlan kijelentések és látványos eltűnések tarkították a pályáját, amely mégis újra és újra visszakanyarodott a szakmai elismerésekhez. Hetvenéves születésnapjának időszaka sem csak filmes teljesítményeiről szólt: ahogy azt mi is megírtuk, épp karácsony és újév között vált ismertté, hogy kilenc év után szakított jelenlegi partnerével, Rosalind Ross-szal, akivel egy közös gyermekük van. A hírt a pár a People magazinnak közös közleményben erősítette meg, hangsúlyozva, hogy továbbra is együtt gondoskodnak nyolcéves fiukról.
Oscar-díjas rendező, Karlovy Vary-i életműdíjas alkotó, ugyanakkor Arany Málna „kitüntetett” is volt. A fegyvertelen katona bizonyította, hogy ha megfelelő történetet talál, Gibson még mindig képes a kritikusokat is meggyőzni – akkor is, ha a neve sokakban ellenérzéseket kelt.
“Nem lehet úgy élni, ahogy azt mások elvárják. Senki sem képes rá. De azt hiszem, ez az én problémám, nem az övék!”
– mondta egyszer, melyhez a mai napig hű is maradt. Pályája sokszínűsége vitathatatlan: akciófilmektől romantikus vígjátékon át bibliai és történelmi drámákig ível. Ez a sokféleség nemcsak filmes kísérletezés, hanem önarckép is: a filmvászon Gibson számára mindig lelki tükör volt.
Mel Gibson kétszeres Oscar-díjas amerikai színész, filmrendezõ és producer a világ filmmûvészetéhez való hozzájárulásáért átvett Kristály Glóbusszal a Karlovy Vary-i 49. nemzetközi filmfesztivál megnyitóünnepségén (MTI/EPA/Filip Singer)
Egy interjúban Stephen Colbert műsorában arról beszélt, mit mondana fiatalabb önmagának:
„Ne ragadj bele a kicsinyes dolgokba. Használd ki a világ ajándékait. Élj minden napot teljesen.”
A megosztó ember a kamera mögött
Mel Gibson nem próbál kedvelhető lenni. Vallási meggyőződése, nyers filmes nyelve és botrányos magánéleti ügyei miatt évtizedek óta viták kereszttüzében áll. Ugyanakkor még kritikusai is elismerik: rendezőként ritka következetességgel és bátorsággal nyúl nagy témákhoz. Nem magyarázkodik, nem simul bele az elvárásokba.
Hetvenévesen Mel Gibson egyszerre legenda, teher és kihívás Hollywood számára. Akcióhős és romantikus főszereplő, fanatikus mesélő és botrányfigura. Egy biztos: kevés olyan alkotó van, akinek a neve ennyi évtized után is képes ennyire megosztani – és mozgásban tartani – a közönséget.
