(Fotó: MTVA/Tőke Béla)
Oszvald Marika nem az a nagymama, aki csak alkalmanként bukkan fel az unokája életében – nála a család valódi mindennapi jelenlétet jelent. Bár a színház továbbra is meghatározó része az életének, minden szabad pillanatát igyekszik Vincével tölteni.
A húsvéti készülődés nála már jóval az ünnep előtt elkezdődik. Fejben tervezi a kertbe rejtett apró ajándékokat, a kincskeresés meglepetéseit, hiszen a családi összejövetelek hagyományosan az ő otthonában zajlanak. A közös ünneplés gyökerei pedig mélyre nyúlnak vissza a családjában egészen gyerekkoráig.
„Nagyszombaton születtem, édesapám neve napjára érkeztem, és az öcsém is Gyula, ebből kifolyólag nálunk a húsvét mindig nagy családi ünnepség. Ez már gyermekkorom óta így van, és ezt a hagyományt ma is örömmel visszük tovább”
– nyilatkozta a művésznő a Meglepetésnek.
A szervezés és a készülődés nagy része azonban ma már szerencsére nem egyedül az ő vállát nyomja. Bár 75 éves, mégsem lassít, nem a nyugdíjas nagymamák életét éli, éppen ezért elfoglalt napjai, a próbák, előadások, utazások mellett a család tudatosan segíti, hogy ne merüljön ki teljesen az ünnepek előtt.
„Nagyon sűrű időszakot élek, de minden percét élvezem. Mindig hajt egy belső késztetés, hogy megfeleljek a családnak és a pályámnak is”
– mondta.
A korábbi évekhez képest ma már lazábban kezeli a vendéglátást is. Nem ragaszkodik ahhoz, hogy minden fogást saját maga készítsen el – inkább megosztják a feladatokat, így több idő jut a közös beszélgetésekre.
„Régen, amikor mindent egyedül csináltam, le sem tudtam ülni beszélgetni, ma már erre is jut időm. A családban öten vagyunk nők, elosztjuk a feladatokat. Mindig akad valaki, aki segít, és ez most is így lesz. A kedvenc ételemet, a töltött káposztát például a sógornőm készíti majd. Az elmaradhatatlan húsvéti sonka viszont az én reszortom, rengeteg friss zöldséggel kerül az asztalra. Minden évben megállapítjuk, milyen finom, és mindig elcsodálkozunk rajta, miért csak ilyenkor készül.”
A klasszikus húsvéti ételek tehát természetesen most sem maradnak el, de a hangsúly inkább az együttléten van, mint a tökéletes menün. A Kossuth-díjas művész nem tartja magát kifejezetten ünneplős típusnak, az ünnep igazi jelentése számára egyértelműen az unokájához kötődik. Amióta Vince megszületett, teljesen más szemmel néz ezekre a napokra.
„Nagymamaként új értelmet kaptak az ünnepek: számomra az unokám boldogsága a legfontosabb.”
A kertben eldugott apró kis játékok, meglepetések felkutatása igazi nagy kaland a négy éves Vincének, Oszvald Marika számára pedig ez jelenti a húsvét fénypontját:
„Látni ilyenkor Vince csillogó szemét és a mosolyát, minden fáradozást megér”
A közös játékokban sincs hiány: a színésznő örömmel vesz részt bármilyen szerepjátékban, legyen szó rendőrös üldözésről vagy éppen egy kitalált kalandról.
„Egy nagyszülőnek az a dolga, hogy kényeztesse az unokáját, én pedig igyekszem ennek maximálisan eleget tenni.”
A feltöltődés számára nem a tétlenséget jelenti. Gödöllői kertje igazi menedék, ahol aktív pihenéssel kapcsolódik ki: ültet, gondoz, szépít.
„A kertet imádom, és igyekszem a sok munka mellett húsvétra olyan állapotba hozni, hogy szép legyen.”
Bár a természet közelsége sokat ad neki, a legnagyobb energiát mégis az unokájával töltött idő jelenti. Úgy érzi, a nagymamaság nemcsak lelkileg, hanem fizikailag is fiatalon tartja.
„Vince mellé szükséges is, hogy legyen energiám, de valahogy a nagymamaság megfiatalítja az embert.”
Figyelemmel kíséri a kisfiú fejlődését, és minden új felismerése örömmel tölti el. Bár fontosnak tartja, hogy később átadja neki az élet tapasztalatait, most még hagyja, hogy Vince gondtalanul élje meg a gyerekkorát. Az ünnepek pedig kiváló alkalmat adnak arra, hogy ezek az élmények közös emlékekké váljanak.
