Egészség

Covidos kismama nyolc napig lélegeztetőgépen volt: Úgy ébredtem föl, hogy semmit nem tudtam a babámról

„Az, hogy ez ennyire rosszul alakulhat, még ha elkapom is, az meg se fordult a fejemben" – kezdi gyógyulásának történetét Balás Barbara.

Nehéz könnyek nélkül nézni az M1-en a koronavírus-fertőzésből felgyógyult emberek történetét bemutató sorozatot. Nemrég láthattunk egy édesanyát, aki fiatal, 30 éves, egészségesen élt, annak is gondolta magát, mégis elkapta a koronavírust, és intenzív osztályra került a terhesség 35. hetében – írta a hirado.hu.

Egészségesen táplálkozik, vitaminokat szed, és betart minden járványügyi előírást a harmincéves Balás Barbara. A háromgyerekes édesanya a járvány második hullámában kapta el a koronavírust – ekkor várandóssága 35. hetében volt.

Barbara egy héttel az első tünetek jelentkezése után került kórházba.

„Nálunk a családban például a párom két nap alatt átesett rajta, másik családtag három-négy nap alatt kilábalt belőle. Nálam a hatodik napja már nem múlt, és ráadásul ugye várandós is voltam, tehát azt mondták, hogy mindenképp menjünk be. Miután bementünk a tüdőröntgenen látszódott, hogy kezdődő kétoldali tüdőgyulladásom van, akkor egyértelművé vált, nagyon valószínűsíthető hogy ez tényleg Covid” – számolt be betegségéről a fiatal édesanya.

Elmondása szerint mielőtt bekerült a kórházba napról napra, fokozatosan lett egyre rosszabb az állapota: miután felkelt, a pihenés után mindig erősen köhögött, és egyre szaporábban vette a levegőt. Ezután döntött úgy a háziorvosa, hogy Barbarának kórházba kell mennie.

„Azt volt fontos figyelni, hogy 38 fok fölé ne menjen a lázam, mert az már a babának is árt, és amikor láttam, hogy azt az értéket közelíti, akkor vettem be gyógyszert. Esténként nehezebb volt, délelőtt pedig előfordult, hogy nem is kellett gyógyszert bevennem” – idézte fel.

Bár a járvány kitörését követő első hónapokban még világszerte azt gondolták, hogy a COVID-19 nem jelent nagyobb veszélyt a terhes nőkre és születendő gyermekükre, az esetszámok emelkedése, ezzel együtt pedig az új vírussal kapcsolatos tapasztalatok alapján kiderült, hogy a fertőzött kismamáknál gyakran a szokásosnál súlyosabb lefolyású a betegség. Az eddigi tapasztalatok alapján a koronavírussal fertőzött kismamák 60%-a szorul intenzív ellátásra és akár gépi lélegeztetésre.

„Pár nap alatt uralta el nagyon erősen a tüdőmet ez a gyulladás, amikor bementem még csak egy kezdődő kétoldali tüdőgyulladást láttak, és rá pár napra már azt mondták, annyira súlyos volt, hogy mindenki megijedt, hogy ebből nagyon nagy baj is lehet” – részletezte.

A gyakori oxigénhiányos állapot egyre inkább veszélyeztette a kisbabát

Barbara december 13-ra várta harmadik gyermekét, Lédát, de a vírus miatt több mint egy hónappal korábban veszélybe került az ő és a születendő gyermek élete is. Így november 11-én az orvosok a császármetszés mellett döntöttek.

„Azt a kezelést, ami nekem a kétoldali tüdőgyulladás miatt kellett, azt, amíg a „picivel egybe vagyunk”, nem tudták megadni számomra a kórházban. Emellett a gyakori oxigénhiányos állapot egyre inkább veszélyeztette a kisbabát is, nem csak engem. Ezért az orvosok úgy döntöttek, hogy megszakítják a terhességet.”

Miközben koraszülött kislányát a gyermekintenzíven kezelték, Barbara állapota drasztikusan romlott.

Az adásban megszólalt Fülep Zoltán, a Bács-Kiskun Megyei Kórház Központi Aneszteziológiai és Intenzív terápiás osztály főorvosa, aki szerint egy napon belül kellett meghozni a döntést, miszerint Barbara lélegeztetőgépre kerül. A fiatal édesanya orvosa azt mondja, voltak napok, amikor az egész orvosi csapat csak minimális esélyt adott annak, hogy a nő egyszer felépül, egy hét után mégis sikerült Barbarát felébreszteni. Ekkor már nyolc napja volt lélegeztetőgépen.

„Úgy ébredtem föl, hogy semmit nem tudtam semmiről, azt sem hogy velem mi történt pontosan, mert még ha el is mondták az orvosok, ott annyira nem voltam még igazán a tudatomnál, közvetlenül ébresztés után, hogy nem fogtam fel jóformán semmit abból, amit mondtak”.

Barbara azt sem tudta, hogy él-e még a gyermeke.

„Utólag visszanézve tudom, csak hogy valójában mennyi idő telt el aközött, hogy felébresztettek, és aközött, hogy először láthattam. és nekem ez akkor sok napnak tűnt, holott talán egy nap se volt, de ott máshogy telik az idő, és akkor ott még egyszer láthattam még a COVID-intenzíven, odahozták nekem egy 15 percre, amiért a mai napig nagyon hálás vagyok.”

Először azt hitte kislányára, hogy egy játékbaba.

„Akkor sírtam el magam, amikor láttam hogy minden oké” – mondta könnyeivel küszködve a fiatal édesanya.

Barbarának később az egyik nővér mondta el telefonon, hogy a kisbabának milyenek a szokásai, mit eszik, mikor alszik.

„Ez egy borzasztó fura helyzet, hogy így elmesélik neked, milyen a gyereked, te pedig a vonal túlsó felén hallgatod mindezt egy számodra idegentől” – mondja a fiatal édesanya szerint az hozta vissza az életbe, hogy láthatta a gyermekét, amikor még az intenzíven feküdt.

„Szerintem engem az hozott vissza úgy igazán… az a lehetőség, hogy ott megfoghattam, mert addig abban sem voltam biztos, hogy tényleg él, meg hogy jól van”.

Barbara izomzata a folyamatos fekvés miatt annyira leépült, hogy kezdetben még a telefonját sem tudta megemelni, ugyanakkor napról napra erősödött, és az intenzív osztályon már gyógyszerekre sem volt szüksége. Tizenkilenc nappal a szülés után édesanya és kislánya végre hazatérhettek. Ennek ellenére a koronavírus okozta esetleges szövődmények miatt még mindig rendszeres kivizsgálásokra van szüksége.

Barbara még hónapokkal a gyógyulása után is nehezen gondol vissza a kórházban töltött napokra, és arra, hogy a koronavírus miatt majdnem elveszítette a gyermekét.

„Bármi olyan dolgot pendítenek meg, ami arra vonatkozna, hogy ez mégse annyira súlyos azért, vagy hát úgyis csak az öregeket viszi, meg most abból nem lehet gond, hogy átszaladunk a nagyiékhoz, benézünk egy tíz percre, karácsonykor, vagy leülünk együtt egy karácsonyi ebédet elfogyasztani, satöbbi, tehát hogy ha ilyeneket hallok, azért most már fölmegy bennem a pumpa.”

Azt mondja, a történtek után minden átértékelődött benne, számára nem kérdés, hogy mindent meg kell tenni a járvány ellen, legyen ez az oltás beadatása vagy csak az alapvető óvintézkedések betartása.

„Ne gondolják azt, hogy van kivétel, mert szerintem az én történetemnek a legnagyobb tanulsága az ez, hogy nem gondolnád, aztán mégis megtörténik. Ha valakik, akkor mi tényleg nagyon óvatosak voltunk, és egy ártatlan családi találkozáson múlt, a legszűkebb körrel, akikkel tartottuk a kapcsolatot, és nem gondolnád, hogy majd pont onnan jön, és nem tudhatják, mert nem látható dolog. Én nagyon óvatos lennék mindenki helyében, mert szerintem már nem kell sokat kibírni, és kár lenne elveszteni bárkit azért, mert türelmetlenek vagyunk” – üzente az édesanya.