(Forrás: MTVA)
Szívós Zoltán sportmentor szerint a korai években sokkal fontosabb, hogy a gyerek minél több mozgásformával találkozzon. Ahogy az Esti Kornél műsorában fogalmazott:
„Eleinte minél több mindenbe vágjon bele, próbálgasson különböző sportágakat”
A különböző mozgásformák ugyanis fejlesztik a koordinációt, az állóképességet és az idegrendszert, miközben a gyerek önmagát is jobban megismeri. Könnyebben ráérez arra, hogy a csapatsportok vagy az egyéni sportok állnak hozzá közelebb, szeret-e versenyezni, vagy inkább a mozgás öröméért sportol.
A sokféle próbálkozás azonban nem jelentheti azt, hogy az első nehézségnél továbbállunk. A sport egyik legnagyobb ajándéka ugyanis a kitartás megtanulása.
„Nincsen szezon közben váltás vagy meggondolom magam. Tarts ki!”
– fogalmaz a szakember. Szerinte éppen azok a helyzetek fejlesztik leginkább a gyerekeket, amikor egy nehezebb időszakon is sikerül átlendülniük.
„A befektetett munka mindig megtérül, és bízni kell abban, hogy igenis egyre jobbá és jobbá válunk”
– mondja. És bár ez nem feltétlenül jelent bajnoki címet vagy érmet, a rendszeres gyakorlás, a fegyelem és a kitartás olyan készségek, amelyek az élet minden területén hasznosak maradnak.
(Forrás: MTVA)
A gyerekek sportolása ugyanakkor nemcsak róluk szól, a szülők szerepe legalább ennyire meghatározó. Az edzésekre hordás, a versenyek, az utazások és a felszerelések beszerzése rengeteg időt, energiát és sokszor jelentős anyagi ráfordítást igényelnek. Nem csoda, hogy a szülők is szeretnék látni ennek az eredményét. A jószándék azonban könnyen túlzott nyomássá válhat.
„Nemcsak a gyerekeket kell tréningezni, hanem a szülőket is. Egy szülő ne legyen másodedző a gyerek életében”
– hangsúlyozza Szívós Zoltán. A szakember szerint sok fiatal sportoló nem is a vereségtől vagy a hibázástól fél a legjobban.
„A sportolók legnagyobb félelme nem a hibázás, hanem hogy a közösség kiveti magából. Legyen az a közösség a csapat, az egyesület, a falu, a város, vagy akár a család”
Ezért különösen fontos, hogy a gyerek azt érezze: akkor is szerethető és elfogadható, ha éppen rossz napja van, hibázik vagy veszít.
„Ha nem érzi a gyerek, hogy a teljesítményétől függetlenül szeretve van, meginoghat az egész biztonságérzete”
(Forrás: MTVA)
A másik veszély a túlterhelés. A gyerekkori kiégés ma már egyre gyakoribb jelenség, különösen azoknál, akik nagyon fiatalon szinte profi sportolói életmódot élnek.
„A kiégés nemcsak úgy jön, hogy egyszer csak azt mondja a gyerek vasárnapi ebédnél, hogy „Figyu, ki vagyok égve”, hanem apránként jön és lehet észlelni a tüneteit.”
– figyelmeztet a sportmentor. A motiváció elvesztése, a gyakori sérülések, az alvászavarok vagy az állandó fáradtság mind figyelmeztető jelek lehetnek. Ilyenkor sokszor nem még több edzésre van szükség, hanem több pihenésre, játékra és szabadságra.
A megoldás sokszor meglepően egyszerű: több játék, több szabadidő és kevesebb teljesítménykényszer. A gyereknek szüksége van arra, hogy néha csak gyerek legyen. Hogy játsszon, zenéljen, biciklizzen a barátaival vagy egyszerűen néha ne csináljon semmit. Mert a gyerekkori sportolás legnagyobb ajándéka nem feltétlenül egy kupa vagy egy érem. Hanem az a tapasztalat, hogy a nehézségeken át lehet jutni, a hibákból lehet tanulni, és hogy a fejlődés sokszor nem egyik napról a másikra történik. Ezek a leckék pedig egy életen át elkísérik majd őket – akár sportolók lesznek, akár nem.
(Forrás: MTVA)
