fotó: iStock.com/PANPhotoAgency
Johnny Deppet hosszú évtizedeken át Hollywood egyik legvonzóbb férfisztárjaként emlegették, ő azonban sosem ragaszkodott ahhoz, hogy minden filmjében ugyanazt a sármos arcát lássa viszont a közönség. Sőt, mintha kifejezetten élvezné, amikor egy szerep kedvéért teljesen eltűnhet a smink, a jelmezek és a maszkmesterek munkája mögött.
Úgy tűnik, hogy ez az évek során nem változott: a Csokoládé egykori szívtiprójával mutatták be Charles Dickens klasszikusának új feldolgozását, az Ebenezer: A Christmas Carol című filmet mutatták be, amelyben Depp Ebenezer Scrooge szerepét alakítja – írta meg a Variety. A színész hosszú fekete kabátban, cilinderrel, bottal, ősz pofaszakállal és erősen megöregített arccal lépett színpadra a San Diegó-i Comic-Con közönsége előtt. Az átalakulás annyira látványosra sikerült, hogy első pillantásra alig lehetett felismerni.
A stúdió igyekezett valódi meglepetésként tálalni Depp felbukkanását: a rajongók már órákkal korábban gyülekezni kezdtek a San Diego belvárosában felépített, „Scrooge and Marley” feliratú üzlet előtt, hogy kiderítsék, mivel készül a Paramount. A hangulatot karácsonyi dalokat éneklő kórus alapozta meg – meglehetősen szokatlan módon egy közel 27 Celsius-fokos nyári délutánon.
A bemutatón végig a szerepében maradt: amikor a mogorva Scrooge-ként kilépett a tömeg elé, rekedt hangon így szólt a rajongókhoz:
„Nincs munkátok? Úgy látom, rengeteg szabadidőtök van. Én dolgozom.”
Amikor pedig valaki odakiáltotta neki: „Jó napot, Scrooge úr!”, a karakterhez hűen csak ennyit felelt: „Mi olyan jó benne?”. Közel fél órán át rögtönzött jelenetekkel szórakoztatta a közönséget, és azokkal a rajongókkal is viccelődött, akik Jack Sparrow vagy éppen a Kalapos jelmezében érkeztek a rendezvényre.
(Fotó: Variety / Getty images)
Később a Comic-Con legendás Hall H termében is megjelent, ahol gyertyafénynél, továbbra is Scrooge-ként lépett színpadra.
Néhány másodpercnyi néma, szúrós tekintet után a közönséget is megszólította: „Nincs életetek?” – kérdezte, majd marokszám dobált édességet a nézők közé, és utasította őket, hogy „rajta, vigyétek”.
Johnny Depp a szerepről korábban is nagy lelkesedéssel beszélt.
„Igazi kiváltság eljátszani ezt a klasszikus figurát”
– mondta, hozzátéve, hogy Scrooge története olyan mese, amely „kisgyermekkora óta megszállottan foglalkoztatja”.
Nem először tűnik el a karakter mögött
Johnny Depp filmográfiáját végignézve könnyű észrevenni, hogy ez korántsem rendkívüli tőle. Már pályája elején, az Ollókezű Edward címszereplőjeként sápadt arccal, sebhelyekkel és különleges kézprotézisekkel bújt Tim Burton mesebeli hősének bőrébe.
Johnny Depp amerikai színész egy rajongójával készít közös fotót A Karib-tenger kalózai 5 – A holtak nem mesélnek címû filmje forgatásán. (MTI/EPA/Dave Hunt)
Később a Karib-tenger kalózai filmsorozatban Jack Sparrow kapitányként vált ikonikussá: a rasztaszerű haj, a gyöngyök, a szemfesték és a jellegzetes arcfestés nélkül ma már nehéz lenne elképzelni a figurát. Az Alice Csodaországban Kalaposaként rikító vörös hajjal, porcelánszerű fehér arccal és élénk sminkben tűnt fel, a Legendás állatok és megfigyelésük filmekben pedig Gellert Grindelwaldként szinte teljesen más arcot kapott a maszkmestereknek köszönhetően.
De ide sorolható a Fekete mise is, amelyben a hírhedt gengsztert, Whitey Bulgert alakította kopaszodó hajjal, műfogsorral és hideg tekintetet kölcsönző kontaktlencsékkel, vagy a Charlie és a csokigyár különc Willy Wonkája, akinek megjelenése ugyancsak messze állt Depp hétköznapi külsejétől.
Depp kivételes színészi kvalitásait jól mutatja, hogy még akkor is felismerhető marad a játéka, amikor a maszkmesterek munkájának köszönhetően külsőre szinte teljesen eltűnik a karakter mögött. Jellegzetes mimikája, mozdulatai és gesztusai mindig átszűrődnek a szerepen, miközben sosem önmagát játssza, hanem egy új, emlékezetes figurát teremt.
Az elmúlt években a nyilvánosság előtt zajló magánéleti problémái miatt valamelyest visszább vonult a reflektorfénytől, most azonban úgy tűnik, ismét egy olyan szereppel tér vissza Hollywoodba, amelyben a karakter minden figyelmet magára von – még akkor is, ha a színészt elsőre szinte lehetetlen felismerni.
