Indiában például kifejezetten fűszeresen. A masala chai fekete teából készül, ám megbolondítják fahéjjal, szegfűszeggel, borssal, kardamommal, korianderrel, köménnyel, ánizzsal, szerecsendió-virággal, babérlevéllel – majdnem olyan, mintha levest főznének belőle. Édesíteni nádcukorral illik, sok helyen pedig felöntik tejjel is.
Fotó: Illusztráció (Unsplash.com)
A jól ismert angol tea
Minden bajra megoldást jelent egy csésze finom tejes tea, lehetőleg aprósüteménnyel és öt órakor. Egyfajta uzsonna ez, amit annak idején Bedford örökké éhes hercegnője, Anna Russell talált ki az 1840-es években. A szendvicsek és a sütemény segített elverni az éhséget a kései vacsoráig, majd társasági eseménnyé nőtte ki magát. Olyannyira, hogy Londonban délutáni teázásokat szerveznek a turistáknak.
Marokkó és a mentatea
Kínai zöld teáról van szó, amint mentával együtt forráznak le, ettől lesz olyan különleges. Érdekes, hogy hiába van sokszor nagy forróság, Marokkóban kifejezett kultúrája alakult ki a forró tea fogyasztásának. A vendégeknek háromszor kínálják, mindegyik csészényi mást jelent: az első gyengéd, mint az élet, a második erős, mint a szerelem, a harmadik olyan keserű, mint a halál. Bármelyiket visszautasítani kifejezetten illetlenség.
Tibet és a sós tea
Miközben hazánkban cukrot vagy citromot adunk a teához, Tibetben sós jakvajjal szolgálják fel. A tradicionális tibeti po cha jó hosszan főzött fekete teából készül, aztán adnak hozzá tejet, sót, jakvajat, míg levesszerű innivalót nem kapnak, ami kifejezetten üdítő a nagy hidegben és magasban.
Fotó: Illusztráció (Unsplash.com)
Tajvanon buborék is jár hozzá
A tradicionális kínai teázás nagyon modern változatát találjuk Tajvanon, ugyanis az ottani tea inkább üdítőhöz hasonlít. A megfőtt teát jegesen tálalják tejporral vagy sűrített tejjel és cukorsziruppal, a buborékokat pedig kicsi tápiókagyöngyök jelentik. Ezt a fajta teát 1988 óta isszák, amikor Lin Hsiu Hui kitalálta, s azóta szinte az egész világon elterjedt.
A pakisztáni rózsaszín tea
Rendszeres itala a pakisztániaknak, szívesen kínálják vele a vendégeket is. Ám a különleges alkalmakkor felszolgált noon chai elnevezésű ital nemcsak teából áll, gazdagítják pisztáciával, mandulával, sóval, tejjel, csillagánizzsal, fahéjjal, kardamommal, szódabikarbónával is. Általában különleges süteményekkel tálalják. Akik még különlegesebb élményre vágynak, azok kipróbálhatják a doodh patit, a teát, amit nem vízzel, hanem tejjel készítenek el.
A szertartásos japánok
Külön teaszertartást alakítottak ki, ahol szigorúan követni kell a lépéseket. A teaházban a vendégeknek a frissítő élvezete előtt egy sor szertartáson kell átesniük, meghatározott rend szerint leülniük, várniuk, és szabályszerűen inniuk a jellegzetes zöld teát.
A jó öreg orosz szamovár
Legtöbbünk ismeri az oroszok szamovárját, ami sok lakásban volt megtalálható hazánkban is. Vizet lehet benne forralni, ha nagyon hagyománytisztelők akarunk lenni, akkor átforrósított faszénen tesszük ezt. Így készül el egy nagyon erős, koncentrált tea, amit mindenki magának hígít fel és édesít cukorral, mézzel vagy frissít fel citrommal. Egyébiránt az oroszok hidegen és melegen is fogyasztják, de a hideg idő miatt a délutáni forró teának komoly hagyományai alakultak ki az országban.
