(Forrás: MTVA)
A műsorban egy 1960-as családi riportot, egy 1969-70-ben, úszás közben készült felvételt, valamint egy 1989-es nyilatkozatát is levetítették, amelyben már fiatal gyermekorvosként beszélt hivatásáról. Gyarmati Andrea elárulta, azóta is ugyanabban a körzetben praktizál, és különösen megható számára, hogy ma már egykori kis betegeinek gyermekeit is gyógyíthatja. Bevallotta, sosem gondolt arra, hogy abbahagyja a munkát, hiszen rengeteg szeretetet és megbecsülést kap a pácienseitől.
A hivatás számára máig megtartó erő, ahogy fogalmazott, Popper Péter pszichológus hasonlatával élve: úgy ad tartást az életben, mint a hordónak a dongák.
Úszópályafutására visszatekintve hangsúlyozta, hogy számára az uszoda mindig örömöt jelentett, és a mai napig szeret úszni. Karrierje során nem élt meg mélypontokat, és sosem érezte tehernek azt a munkát, amely az eredményekhez vezetett. Felidézte azt a beszélgetést is, amikor szülei leültek vele, hogy közösen átbeszéljék a versenysporttal járó kihívásokat, és döntési lehetőséget adtak neki.
„Megkérdezték, elfogadom-e a feltételeket, elsősorban azt, hogy addig csinálom, amíg örömet okoz”
– mondta. Hozzátette, amikor később úgy döntött, befejezi az úszást, családja nem próbálta rábeszélni a folytatásra.
Arról is beszélt, szerencsésnek tartja magát, mert mindig azzal foglalkozhatott, amit igazán szeretett. Úgy véli, pályája során fontos volt, hogy képes legyen nemet mondani azokra a lehetőségekre, amelyekről úgy érezte, nem az ő útját jelentik.
A teljes beszélgetés újranézhető a Családi kör Médiaklikk-oldalán.




