Fotó: Pexels/ CCO License
Van az a mondat, amit szinte minden nő hallott már legalább egyszer:
„te ennyi centi vagy, akkor ennyi kilónak kellene lenned”.
Mintha a testünk egy egyszerű képlet lenne, amit csak be kell helyettesíteni, és már ki is jön a „helyes” válasz. Csakhogy valahogy ez a szám sokunknál sosem stimmelt. Nálam sem. Már 15 évesen is több voltam annál az állítólag ideális értéknél, miközben, ha körbenéztem az osztályban, pontosan ugyanúgy néztem ki, mint a többiek.
Ugyanaz a méret, ugyanaz az alkat, ugyanazok a ruhák. Akkor mégis mi volt a gond? Valószínűleg semmi, csak éppen nem rám volt szabva az a bizonyos szám.
Az igazság az, hogy az „ideális testsúly” nem egyetlen konkrét érték, hanem inkább egy elég tág tartomány, és még ez sem mond el mindent. Két azonos magasságú ember között is óriási különbségek lehetnek: más az izomtömegük, a testfelépítésük, az életmódjuk, és persze az is, hogyan érzik magukat a saját bőrükben. A mérleg ebből szinte semmit nem mutat meg, mégis hajlamosak vagyunk mindent erre az egy számra leegyszerűsíteni.
Nem egy szám, egy jóval tágabb tartomány
(Fotó: illusztráció pexels.com)
A szakmai ajánlások ma már jóval árnyaltabban közelítik meg a testsúly kérdését, mint a régi, „egy szám mindenkire” típusú elképzelések. Kiindulópontként ugyan még mindig gyakran használják a BMI-t, vagyis a testtömegindexet, de a szakértők hangsúlyozzák, hogy ez önmagában nem ad teljes képet.
A felnőttek esetében a 18,5 és 24,9 közötti BMI számít egészségesnek, ami egy 170 centi magas nőnél nagyjából 53,5 és 72 kilogramm közötti tartományt jelent.
Már ez a viszonylag széles sáv is jól mutatja, mennyire félrevezető az a gondolat, hogy létezne egyetlen, életkorhoz kötött „ideális” testsúly. Nem néhány kilónyi eltérésről van szó, hanem egy olyan tartományról, amelyet mindenkinél egyénileg kell értelmezni, figyelembe véve a testfelépítést, az életmódot és az általános egészségi állapotot is.
Ráadásul az a gondolat is makacsul tartja magát, hogy az életkor előrehaladtával mintha folyamatosan „igazítani” kellene ezt az ideális súlyt. Mintha húszévesen ennyi, harmincévesen annyi, negyven felett pedig már egy kicsit több lenne az elfogadható.
Pedig a test nem így működik. Igen, változik, alakul, átrendeződik, de nem egy naptár szerint, és főleg nem úgy, hogy minden évben hozzá kell adnunk egy újabb kilót az elképzelt ideális számhoz.
A szakértők egyre gyakrabban hívják fel a figyelmet arra, hogy a mérlegnél sokkal árulkodóbb lehet a derékkörfogat. A hasi zsírfelesleg ugyanis szorosabb összefüggésben áll bizonyos egészségügyi kockázatokkal, mint maga a testsúly.
Nők esetében a nagyjából 89 centiméter feletti derékkörfogat már fokozott kockázatot jelezhet.
Ez azért lényeges, mert könnyen előfordulhat, hogy valaki a BMI alapján teljesen normál súlyúnak számít, mégis nagyobb az esélye bizonyos betegségekre, ha a zsír főként a has tájékán rakódik le. Ugyanakkor az ellenkezője is igaz: egy izmosabb, rendszeresen mozgó nő akár magasabb testsúllyal is lehet egészséges, ha a testösszetétele kedvező.
(Fotó: pexels)
Lehet valaki papíron „tökéletes súlyú”, mégis rossz a közérzete, és az ellenkezője is igaz: pár kilóval több mellett is lehet valaki kiegyensúlyozott, erős és jól működő.
Talán az egyik legnehezebb, mégis legfelszabadítóbb felismerés az, hogy nem kell visszafogynunk a húszéves önmagunkhoz. Az a test egy másik életszakaszhoz tartozott, más körülményekkel, más ritmussal.
A cél nem az, hogy visszamenjünk az időben, hanem az, hogy jól legyünk ott, ahol most vagyunk.
Hogy legyen energiánk, hogy ne a bűntudat határozza meg az étkezéseinket, és hogy ne egy szám mondja meg, mennyit érünk.
Mert lehet, hogy valaki egyszer kimondta, mennyi kilónak „kellene” lennünk. De attól az még nem lesz igaz. A testünk nem egy matekpélda, amit meg kell oldani, hanem egy élő, változó rendszer, amit inkább megérteni érdemes, nem pedig folyamatosan kijavítani.
