Egészség

Ezért vesszük rá magunkat olyan nehezen az edzésre

Nagyon sokan vannak tisztában a rendszeres edzés, a mozgás előnyeivel, mégis nagyon nehezen tudják csak rávenni magukat arra, hogy sportoljanak. Most kiderült, mi állhat az utukban.

Egy új kutatásban több mint ezer résztvevőt kérdeztek ki sportolási szokásaikról, és arról, milyenek voltak korábbi mozgásos élményeik. Kiderült, hogy azok, akik valamilyen oknál fogva már a testnevelésórát sem szerették gyerekkorukban, azok hajlamosak edzőterem-kerülő felnőtté válni. A fiatalkori élmények annyira bevésődtek, hogy egy életre elvette a kedvüket a mozgástól, vagy egyszerűen a kihívásoktól. Nekik sokkal nehezebb hetente 2-3 alkalommal tényleg elmenni mozogni, és nem kibújni valami kifogással alóla.

Milyen rossz élményeket hordozunk?

Az iskolai tesióra a sportos, jó mozgású vagy csak kitartó és fejlődőképes gyerekeknek nem okozott nehézséget, örültek, hogy végre kimozoghatták magukat. Ám nem minden gyerek ilyen, sőt. Aki például egyszerűen nem szeretett futni, az gyűlölte a kötelező bemelegítő köröket és később az időre történő futásokat. A másik nagy mumus a kötélmászás volt, ami megfelelő izomzat és kellő gyakorlás nélkül kudarcélménnyel járt igen sok mindenkinek. Ha a delikvenst még ki is nevették, meg is szégyenítették, amiért nem sikerült elérnie a plafont, akkor az már a tornaterem látványától is rosszul lehet. S akkor még nem beszéltünk a régen kötelező tornadresszről, amit nem igazán szerettünk, sőt, sokan szégyelltek benne mutatkozni.

Fotó:Freepik/teksomolika

Fotó:Freepik/teksomolika

Hogyan írjuk át a régi történetet?

A régi élmények megmaradtak a lelkünkben, és ha újra sportolni kéne, kihívás elé állítanak, feszülős edzőruhába kéne bújni, netán szigetköröket futni, a régi szégyen, tiltakozás és önbizalomhiány újraéled. Nem tapasztalták meg a mozgás örömét, vagy azt, hogy valaki végigsegítette őket a fejlődés rögös útján, csupán a megszégyenítésre emlékeznek, és érthető módon ezt igyekeznek elkerülni. Ám a régi mintákat fel kell ismerni, és ha végre elismertük azt a fájdalmat, amit akkor éreztünk, nekiláthatunk átírni saját életünket. Mert a mozgás tényleg képes örömet okozni, akkor is, ha ezt iskolásként még nem tapasztaltuk meg. Keressünk olyan mozgásformákat, amik tetszenek, amikben örömünket leljük, táncoljunk, lovagoljunk, ússzunk, próbáljuk ki a csapatsportokat, éljük át az összetartozás élményét, annyiféle lehetőségünk van! Keressünk megfelelő szakembereket, akik kijavítják a hibáinkat, és megmutatják, hogyan lehet sérülésmentesen, fokozatosan haladva sikereket elérni az adott sportágban. Az elején persze hogy nem fog menni úgy, ahogy szeretnénk, de ekkor tudatosítsuk magunkban, hogy már nem az iskolai tornasorban állunk, hanem erős, ügyes felnőttek vagyunk, akik igenis képesek a tesióra áldozatából a sport nyertesévé válni.