Hogyan őrizzük a tüzet szülővé válásunk után is?
Az első kisbaba előtt ketten vagyunk, édes kettesben, a szülés után pedig „hirtelen” hárman leszünk, ez komoly változást jelent. A szülés után a nők fontossági sorrendje egy csapásra megváltozik, “a kocka el van vetve”. A kicsi annyira eggyé válik anyukájával, teljes szimbiózist él meg, hogy ez az egységérzet az anyára is átragad. Ez evolúciós hátterű, így tartják életben magukat a kis magatehetetlen emberkölykök <3 . Ott van előttem a csöppség, aki csak rám számíthat. „Te vagy a mindenem, az életem!” – mondaná a baba, ha már tudna fogalmazni 🙂 . És ez ebben az időszakban pontosan így is van.
Az apuka számára ez az átalakulás nem ilyen egyértelmű. Az apás szülésekkel manapság már kicsit jobb a helyzet, de végső soron ő akkor is „csak néző”, míg az anyuka és a baba résztvevők. A férfiak nézőpontjából: “eddig ketten voltunk egymásnak, ketten simogattuk a párom pocakját, és bár az benne rugdosott a baba, de én is valamennyire átélhettem a babavárás örömét, közös boldogság volt ez”. A szülés után viszont kicsit kívül kerül a körön, már csak azért is, mert ő (egy pár apanap után) ugyanúgy eljár dolgozni mindennap, mint „régen”. Az anya viszont egész nap a babával van, nincs több munkahely, nincs több barátnőzés, csak ő és én. És az Ő most a pici lett. Jobban tud mindent, jobban érti a babát, ami nyilván jogos is, de annál inkább fontos lenne apát is bevonni amennyire csak lehet ebbe a történetbe, hisz mindhármuknak az a legjobb, ha továbbra is a férfi-nő kapcsolata marad az elsődleges PÁRkapcsolat, és nem a baba-mama.
(Forrás: Pexels)
Amikor a Kisasszonyok könyvet olvastam, (amely az amerikai polgárháborúk után íródott, 1868-ban adták ki), nagyon érdekes tapasztalat volt, hogy már 150 évvel ezelőtt is tudta az asszonyi bölcsesség, amit sokan ma hajlamosak inkább a modern pszichológiának és a pszicho-bumm-nak tulajdonítani. A történet szerint a család legidősebb lánya férjhez megy. majd ikreik születnek. Egyszerre két baba, az aztán tényleg embert próbáló! Meg (az újdonsült anyuka) teljesen „oda is adja magát” nekik, és Johnnak lényegében nem marad semmi a feleségéből. Ha próbál a gyerekekkel lenni, Meg rövidesen kiveszi őket a kezéből, ha színházba, koncertre hívná feleségét, csak egy mérges „Nem fogok szórakozni, amíg a gyerekeimnek Rám van szükségük!” – választ kap. John, mivel szereti feleségét, és gyermekeit is türelmesen vár egy ideig, de fél év után, amikor még mindig csak egy bölcsinek érezte otthonát, át kezdett járni a szomszédba, nős barátjához, ahol még nem volt gyerek. Ott lehetett beszélgetni (vs. fáradt vagyok…), hangosan nevetni (vs. föl ne ébreszd őket!), és egyébként is, nem érezte magát olyan végtelenül magányosnak, mint a saját nappalijában. Meg – eleinte örült neki, hogy legalább John kikapcsolódik, de hamarosan, főleg amikor időben sikerült letenni a gyerekeket, elkezdett nagyon hiányozni a férje. El is panaszolta az anyjának, hogy a férje már nem is szereti. Erre az anyukája a következőt mondta:
”… a túlságos bezártság idegessé tesz, akkor pedig semmire sem leszel jó. Mellesleg Johnnak is tartozol valamivel, nemcsak a babáknak; ne hanyagold el a férjedet a gyerekekért, ne zárd ki a gyerekszobából, inkább tanítsd meg, hogyan segítsen. Az ő helye is itt van, nemcsak a tied, és a kicsiknek szükségük van az apjukra; hadd érezze, hogy neki is feladata van a gyereknevelésben. Boldogan és híven fogja teljesíteni, és ettől csak jobb lesz az egész családnak.
– Komolyan így hiszed, anya?
– Tudom is, Meg, mert végigcsináltam, és ritkán adok tanácsot, ha csak személyesen meg nem győződtem a hasznosságáról. Mikor te és Jo kicsik voltatok, épp így viselkedtem, mint most te, azt hittem, kötelességmulasztást követek el, ha mással is törődök rajtatok kívül. Szegény apa a könyveihez menekült, miután mereven elutasítottam minden felajánlott segítséget, rám hagyva, hogy kísérletezzek csak egyedül. Küzdöttem is vitézül, de Jo túl sok volt nekem, és majdnem elkényeztettem. Te gyengécske voltál, és annyit izgultam miattad, hogy végül magam is belebetegedtem. Apa akkor sietett a segítségemre, szép csendesen elintézett mindent, és olyan nélkülözhetetlennek bizonyult, hogy beláttam a tévedésemet, és azóta se csinálok nélküle semmit. Ez a mi boldogságunk titka: ő nem hagyja, hogy a hivatás eltávolítsa aprócseprő gondjainktól és feladatainktól, én igyekszem nem engedni, hogy a háztartás nyűgei kiöljék belőlem az érdeklődést a céljai iránt.”
Kedves Anyukák! Kérlek ne azt szűrjétek le ebből, hogy „na tessék, megint én vagyok a szar”. Azt gondolom a fenti példában is mindketten benne voltak, ahogy ez a leggyakrabban történik. John is kifejezhette volna fájdalmát, vágyát (Hiányzol Meg, hidd el, sokkal szívesebben lennék Veled, mint Scottéknál, de olyan egyedül érzem magam nélküled, napról napra a kandallónk előtt esténként. Mit tehetnék, hogy kicsit visszakaphassam a feleségemet, akit még mindig nagyon szeretek…?), és meg is engedhette volna, hogy férje is jelen lehessen a kicsik életében. Kommunikáció, kommunikáció, kommunikáció. Ami csak úgy megy, ha tudunk kettesben is lenni. Bizony hatalmas segítség tud lenni ilyenkor egy nagymama, jó tanács vagy még inkább gyerekvigyázás szempontból !
(Forrás: Pexels)
Törvényszerű-e, hogy megszűnik a szex a szülővé válást követően?
6 hétig „törvényszerű” :), mert ugyebár ez az anya gyógyulási időszaka , utána nem tudok olyan törvényről ami előírná a szünetelést. Arról is kell beszélni, hogy a baba születése előtt hogyan alakult a szexualitás. A várandósság 9 hónapja alatt is vannak már változások, de nyilván korábban elindulnak dolgok. Általában nincs közismert adat vagy tudása az embereknek arról, hogy „amúgy” heti hányszor van együtt egy pár. Az is számít, hogy mióta vannak együtt, ha pl. 15 éve együtt vannak és utána született gyerekük, az egész más, mintha mondjuk a házasság után költöztek össze és kezdtek nemi életet élni. Nyilván ez két szélsőség, de tényleg vannak jelentős különbségek. Az átlag kb. havi 4-6 alkalom szokott lenni tartós kapcsolatokban.
Vegyük a legjobb esetet, hogy egészségügyileg minden rendben, de ott van egy másfél hónapos baba, akiről nem tudjuk, hogyan alszik, mennyire fárasztó a vele való foglalkozás és mennyire tudja az anyuka kipihenni magát. Lehet, hogy „ősanya típus”, kialakult a napirend, szépen alszik a baba, van énidő is, de ez nagyon ritka. Az is változó, hogy az új apuka mikor jön haza a munkából és ő mennyire stresszes.
Az anyáknak sokszor az a vágyuk, hogy végre kicsit egyedül lehessenek, az apáknak pedig, hogy végre a feleségükkel legyenek.
(Forrás: Pexels)
A feleség fontos feladata tehát, hogy időt szánjon a férjére, a férjé pedig, hogy elfogadja, felesége most egy másik helyzetben van. Amivel nagyon jól be tudnak a férfiak lépni a történetbe, hogy amikor hazaérnek elviszik a gyereket (ha épp alkalmas), babakocsizni, vagy később motorozni, játszóterezni, így apagyerek idő is lesz és így kicsit talán feltöltődik anya is, így több esély lesz arra, hogy altatás után házaspáros időt is tudnak együtt tölteni.
A szex megszűnése egyáltalán nem törvényszerű, hogy csökken esetleg az természetes lehet. Kicsit újra meg kell ismerni egymást. Hangsúlyozom, NAGYON fontos a bébiszitter, anyuka, anyós, szomszédasszony, bárki, aki vigyázni tud a kicsire. Egyszerűen kell olyan idő, amikor csak ketten vagyunk. Amikor nem anya és apa vagyunk, hanem férj és feleség. Ádám és Éva, Rómeó és Júlia, Zoli és Julcsi, Ő és Te (a megfelelő név behelyettesíthető). Nyilván, amíg a baba 1-2 hónapos, addig ez nehezen megvalósítható, de onnantól kezdve, hogy beáll már valamilyen napirend, pl. lefektethető a kicsi már 8-kor, és tudjuk, hogy fixen alszik éjfélig, akkor hajrá babavigyázó! Nyilván nem a tengerentúlra szökünk ilyenkor, hanem csak a közelbe, de lényeg, hogy KI A HÁZBÓL. Friss levegőre, ahol nem látjuk, hogy még ott a mosatlan, hogy el kéne pakolni a ruhákat, hogy a konyhaszekrény fogantyúját még meg kellene ragasztani, stb.
Ha kettesben elmegyünk sétálni 1-1 órára , már az is nagyon jó, de a legjobb, ha van olyan fix nap, amikor nem Apa és Anyaként, hanem csupán férj és feleségként töltsünk időt kettesben.
(Forrás: Unsplash)
