Szabó Máté, Nem véletlen?! podcast, Fotó: MTVA/ Horváth Péter Gyula
Szabó Máté nem nagy kijelentésekkel érkezik, hanem apró, nagyon ismerős helyzetekkel: várakozás a rendelőben, elfáradt lábak egy esti sétán, belső feszültség egy rosszul sikerült puzzle felett. A színész két kislány édesapja: a nagyobbik négyéves, a kisebb még baba.
„Pont negyven voltam, amikor megszületett az első lányom, és egyáltalán nem bánom, hogy így alakult”
– mondja. Sőt, kifejezetten úgy érzi, meg kellett érnie erre a szerepre. Nem csak időben, belül is.
Fiatalon a színház, a társasági élet, a szabadság dominált az életében. Ma már más a ritmusa, de most újra szüksége lett az énidőre – vallja be őszintén. Ez nála futást jelent. Negyven perc csendet. Egy órát, amikor nem apa, nem férj, nem színész.
„Inkább elmegyek futni a kirakózás helyett, minthogy ott maradjak feszülten”
– mondja, és ebben nincs önfelmentés. Inkább önismeret.
Szabó Máté, Nem véletlen?! podcast, Fotó: MTVA/ Horváth Péter Gyula
Az apaság egyik legnehezebb leckéje számára a türelem. Egy várótermi jelenetet mesél el, ahol a lánya nem bír tovább várni. Ahogy ő sem.
„Amikor viszontlátod a saját türelmetlenségedet a gyerekeden – az félelmetes. Merthogy apának sem ez az elsődleges skillje, de erre most nem hivatkozhatsz, ki kell várni a sort.”
– mondja ki nevetve.
Szabó Máté nem rejti véka alá, hisz a határokban, mert van egy pont, ami után nincs tovább. A szeretet nem jelenti a következetlenséget. A színházi múlt itt is kapaszkodó: pontos érkezés, szabályok, felelősség. A tisztelet szerinte nem félelemből, hanem következetességből születik.
„Nem akarom a végtelenségig kényeztetni őket, de a kis szemétdombomon egyedül kapirgálok”
– nevet, amikor szóba kerül, hogy három nő él mellette. Oroszlán nagypapa, oroszlán apa, oroszlán ő maga – a lányok pedig mintha valóban finomítanának rajta.
„Lehet, hogy a kozmosz így szelídít. De azért megküzdenék egy oroszlán kisfiúval – ha úgy alakulna.”
– teszi hozzá nevetve. Egyelőre viszont nem érzi véletlennek, hogy lányai születtek.
Ölvedi Réka, Szabó Máté, Nem véletlen?! podcast, Fotó: MTVA/ Horváth Péter Gyula
A családban nincs telefon a gyerekek kezében. Náluk a könyv mindennél fontosabb. Esti mesék, fantázia, közös olvasás – és egy játéktelefon, amin a kislány „fotóz”. Mátéék szerint nem lesz kevesebb attól a gyereklét, hogy nem görgetnek valamilyen kütyüt – fogalmazza határozottan. A beszélgetés végén nincs nagy tanulság. Csak egy mondat, ami minden szülőben reményként sokáig ott marad:
„Minden nap tanulunk magunkról, róluk, ők rólunk. Ez egy végeláthatatlan játék. Remélem, a végén azt mondhatjuk: nem voltunk rossz szülők.”
És talán ez az apaság és a szülői lét lényege.
A Nem véletlen?! podcast már ide kattintva elérhető a Ridikül.hu YouTube csatornáján.
