Csillagok

„Nincsenek véletlenek. A véletlen az Isten inkognitóban” – Papadimitriu Athina

Van, aki templomban találkozik Istennel, és van, aki az erdőben. Papadimitriu Athina az utóbbiak közé tartozik. A Nem véletlen?! podcast vendégeként nem szerepet játszott, nem magyarázott, nem finomított – egyszerűen csak kimondta, amit gondol az életről, az anyaságról, a döntésekről, a fájdalomról és arról, miért hisz abban, hogy nincsenek véletlenek.

Papadimitriu Athina, Nem véletlen?! podcast, Fotó: MTVA/ Horváth Péter Gyula

Papadimitriu Athina életében minden történet összefügg. Legalábbis ő így látja.

„Én abszolút azt gondolom, hogy ott fent minden le van írva”

– mondja, miközben hangsúlyozza: a hitét nem a templomban, hanem az erdő csendjében éli meg.

„Ott nincsen zaj, nincs csilingelés, nincs dudálás. Ott a kérdéseimre megkapom a válaszokat.”

Az állatokhoz is ezért érzi közelebb magát. Szerinte ösztönösen, tisztábban élnek, míg mi, emberek túl sok „hátsó gondolattal” bántjuk egymást. Ő mindig az ösztöneire hallgatott – akkor is, amikor döntései fájdalmat okoztak.

Ölvedi Réka és Papadimitriu Athina, Nem véletlen?! podcast, Fotó: MTVA/ Horváth Péter Gyula

A legnehezebb ezek közül az anyaság kérdése. Athina nem kendőzi el a bűntudatát.

„Teljesen azt érzem, hogy három gyereket szültem, és mind a háromnak az életét egy kicsit tönkretettem”

– mondja csendesen. Nem önsajnálatból, hanem őszinteségből.
A kérdésemre pedig, hogy visszamenne-e az időben és változtatna-e valamit, így válaszol:

„A mostani agyammal sem döntenék másképp. Mert akkor nem születne meg az Elektra. Ez nem véletlen. Ennek a gyereknek meg kellett születnie”

– mondja, és ebben a hitben talál kapaszkodót. A sorsszerűséget Athina újra és újra felismeri az életében – dátumokban, találkozásokban, veszteségekben.

Papadimitriu Athina és Ölvedi Réka, Nem véletlen?! podcast, Fotó: MTVA/ Horváth Péter Gyula

Az érzelmek feldolgozásának egyik legkülönlegesebb tere számára a lovasszínház.

Amit én érzek, azt a néző is érzi. Kiszakítom magamból azt, ami fáj – a lónak mondom el. És amikor vége, együtt vágtázunk ki. ”

Ma már nagymama is, és ez újfajta megérkezést hozott az életébe. Kevesebb beleszólás, több elfogadás, több jelenlét.

A beszélgetés végén újra elhangzik egy gondolat, ami mindent összefoglal:

„Nincsenek véletlenek. A véletlen az Isten inkognitóban.”

A teljes Nem véletlen?! podcast megnézhető a Ridikül.hu YouTube csatornáján, ide kattintva.