Mielőtt kétségbeesnénk, és hagynánk a csudába ezt az egész edzésdolgot, érdemes elfogadni a tényt: a változás, az igazi változás lassan jön el, és ha évekig nem foglalkoztunk a testünkkel, ha tényleg évek teltek el úgy, hogy egy pillanatra se foglalkoztunk a testünk igényeivel, akkor hiába szeretnénk egyik napról a másikra látványos változást. Persze 10 nap az bizony 10 nap, és ha ez idő alatt keményen edzettünk, akkor valaminek már látszódnia kellene, nem? – merülhet fel joggal a kérdés. A válasz igen. De a valóság az, hogy a legtöbben – főleg, ha nincs szakértő segítség – nem feltétlenül edzünk helyesen, vagy ha az edzés rendben is van, egy sor dologgal aknázzuk alá a sikert.
unsplash.com/rawpixel
Nézzük, mik is lehetnek azok:
- Nem iszunk eleget. Az intenzív edzés alatt rengeteg folyadékot veszít/igényel a szervezet. Jóval többet, mint egy olyan hétköznap, amikor nem sportolunk. Ha amúgy is hajlamosak vagyunk szárazon tartani a testünket, ha úgy kell ránk pirítani másoknak, hogy igyunk már egy pohár vizet, akkor ne csodálkozzunk azon, hogy nincs változás. A megfelelő anyagcseréhez ugyanis elegendő mennyiségű folyadékra van szükség. Minimum 2 liter vízre. Vízre. Még véletlenül se szénsavas üdítőre és nem is narancslére.
- Az edzést gyűrjük keményen, de nem táplálkozunk helyesen. Ha igazi változást szeretnénk elérni, be kell látni, hogy akkor tudunk fogyni, ha az edzés és a megfelelő táplálkozás kéz a kézben jár. Egyikkel se megyünk sokra, ha a másik területet hanyagoljuk, vagy inkább: kínkeserves az a változás, ahol a táplálkozást nem támogatja egy észszerű edzésprogram, valamint hiába edzünk lihegve, ha közben édességgel tömjük/túlesszük magunkat.
(Fotó: illusztráció pexels.com)
- Még mindig a táplálkozás – hiszen lehet, hogy alapvetően megváltoztattuk az étrendünket, több a zöldség, kerüljük a fehér lisztből készült termékeket, a konzerveket. Táplálkozásunk kiegyensúlyozott és alkalmazkodik az edzésünkhöz is. De közben be-becsúszik néhány extra falat. Ha hétfőn egy kakaós csiga, kedden egy nagy adag sült burgonya, szerdán a mama nutellás palacsintája, csütörtökön egy tábla csoki, pénteken egy sajtos pogácsa kacsint ránk, vasárnap meg iszunk pár pohár fehér bort a barátnőnk szülinapi buliján, akkor nem kell meglepődni azon, hogy a fogyás várat magára. Azt gondolhatnánk, hogy önmagában a napi plusz kalóriabevitel nem olyan nagy dolog, főleg, hogy mozgunk is (lemozogjuk nem?), még inkább, hogy egyébként figyelünk arra, mit ebédelünk, de hiába csipegetünk vacsorára salátát, ha napközben elcsábultunk a legnagyobb lángosra a strandon. Ha nem szigorítunk az étrenden, akkor a fogyás valóban késni fog, és minimum stagnálni foga a súlyunk, de az is lehet, hogy az edzés mellett is kúsznak majd fel kilók.
- Nem jó az edzésprogramunk – ha tényleg komolyak a szándékaink, már ami a fogyást, még inkább az életmódváltást illeti, akkor, legalábbis az elején, nem szabad sajnálni a pénzt egy személyi edzőre. Nem kell évekig, de még csak hónapokig se csengetni a keservesen megkeresett forintokat a szakemberre, de az első egy-két hónap befektetése busásan megtérül. Hiszen a személyi edző képes elindítani minket, technikákat tanít, megmutatja, mit hogyan tegyünk, vagy ne tegyünk semmiképp. Személyre szabott edzéstervet készít, amelyben figyelemmel van az adottságainkra: életkorunkra, aktuális állapotunkra, esetleges betegségeinkre vagy sérüléseinkre. Egy gerincsérvvel küzdő ember még véletlenül se vesse bele magát a konditerem kínálta lehetőségekbe, mert lehet, nagyobb kárt okoz majd az edzés, mint amennyi hasznot hoz.
- Nem alszunk eleget. Bizony, ez is lehet az oka annak, hogy nem a számunkra megfelelő módon történik a fogyás. A zsírégetés egy jelentős része ugyanis a szervezet nyugalmi állapotában – alvás közben – tud csak végbemenni. Ha nem alszunk, nincs éjjeli zsírégetés.
