(Forrás: Eddie Murphy Facebook Official )
A színész sok olyat elárult magáról, amit eddig nem tudhattunk: számára a család, a nevetés és az önszeretet jelentik a legfontosabb mérföldköveket. A Brooklynban született sztár a sikerek és bukások, a bátran vállalt döntések és a tízgyermekes családi élet fényében mesélt arról, hogyan lett egy kiálló személyiségből generációk kedvence.
Nehéz elhinni, de az örök fiatal Murphy immár 50 éve van a pályán. Ennek kapcsán adott interjút a People magazinnak, amelyben a komikus ikon – aki alapjaiban formálta át a vígjátékokról alkotott képünket – ritkán látott nyíltsággal beszélt életéről és karrierjéről. Bár a jubileum kapcsán egy dokumentumfilm is készül róla, most sokkal inkább az életút összegzése és a személyes történetek kerültek előtérbe.
Amikor az ember meghallja Eddie Murphy nevét, akkor legtöbbünkben először a karakteres nevetés, a lendületes monológok és olyan ikonikus filmjelenetek ugranak be, mint a Beverly Hills-i zsaru trilógia kalandjai, a Több mint testőr és a Több mint tanár (azaz A professzor), az Amerikába jöttem több szerepben játszott komédiája vagy a hangjához társított zseniális „Szamár” figura a Shrek-sorozatban. Pedig Murphy nem csupán a nagy nevetéseket gyűjtötte be – pályája több mint négy évtizeden átível, és miközben komikusként szórakoztatott minket, saját magát is tanulta meg szeretni.
Brooklyn utcái, a gyors stand-up fellépések, a filmes áttörés és az újrakezdések sora – mindezek ma már egyetlen, kerek történetté állnak össze.
A kezdetek: Brooklyn utcáitól a show-biznisz csúcsáig
A ma 65 éves Murphy elárulta a People magazinnak, hogy sikereinek és lelki egyensúlyának titka az önszeretet volt már egészen fiatal korától. „A legfontosabb áldásom az, hogy szeretem magam” – mondta.
„Mindig is szerettem magam, és ez minden döntésem alapja. Vannak, akik csak életük végén tanulják meg szeretni önmagukat. Én így kezdtem.”
Eddie Murphy 1961-ben született Brooklynban, és már gyerekként magába szívta a humort. Édesapját korán elveszítette, de mostohaapja, Vernon Lynch Sr. volt az, aki a helyes útra terelte és hitet adott neki. „Ő tette belém a helyes dolgokat. Ez mindent megváltoztatott” – idézi fel. A komikum iránti vonzalom már kamaszként megmutatkozott: stand-up klubokban lépett fel, ahol éles megfigyeléseivel, karizmatikus színpadi jelenlétével hamar kitűnt.
A nagy áttörést a Saturday Night Live hozta meg neki 1980-ban. A fiatal komikus rövid idő alatt a műsor legnagyobb sztárja lett, és ikonikus figurái – Gumby, Buckwheat vagy Mr. Robinson – azonnal beégtek az amerikai popkultúrába. Mindössze húszéves volt, amikor a televízió egyik legnagyobb arcává vált, s ezzel megkezdődött Hollywood meghódítása.
A világhír és a mozivászon királya
Murphy az 1980-as években sorra szállította a kasszasikereket: a 48 óra, a Beverly Hills-i zsaru, az Amerikába jöttem vagy a Dr. Dolittle nemcsak a pénztáraknál teljesítettek kiemelkedően, de újfajta, energikus, fekete humort hoztak a fősodorba. Az Amerikába jöttem különösen emblematikus lett: Murphy több szerepben tűnt fel – hercegként, fodrászként, öreg lantművészként –, bizonyítva, hogy nemcsak a komikum mestere, de a karakterábrázolás egyik legsokoldalúbb alakja is Hollywoodban.
Fotó: Instagram
Ezt a bravúrt később még magasabb szintre emelte a Több mint testőr és a Norbit filmekben, ahol gyakorlatilag egy teljes szereplőgárdát keltett életre. A Több mint testőrben például hét különböző karaktert játszott – köztük férfit, nőt, idős akadémikust és bumfordi tinédzsert –, miközben minden figura saját gesztusrendszert, hanghordozást és külön életet kapott. Ezek a szerepek nemcsak technikai bravúrok voltak, hanem olyan humorforrások, amelyek miatt nézők milliói szerették meg őt még azokban az években is, amikor Hollywood éppen más sztárok felé fordult.
Persze a sikernek ára is volt. Murphy nyíltan beszélt arról, hogy a ‘90-es évek közepén megfáradt a folyamatos reflektorfénytől, és több filmje – mint például a Vámpír Brooklynban – nem aratott sikert.
„Senki sem akar rossz filmet csinálni”
– mondta most nevetve. A kritikai hullámvölgyek ellenére mindig képes volt újrakezdeni. Az 1996-os A professzor és a Shrek-széria új generációkat nyert meg neki, bebizonyítva, hogy tehetsége időtálló. Olyannyira, hogy 25 évvel az első Shrek film után a Szamár most új, önálló filmet kapott.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
„Életem legnagyobb eredménye a 10 gyerekem”
A színész ma már úgy érzi, élete legfontosabb szerepe az apaság. Tíz gyermek édesapja, és bár korábban óvta a magánéletét, most kivételes nyíltsággal beszélt erről.
„Soha nem terveztem, hogy tíz gyerekem lesz, de most már ez a legjobb dolog a világon”
– mondta mosolyogva.
„Mind jó emberek. Egyikük sem rossz gyerek, és azt hiszem, ebből egy kicsit én is bennük vagyok.”
(Forrás: Getty Images via AFP)Murphy szerint a család tartja a földön. Nem a díjak, nem a pénz, hanem a mindennapi pillanatok – a reggelik, a gyereknevetés, a csendes vasárnapok. Idén különleges élményt is átélt: legidősebb fia, Eric Murphy feleségül vette Martin Lawrence lányát, Jasmin-t. A két humor-dinasztia egybekelése már most legendává vált Hollywoodban.
A Netflix-dokumentumfilm: „Csak Eddie-nek lenni”
Tavaly novemberben mutatták be a Netflix új, nagyszabású dokumentumfilmjét, a Being Eddie-t, amely Murphy öt évtizedes pályáját dolgozza fel. A filmet Angus Wall, Oscar-díjas vágó és rendező jegyzi, aki korábban David Fincher filmjein is dolgozott. A dokumentumfilmben nemcsak Murphy mesél, hanem kortársai – Dave Chappelle, Chris Rock, Kevin Hart és Jamie Foxx – is visszaemlékeznek rá, hogyan inspirálta őket az, ahogyan Eddie Murphy újradefiniálta a komédia műfaját.
(Fotó: MTI/EPA/Jill Connelly)
A film különlegessége, hogy Murphy először enged betekintést a magánéletébe és belső vívódásaiba is. Szó esik a hírnév árnyoldalairól, a fáradtságról, az önazonosság kereséséről és arról a személyes veszteségről, amelyet testvére, Charlie Murphy halála okozott.
„Ez volt az első alkalom, hogy teljesen sebezhetőnek éreztem magam a kamera előtt”
– mondta egy másik interjúban. A kritikusok szerint a Being Eddie nemcsak egy sztárportré, hanem egy ember története, aki ötven év után is megőrizte önazonosságát. A film központi üzenete az, amit Murphy most is vall:
„A legfontosabb áldásom az, hogy szeretem magam.”
