Horváth Patrícia) (Fotó: Horváth Patrícia)
Sok nő számára a nyár nemcsak a napsütést, a szabadságot és a feltöltődést jelenti, hanem szorongást is. Ahogy lekerülnek a réteges ruhák, hirtelen fókuszba kerül a test, vele együtt pedig az önkritika is:
„Nem maga a test változik meg egyik napról a másikra, hanem inkább a figyelmünk fókusza”
– fogalmaz Horváth Patrícia test-tudat tréner.
Télen a pulóverek és kabátok eltakarják azt, amit nem szeretünk magunkon. Nyáron azonban a fürdőruhák, rövidnadrágok és ujjatlan ruhák miatt sokkal láthatóbbá válik a testünk – és ezzel együtt a bizonytalanságaink is. A szakember szerint ilyenkor sok nő már nem belülről éli meg a saját testét, hanem kívülről kezdi szemlélni magát:
„Nem azt kérdezzük meg magunktól, hogy hogyan érezzük magunkat a testünkben, hanem azt, hogy mások hogyan látnak minket.”
Ebben pedig óriási szerepe van a közösségi médiának. A nyári hónapokban megsokszorozódnak a bikinis fotók, a tökéletesnek tűnő alakok és az idealizált képek. Csakhogy ezek jelentős része szerkesztett, retusált vagy tudatosan válogatott pillanat:
„Azt hisszük, hogy folyamatosan csak szép nőket látunk, miközben ez egy hamis statisztika.”
Patrícia szerint a legnagyobb veszély az, amikor a testünk már nem otthonként, hanem projektként jelenik meg az életünkben.
(Fotó: Pexels)
A rövid ruhák és fürdőruhák sokaknál régi sebeket is felszakíthatnak. Egy korábbi kritika, egy rosszul sikerült megjegyzés vagy egy bántó párkapcsolati élmény évekkel később is aktiválódhat:
„Nem azt kérdezzük magunktól, hogy kényelmes-e rajtunk a fürdőruha, hanem azt: van-e jogom megmutatni magam?”
A szakember szerint a nyári testszorongás valójában sokkal inkább önértékelési probléma, mint esztétikai kérdés.
Természetes dolog, ha valaki szeretne fittebb, egészségesebb vagy energikusabb lenni. A probléma ott kezdődik, amikor az önértékelés teljes egészében a külsőhöz kötődik:
„A testképzavar nem azt jelenti, hogy valaki hiú, hanem azt, hogy az önmagáról alkotott valóságképe torzul el.”
Ilyenkor az ember folyamatosan a hibáit keresi, tükröt néz, fotókat elemez, másokhoz hasonlítja magát, és kizárólag arra fókuszál, amit nem szeret. Pedig a környezete közben egy teljes embert lát.
Patrícia munkája során rendszeresen találkozik olyan nőkkel, akik objektíven nagyon jól néznek ki, mégis elégedetlenek önmagukkal:
„Láttam már karcsú nőket, akik gyűlölték magukat, és találkoztam telt nőkkel, akik sugároztak. A mérleg nagyon sok esetben nem kilogrammokat mér, hanem önértékelést.”
A háttérben legtöbbször nem a test áll, hanem az önszeretet hiánya. A testünkhöz való viszonyunk sokszor már gyermekkorban elkezd kialakulni.
Ha egy kislány nap mint nap azt hallja az édesanyjától, hogy „utálom a hasamat”, „kövér vagyok”, „semmi nem áll jól rajtam”, akkor ez a szemlélet könnyen tovább öröklődhet. A jó hír azonban az, hogy ezek a minták megszakíthatók.
(Fotó: Pexels)
A változókor különösen érzékeny időszak lehet a női önértékelés szempontjából. A hormonális változások hatással vannak a testsúlyra, a bőrre, az energiaszintre és a zsíreloszlásra is. Patrícia azonban más szemszögből közelíti meg ezt az életszakaszt:
„A menopauza nem a nőiesség vége, hanem egy új formája.”
Szerinte ez az az időszak, amikor sok nő válik igazán önazonossá, bátrabbá és szabadabbá. A közösségi média által sugallt tökéletességgel szemben a valódi vonzerőnek egészen más összetevői vannak:
„A kisugárzás, az önbizalom, a hitelesség és a pozitív érzelmi jelenlét sokkal erősebb vonzerő, mint a tökéletes alak.”
Mindannyian ismerünk olyan nőket, akik belépnek egy helyiségbe, és azonnal rájuk figyel mindenki. Nem feltétlenül a legfiatalabbak vagy a legkarcsúbbak, hanem egyszerűen jól érzik magukat a saját bőrükben.
(Fotó: Horváth Patrícia)
Horváth Patrícia szerint érdemes egyetlen kérdést feltennünk magunknak.
„Ne azt kérdezzük, hogy elég jó-e a testünk. Inkább azt: mit tett ma a testem értem, és én mit tettem ma a testemért?”
A hála ugyanis képes csökkenteni a testtel kapcsolatos elégedetlenséget.
És talán ez a legfontosabb üzenet:
„A testünk nem egy három hónapra szóló projekt, amit tökéletesíteni kell. A testünk az otthonunk, amely egész életünkön át hordoz minket.”
