Orvosi zsálya
Mit kell tudnunk dióhéjban az orvosi zsályáról? Többek között azt, hogy az ajakos virágúak családjába tartozik, népies elnevezése pedig Szent János füve. A bokros félcserje akár 60–100 centiméterre is megnőhet, a fiatal, lágy hajtások virágzáskor pedig 20-30 cm hosszúak, bolyhos szőrűek. Alapvetően Dél-Európában a karsztos vidékeken vadon tömegesen terem, de már az egész világon elterjedt. Kevesen tudják, hogy kiváló „méhlegelő”, így a méhészek szívesen ültetik kaptárak közelébe.
Fotó: unsplash.com/drewtaylor
De milyen betegségekre használható a zsálya?
A 10. században úgy gondolták az arab orvosok, hogy a zsálya segítségével az emberi élet meghosszabbítható, méghozzá a halhatatlanságig. A középkorban a franciák a „minden jó” névvel illették, ráadásul Nagy Károly elrendelte, hogy a királyi gyógynövénykertben termesszenek zsályát is. Az elmúlt századokban az orvosok igen gyakran alkalmazták a zsályát szájápolásra és torokfájásra. Ma már kimutatták, hogy a zsályalevelek rendkívül hasznos gyógynövénynek számítanak, ha pedig ezeket a leveleket leforrázzuk, cseranyagtartalmánál fogva igen hasznos fertőtlenítő, baktériumölő és gyulladásgátló hatású főzetet kapunk. A zsályatea hatása így vitathatatlan. Elfogyasztása után körülbelül 2-3 óra múlva fejti ki a hatását, kiváló bélhurut ellen, de étvágyjavító és gyomorerősítő hatása is ismert. Ezenkívül megkönnyíti az emésztést, segíti a zsíros ételek emésztését. Főzésnél sem utolsó a hatása, hiszen szárnyasok töltelékénél rendkívül ízletes.
(Fotó: illusztráció pexels.com)
