Van az a pont, amikor már harmadszor állsz rá a mérlegre két hét alatt, és kezded személyes sértésnek venni, hogy nem történt semmi. Sőt, néha még mintha rosszabb is lenne. Nyugi, nem a mérleg utál. Ez teljesen normális. Csak hát erről valahogy kevesebb szó esik, mint a „-10 kg 3 hét alatt” sztorikról.
(Fotó: illusztráció pexels.com)
Kezdjük az alapoknál: amit magadra szedtél, az sem két hét alatt került oda. Szépen, alattomosan, hónapok vagy évek alatt rakódott le, miközben a tested is szépen alkalmazkodott ehhez az életmódhoz. És most azt várod, hogy két hét „majd most rendes leszek” után ez visszafordul? Jó lenne, de nem így működik.
A másik kellemetlen igazság: az eredmény az életmódváltástól jön, nem a villámdiétáktól, nem a „csak ezt az egy dolgot csináld és kész” megoldásoktól. Igen, ide tartoznak az aktuális trendek is, amik mindig megígérik, hogy most aztán tényleg nem kell semmit csinálni. Aztán amikor abbahagyod, minden visszajön, mintha csak szüneten lett volna.
„Czine Szilvia vagyok – személyi és sportrehabilitációs tréner, táplálkozási tanácsadó, gyermekmozgás-fejlesztő szakember. Többszörös világbajnokként tudom, mit jelent a kitartás és a célok elérése, és mára azt vállaltam, hogy ezt a tudást átadjam másoknak is. Hiszem, hogy a mozgás nem csak testedzést jelent, hanem az életminőség egyik záloga – és örömmel segítem mindazokat, akik változtatni akarnak.”
És akkor jöjjön pár dolog, amit még nem annyira szeret senki hallani:
Az egyik, hogy a tested nem egy Amazon Prime csomag. Nem rendeled meg hétfőn, és péntekre ott a kockahas az ajtó előtt. Idő kell neki, hogy reagáljon. Először alkalmazkodik, tanul, próbálja kitalálni, hogy te most komolyan gondolod-e, vagy ez is csak egy újabb „na mostantól…” korszak.
Aztán ott van az is, hogy az elején rengeteg változás történik, csak nem feltétlen látod. Javul az állóképességed, erősödsz, jobban bírod a terhelést, de a tükör még nem tapsol. Ez az a rész, ahol a legtöbben kiszállnak, mert nincs azonnali visszacsatolás. Pedig pont itt kezdődne a lényeg.
És igen, beszéljünk a hétvégéről is. Mert ez az a rész, ahol sok „jól indult a hét” történet elvérzik. Ha tudod, hogy hétvégén lesz egy nagyobb esemény, lakmározás, családi ebéd, bármi, akkor nem az a megoldás, hogy „hát akkor mindegy”, hanem az, hogy okosan előre gondolkodsz. Egy hét nem napi szinten számít, hanem összességében. Ha hétvégén többet eszel, akkor hét közben egy picit visszaveszel. Nem drasztikusan, nem éhezve, csak annyira, hogy a heti összkalóriád nagyjából ott maradjon, ahol szeretnéd.
Így nem az lesz, hogy hétfőtől péntekig építkezel, majd szombaton lerombolod az egészet, hanem egyszerűen belefér az élet is.
(Fotó: unsplash)
És persze a klasszikus: hét közben „nagyon ügyes vagyok”, hétvégén meg „megérdemlem”. Ezzel önmagában nincs baj, csak nem mindegy, hogy ez egy süti, vagy egy háromnapos evőfesztivál.
A legfontosabb talán az, hogy két hét alatt még nem az eredmény szakaszában vagy, hanem a „nem adtam még fel” szakaszban. És ez sokkal nagyobb teljesítmény, mint gondolnád.
Szóval ha most ott tartasz, hogy „csinálom, de nem látom”, akkor igazából jó úton vagy. Mert ez az a pont, ahol a legtöbben abbahagyják. Ha te nem teszed, akkor előbb-utóbb jön az a rész is, amit már látni fogsz.
Csak hát… nem két hét után!
