Bartha Ákos Dannona, Nem véletlen?! podcast (Fotó: MTVA / Csöbör Tamás)
Ákost korábban főként a zenei világból ismertem: a laza stílus, az állandó jókedv és a ManGoRise frontembereként sugárzott könnyedség alapján sokan talán ösztönös, sodródó karakternek gondolnák. A Nem véletlen?! podcastbeszélgetésünk után azonban egy egészen más oldala rajzolódott ki előttem. Kiderült, hogy a mosoly mögött rendkívül tudatos, következetes és strukturált gondolkodás áll. Ákos számára sem a család, sem a munka, sem az életvezetés nem működik „autopilóta üzemmódban” – és talán éppen ez az egyik legfontosabb titka annak, hogy valóban úgy élheti az életét, ahogyan szeretné. Már a beszélgetés első perceiben egyértelművé vált: nála a következetesség nemcsak egy elv, hanem életforma:
„A ló azt gondolja a lovasról, hogy tud lovagolni. Ahogy megtudja, hogy nem tud, bemegy az első erdőbe, és az első fával lehúzza a hátáról a lovast.”
Az elég szemléletes példa természetesen a gyereknevelésre vonatkozó kérdésemre érkezett, amikor rákérdeztem, milyen apukának tartja magát. A kétgyermekes apuka szerint a gyerekeknek szükségük van világos határokra és kiszámíthatóságra. Úgy látja, sok szülő ott hibázik, hogy nem egységesek a szabályok, így a gyerek sem tudja, meddig mehet el:
„A gyerek nem tudja, hol a kerítés, és hogy van-e benne áram. Egy gyerek pedig el fog menni a falig, mert neki ez a dolga.”
A dalszerző szerint a szigor önmagában semmit nem ér, ha nincs mögötte szeretet. Nála egy konfliktus soha nem marad lezáratlanul. A zenész saját gyerekkorából is sok mintát hozott – jókat és rosszakat egyaránt. Édesapja heves vérmérsékletű ember volt, ő viszont tudatosan más utat választott:
„Minden egyes alkalommal, amikor rádörrenek a fiaimra, utána odamegyek, megölelem őket, és elmondom: nagyon szeretlek, nagy király vagy, de ez most nem volt rendben. Én idejekorán eldöntöttem, hogy igen vagy nem ember leszek. Nálam nincs ‘majdnem jó’. Vagy kell valami az életembe, vagy nem.”
Ez a gondolkodás az emberi kapcsolataira is igaz. Azt vallja, hogy a „félig működő” helyzetek és kapcsolatok csak visszahúzzák az embert:
„Az emberek benne tartanak az életükben egy csomó köztes állapotot. Félig működő dolgokat, embereket. Pedig azokat ki kell takarítani. Az ott egy üres hely a jó dolgok számára.”
Ölvedi Réka és Bartha Ákos Dannona, Nem véletlen?! podcast (Fotó: MTVA / Csöbör Tamás)
A beszélgetés egyik legszebb része mégis az volt, amikor a fiairól mesélt. Bár mindig tudta, hogy fiús apuka lesz, felesége kedvéért szerettek volna kislányt is. A babanemváró buli egyik legviccesebb pillanatát is felidézte, amikor kiderült, hogy másodszor is kisfiuk lesz:
„A feleségem elképzelte, hogy majd ott lesz a kis mini barátnője, befonja a haját, összeöltöznek… ehhez képest két fiú azért egy másik iskola. Akkora sokkot kapott, amikor kék pólóban – utalva arra, hogy a második gyerekünk is fiú lesz, – látta meg az első gyermekünket, hogy elejtette a kezéből. Szerencsére csak hatvan centit esett.”
A humor mögött azonban mély tudatosság húzódik. A ManGoRise frontembere szerint a gyerekek nem buták, ezért ő sosem ködösít előttük:
„A gyerekek pontosan tudják, mi történik körülöttük. Fölösleges szépített világot mutatni nekik. Azt szeretném, hogy tudják: tőlem mindig az igazat kapják.”
Ölvedi Réka és Bartha Ákos Dannona, Nem véletlen?! podcast (Fotó: MTVA / Csöbör Tamás)
A zenei producer arról is beszélt, hogy az alkotói lét mennyire érzékeny működés. Szerinte csak úgy lehet tisztán alkotni, ha az ember rendet tesz maga körül – kívül és belül is:
„Úgy kell felébredni, hogy jóban vagyok a tegnapi énemmel. Egyetértek azzal, amit eddig csináltam, és tudom, merre megyek tovább. Az emberek szeretik azt hinni, hogy önrepülő a cucc, de az van, hogy belerepülnek a sziklafalba. Ez nem autopilótán megy. Mindenki fogja meg a botkormányt, és próbálja meg irányítani a saját életét.”
A Nem véletlen?! végére pedig megérkeztünk a címadó kérdéshez is: vajon véletlen-e az életük alakulása? Ákos szerint a sorsban lehetnek különös együttállások, de a legtöbb dolgot igenis mi alakítjuk:
„Sokkal több téren az ember önmaga sorsának kovácsa, mint hinné.”
A beszélgetés végére egyértelművé vált: Bartha Ákos Dannona nemcsak a színpadon, hanem férjként, apaként és emberként is tudatosan irányítja az életét. És bár a közös út során a felesége néha megszorítja a kezét egy-egy merészebb manővernél, talán éppen ettől lett az ő történetük ennyire valódi, szabad és szeretettel teli.
