A Térey-ösztöndíjjal 2020-ban elismert Lackfi János József Attila-díjas költõ, író, mûfordító, tanár zsámbéki otthonában 2021. április 14-én. Fotó: MTI/Czimbal Gyula
A mindig őszintén kitárulkozó költő szenteste fura kis izomlázra lett figyelmes, majd úgy érezte, mintha „egy úthenger caplatna át a mellkasán” – írta a bejegyzésében. A segítség hála Isten gyorsan érkezett, így a költő hamar a legjobb kezekbe, a Városmajori Szívcentrumba került, ahol megmentették az életét.
Lackfi szerint érhette volna a roham az ország másik felén, fellépés közben, amikor épp vezet, de lehetett volna teljesen egyedül is, mégis otthon szerettei körében történt meg a baj, ezt bejegyzésében Isten kegyelmének tulajdonítja.
Az élet fura fintora, hogy pár héttel korábban állították ki az író „szívbeteg novelláit” a Semmelweis Egyetem Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinika falaira kifüggesztve – egy figyelemfelkeltő kampány részeként. Így gyakorlatilag a szerző saját novellái szomszédságában feküdt a kritikus pillanatban.
Lackfi János 2011-ben már átélt hasonlót, ugyanis akkor építették a családi házukat, s hogy előteremtse a szükséges pénzt, túlhajtotta magát, 42 fellépése volt egy hónapban országszerte. Stroke-ot kapott. Akkor megígérte, hogy visszavesz a tempóból.
„Valahogy mindennek mélysége lett körülöttem … felfedezem az új életemet … lassítani tanulok” – írta friss posztjában a költő, aki azóta kicsit gyakrabban elsírja magát, tíz kilót fogyott és drasztikusan életmódot váltott.
„Döbbenet, hogy visszaküldtek, visszapecáztak. Új életet kaptam. Pedig eddig is éltem, szerettem, írtam, utaztam, felléptem annyit, hogy három életre elég. Egy büdös szót nem szólhattam volna, ha itt a vége. De van még tennivalóm, úgy látszik” – összegzi a történteket Lackfi, aki úgy érzi, hogy ezzel a második eséllyel megkapta élete egyik legnagyobb ajándékát.
