Berkesi Alex, Nem véletlen?! podcast (Fotó: MTVA / Csöbör Tamás)
Berkesi Alex neve sokaknak az Alma Együttesből lehet ismerős, de zenészként jóval szélesebb pályát járt be. Basszusgitárosként beutazta a világot, játszott külföldi produkciókban, dolgozott számos formációban, miközben saját meséket írt, dalokat szerzett és folyamatosan új kihívásokat keresett.
A Nem véletlen?! podcastban azonban ezúttal nem elsősorban a zenéről beszélt. Sokkal inkább arról, hogyan lehet jelen lenni egy gyerek életében akkor is, ha az ember munkája gyakran távol szólítja, és hogyan lehet valódi kapcsolatot építeni a következő generációval.
Gyerekkorában a zene természetes része volt az életének. Édesapja, Berkesi Sándor Liszt- és Kossuth-díjas karnagy már kétéves korában tanította, később pedig szigorúan végigvitte a zenei képzés útján. Bár a basszusgitárt hivatalosan sosem tanulta, végül ez lett az a hangszer, amely meghatározta az életét. Ahogy fogalmazott:
„Nem én választottam a hangszert, hanem a hangszer választott engem.”
A zenei karrier azonban komoly áldozatokkal is járt. Hosszú éveket töltött külföldi szerződésekkel, gyakran hónapokra távol az otthonától. Amikor pedig megszülettek a fiai, egyre fontosabbá vált számára, hogy a munka mellett apaként is jelen legyen:
„Azt, hogy milyen apuka vagyok, nem tudom megmondani. Azt viszont igen, hogy mire törekszem.”
A válás után tudatos döntést hozott: amikor itthon van, minél több időt szeretne a gyerekeivel tölteni. Saját szabályokat alkotott, például azt, hogy hetente többször mindenképpen találkozik velük, még akkor is, ha csak egy közös séta vagy ebéd fér bele.
Ölvedi Réka és Berkesi Alex, Nem véletlen?! podcast (Fotó: MTVA / Csöbör Tamás)
A kapcsolatuk alapja azonban nem a programok száma, hanem a beszélgetés.
A zenész szerint a mai szülők egyik legnagyobb hibája, hogy harcolnak a gyerekek világával, ahelyett hogy megpróbálnák megérteni azt:
„Nem azért érdekel, hogy mit néznek a telefonjukon, mert nekem annyira érdekes. Hanem azért, mert megtudok róluk több mindent. Mindannyian voltunk tinik. Gondoljunk bele, minket hány százalékban érdekelt az, ami a felnőtteket érdekelte.”
Úgy látja, a generációs különbségek mindig is léteztek, csak hajlamosak vagyunk ezt elfelejteni. Szerinte a kapcsolódás kulcsa nem az ellenőrzés vagy a tiltás, hanem az őszinte érdeklődés. Ha egy szülő hajlandó megismerni a gyermeke világát, előbb-utóbb megnyílik az út a valódi beszélgetések felé is. A kapcsolatépítést pedig nem kamaszkorban kell elkezdeni:
„Nem akkor kell észbe kapni, amikor már becsapja az ajtót. Hanem sokkal korábban, amikor még a kis cukiságairól beszél.”
Berkesi Alex szerint az egyik legfontosabb dolog, amit a fiainak át tudott adni, a család összetartó ereje. Különösen büszke arra a testvéri kapcsolatra, amely a két fia között kialakult. Ahogy mesélte, gyakran lát apró pillanatokat, amelyekből pontosan tudja, hogy a testvéri szeretet valódi és erős közöttük.
Ölvedi Réka és Berkesi Alex, Nem véletlen?! podcast (Fotó: MTVA / Csöbör Tamás)
A beszélgetés végén pedig arra a kérdésre is válaszolt, hogy vajon véletlen-e, hogy éppen két fia született:
„Azt gondolom, hogy nem. Ahogy látom őket cseperedni és azt, milyen emberekké válnak, azt érzem, hogy fiútestvérként tudnak kiteljesedni ebben a dimenzióban.”
És hogy számára mi a legfontosabb tanulság mindebből? A válasza egyszerű volt:
„Bizonyosság arról, hogy a család a legfontosabb, és a szeretet az, ami mindenre megoldást jelent. Meg egy kis basszusgitár.”
A teljes Nem véletlen?! podcast beszélgetés ide kattintva elérhető a Ridikül.hu YouTube csatornáján.
