Életmód

Nyári pánik: miért látjuk magunkat rosszabbnak a strandon, mint valójában?

Nyáron mintha hirtelen minden a külsőről szólna. Előkerülnek a fürdőruhák, a rövidnadrágok, a közösségi médiát ellepik a tökéletesnek tűnő testek, és sok nőben megszólal a belső kritikus hang. Miért válik a nyár az önbizalom próbájává? Hol húzódik a határ az egészséges változtatás és a testképzavar között? Horváth Patrícia test-tudat tréner szerint nem a testünkkel van a probléma, hanem azzal, ahogyan viszonyulunk hozzá.

Horváth Patrícia) (Fotó: Horváth Patrícia)

Sok nő számára a nyár nemcsak a napsütést, a szabadságot és a feltöltődést jelenti, hanem szorongást is. Ahogy lekerülnek a réteges ruhák, hirtelen fókuszba kerül a test, vele együtt pedig az önkritika is:

„Nem maga a test változik meg egyik napról a másikra, hanem inkább a figyelmünk fókusza”

– fogalmaz Horváth Patrícia test-tudat tréner.

Télen a pulóverek és kabátok eltakarják azt, amit nem szeretünk magunkon. Nyáron azonban a fürdőruhák, rövidnadrágok és ujjatlan ruhák miatt sokkal láthatóbbá válik a testünk – és ezzel együtt a bizonytalanságaink is. A szakember szerint ilyenkor sok nő már nem belülről éli meg a saját testét, hanem kívülről kezdi szemlélni magát:

„Nem azt kérdezzük meg magunktól, hogy hogyan érezzük magunkat a testünkben, hanem azt, hogy mások hogyan látnak minket.”

Ebben pedig óriási szerepe van a közösségi médiának. A nyári hónapokban megsokszorozódnak a bikinis fotók, a tökéletesnek tűnő alakok és az idealizált képek. Csakhogy ezek jelentős része szerkesztett, retusált vagy tudatosan válogatott pillanat:

„Azt hisszük, hogy folyamatosan csak szép nőket látunk, miközben ez egy hamis statisztika.”

Patrícia szerint a legnagyobb veszély az, amikor a testünk már nem otthonként, hanem projektként jelenik meg az életünkben.

(Fotó: Pexels)

A rövid ruhák és fürdőruhák sokaknál régi sebeket is felszakíthatnak. Egy korábbi kritika, egy rosszul sikerült megjegyzés vagy egy bántó párkapcsolati élmény évekkel később is aktiválódhat:

„Nem azt kérdezzük magunktól, hogy kényelmes-e rajtunk a fürdőruha, hanem azt: van-e jogom megmutatni magam?”

A szakember szerint a nyári testszorongás valójában sokkal inkább önértékelési probléma, mint esztétikai kérdés.

Természetes dolog, ha valaki szeretne fittebb, egészségesebb vagy energikusabb lenni. A probléma ott kezdődik, amikor az önértékelés teljes egészében a külsőhöz kötődik:

„A testképzavar nem azt jelenti, hogy valaki hiú, hanem azt, hogy az önmagáról alkotott valóságképe torzul el.”

Ilyenkor az ember folyamatosan a hibáit keresi, tükröt néz, fotókat elemez, másokhoz hasonlítja magát, és kizárólag arra fókuszál, amit nem szeret. Pedig a környezete közben egy teljes embert lát.

Patrícia munkája során rendszeresen találkozik olyan nőkkel, akik objektíven nagyon jól néznek ki, mégis elégedetlenek önmagukkal:

„Láttam már karcsú nőket, akik gyűlölték magukat, és találkoztam telt nőkkel, akik sugároztak. A mérleg nagyon sok esetben nem kilogrammokat mér, hanem önértékelést.”

A háttérben legtöbbször nem a test áll, hanem az önszeretet hiánya. A testünkhöz való viszonyunk sokszor már gyermekkorban elkezd kialakulni.

Ha egy kislány nap mint nap azt hallja az édesanyjától, hogy „utálom a hasamat”, „kövér vagyok”, „semmi nem áll jól rajtam”, akkor ez a szemlélet könnyen tovább öröklődhet. A jó hír azonban az, hogy ezek a minták megszakíthatók.

(Fotó: Pexels)

A változókor különösen érzékeny időszak lehet a női önértékelés szempontjából. A hormonális változások hatással vannak a testsúlyra, a bőrre, az energiaszintre és a zsíreloszlásra is. Patrícia azonban más szemszögből közelíti meg ezt az életszakaszt:

„A menopauza nem a nőiesség vége, hanem egy új formája.”

Szerinte ez az az időszak, amikor sok nő válik igazán önazonossá, bátrabbá és szabadabbá. A közösségi média által sugallt tökéletességgel szemben a valódi vonzerőnek egészen más összetevői vannak:

„A kisugárzás, az önbizalom, a hitelesség és a pozitív érzelmi jelenlét sokkal erősebb vonzerő, mint a tökéletes alak.”

Mindannyian ismerünk olyan nőket, akik belépnek egy helyiségbe, és azonnal rájuk figyel mindenki. Nem feltétlenül a legfiatalabbak vagy a legkarcsúbbak, hanem egyszerűen jól érzik magukat a saját bőrükben.

(Fotó: Horváth Patrícia)

Horváth Patrícia szerint érdemes egyetlen kérdést feltennünk magunknak.

„Ne azt kérdezzük, hogy elég jó-e a testünk. Inkább azt: mit tett ma a testem értem, és én mit tettem ma a testemért?”

A hála ugyanis képes csökkenteni a testtel kapcsolatos elégedetlenséget.

És talán ez a legfontosabb üzenet:

„A testünk nem egy három hónapra szóló projekt, amit tökéletesíteni kell. A testünk az otthonunk, amely egész életünkön át hordoz minket.”