A mai gyerekek talán el sem tudják képzelni, milyen volt a kilencvenes évek Magyarországa. Akkoriban szinte mindenhol jelen volt a cigarettafüst. Az éttermekben, a presszókban, a munkahelyeken, a buszmegállókban. Sok családban otthon is természetes része volt a mindennapoknak. Én is ilyen környezetben nőttem fel.
(Fotó: unsplash)
Emlékszem a reggeli készülődésekre, a konyhában gőzölgő kávéra, a beszélgetésekre, amelyekhez gyakran hozzátartozott a cigaretta is. Akkoriban ez senkinek nem tűnt különösnek. Nem beszéltünk passzív dohányzásról, nem voltak figyelmeztető feliratok minden sarkon, és a legtöbb ember valószínűleg nem is gondolta, hogy egyszer majd teljesen eltűnhetnek a füstös éttermek.
Mégis érdekes, hogy miközben gyerekként nap mint nap láttam ezt a világot, soha nem éreztem késztetést arra, hogy kipróbáljam. És ahogy beszélgetek a korosztályommal, rájövök, hogy sokan vannak ezzel így. Nem azért, mert valaki különösebben lebeszélt volna róla. Ma napig emlékszem, mennyire undorodtam a hajamba beivódó szagtól. A sárguló függönyöktől. A füstös szobáktól. Attól, hogy néha köhögtek tőle a felnőttek.
A szülői minta
A pszichológusok valóban régóta vizsgálják, milyen szerepe van a családi mintának a dohányzás kialakulásában. A WHO és számos nemzetközi kutatás szerint azoknak a gyerekeknek, akik dohányzó szülők mellett nőnek fel, nagyobb az esélyük arra, hogy később maguk is dohányozni kezdjenek.
Egy 2024-es európai összefoglaló szerint a családi minta az egyik legerősebb kockázati tényező a serdülőkori dohányzás kialakulásában.
Csakhogy a történet itt nem ér véget. A fejlődéspszichológusok szerint ugyanis a gyerekek nem egyszerűen lemásolják a szüleiket. Ugyanaz a viselkedés két különböző gyerekből teljesen eltérő reakciót válthat ki. Sok olyan embert ismerek, aki dohányzó családban nőtt fel, mégis távol maradt a cigarettától. A pszichológiában ezt ellenazonosulásnak nevezik: amikor valaki tudatosan vagy tudattalanul éppen azért nem vesz át egy szokást, mert egész gyerekkorában annak a negatív oldalait figyelte. És talán sokan ezért nem lettek dohányosok abból a generációból sem, amelyik gyakorlatilag füstben nőtt fel.
Ahogy olyanokat is, akiknek a szülei soha életükben nem gyújtottak rá, ők mégis dohányosok lettek.
Talán azért, mert a kamaszkorban már nem a szülők a legerősebb hatások. Ott vannak a barátok, az első szerelmek, a megfelelési vágy, a kíváncsiság. És persze ott van a kor szelleme is. A mi gyerekkorunkban a cigaretta még valahogy a felnőttség kelléke volt. Filmekben, reklámokban, zenészek kezében. Mindenki James Dean akart lenni…
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Ma már egészen más a helyzet.
A dohányzás visszaszorult. Magyarországon is jóval kevesebben cigarettáznak, mint harminc évvel ezelőtt. A zárt terekben tilos a dohányzás, a fiatalok körében pedig egyre kevésbé számít menőnek a hagyományos cigaretta. Persze ettől még nem lett füstmentes a világ. A klasszikus cigarettát sok helyen felváltották az elektromos cigaretták, az ízesített vape-ek és különféle nikotinos termékek. Amikor fiatalokat látok az utcán, ritkán látok a kezükben hagyományos cigarettát. Sokkal inkább valamilyen elektromos eszközt.
Mintha a dohányzás nem eltűnt volna, csak átalakult
A szakemberek szerint ez különösen veszélyes lehet, mert sok fiatal úgy gondolja, hogy az elektromos cigaretta ártalmatlanabb. Pedig a nikotin ugyanúgy függőséget okoz, és a hosszú távú hatásokról még mindig nem tudunk mindent.
Pedig ha belegondolok, a mi gyerekkorunkban szinte minden a dohányzás mellett szólt. Nem voltak elrettentő fotók a cigarettásdobozokon. Nem néztek velünk szembe fekete tüdők vagy betegségekre figyelmeztető képek a pénztárnál. A cigarettamárkák óriásplakátokon hirdettek, sporteseményeket szponzoráltak, filmsztárok és zenészek kezében jelentek meg. A dohányzás sokszor nem veszélyes szokásként, hanem életérzésként jelent meg.
Fotó: shutterstock/Oleggg
Ehhez képest a mai fiatalok már egészen más üzenetek között nőnek fel. Az iskolákban szó esik a dohányzás egészségügyi kockázatairól, a cigarettásdobozok figyelmeztetnek, a reklámok eltűntek, a közterületeken és a vendéglátóhelyek többségében tilos rágyújtani, de valami hiányzik.
Az elrettentés önmagában nem elegendő
Ha negatív kampány valóban működne, talán már egyáltalán nem látnánk nikotintartalmú termékeket a fiatalok kezében. A valóság azonban árnyaltabb. Sok szakember szerint a tiltás és a félelemkeltés mellett legalább ilyen fontos lenne megérteni, miért nyúlnak a fiatalok ezekhez a termékekhez.
A kíváncsiság, a közösséghez tartozás érzése, a stressz vagy éppen a divat ma is ugyanolyan erős tényező lehet, mint évtizedekkel ezelőtt.
A WHO szakértői rendszeresen hangsúlyozzák, hogy a sikeres dohányzás-visszaszorítás nem egyetlen eszközön múlik. A magas adók, a reklámtilalom, az életkori korlátozások és az oktatás együtt tudnak valódi eredményt hozni.
MTI Fotó: Nándorfi Máté
Vannak országok, amelyek még ennél is tovább mentek. Új-Zéland néhány éve olyan törvényt fogadott el, amelynek célja az volt, hogy egyes fiatal generációk számára gyakorlatilag soha ne lehessen legálisan cigarettát vásárolni. Bár a szabályozást később módosították, jól mutatja, milyen radikális megoldásokban gondolkodnak egyes országok. Nagy-Britanniában jelenleg is napirenden van egy hasonló elképzelés, amely fokozatosan „kifuttatná” a dohányzást a jövő generációi számára.
Nyílt kommunikáció, kiegyensúlyozott család
A kérdés azonban talán nem csak az, hogyan lehet kevesebb dohányos. Hanem az is, hogyan lehet olyan fiatalokat nevelni, akiknek egyáltalán nincs szükségük arra, hogy a cigarettában vagy a vape-ben keressék a felnőttség, a szabadság vagy a közösség érzését. Sok szülő attól tart, hogy ha szóba hozza a cigarettát, azzal csak felkelti az érdeklődést. A szakemberek többsége azonban éppen az ellenkezőjét vallja: a nyílt, ítélkezésmentes beszélgetések segíthetnek abban, hogy a gyerekek ne az interneten vagy a kortársaiktól próbáljanak választ kapni a kérdéseikre.
A kutatások szerint azok a fiatalok kevésbé hajlamosak a dohányzásra és más káros szenvedélyekre, akik erős családi kapcsolatokkal rendelkeznek, rendszeresen beszélgetnek a szüleikkel, sportolnak, van olyan közösségük, ahol jól érzik magukat, és megtapasztalják, hogy az önbizalomnak nem a cigaretta az ára.
Persze nincs biztos recept. Ahogy arra sincs garancia, hogy egy dohányzó szülő gyereke rá fog szokni, vagy hogy egy nem dohányzó család gyereke soha nem próbálja ki.
De talán a legfontosabb, amit átadhatunk, nem is a tiltás. Hanem az, hogy a gyerekeink merjenek önálló döntéseket hozni, még akkor is, ha a környezetük éppen másfelé húzná őket.
