dr. Kun Ágnes Anna Sikersztorik podcast (Fotó: MTVA/ Horváth Péter Gyula)
Mitől lesz valaki jó tanár? Tudástól, módszerektől, tapasztalattól – vagy valami egészen mástól? A válasz talán összetettebb, mint gondolnánk. Kun Ágnes Anna szerint a tanítás leginkább egyfajta belső minőségen múlik: azon, hogy a pedagógus képes-e valóban látni a másikat.
A tanítás egyik legfontosabb dilemmája, hogy a tanár „növel” vagy „nevel”. A különbség elsőre finomnak tűnhet, mégis alapvető:
„Volt egy kedves idős házaspár, akiktől kaptunk egy szobanövényt… a férjem kegyetlenül megvagdosta. És ez a növény a megvagdosás következtében hihetetlen csodaszép virágokat kezdett hozni.
Addig, amíg csak növelték, nem tudta megmutatni a legszebb értékeit. Abban a pillanatban, hogy egy kicsit vissza lett nyesegetve és nevelve lett, csodákat mutatott fel. Ne azt istenítsd, aki mindig dicsér, hanem aki a hibáidra figyelmeztet. Aki igazán szeret, az nyeseget is – és ezáltal nevel és növel egyszerre.”
A jó tanár tehát nemcsak támogat, hanem tükröt is tart – még akkor is, ha ez néha kényelmetlen.
Egyetlen pedagógus egész életutakat képes megváltoztatni. Kun Ágnes Anna számára ilyen meghatározó személy volt Karasszon István, református lelkész, teológiai doktor, író:
„Amikor először belépett a terembe, és elkezdett tanítani, azt mondtam: szerelmes vagyok ennek az embernek az agyába.
Bármilyen téren kérdeztük, mindenben a legmagasabb szinten volt képben…
És akkor fordult meg az életem. Azt mondtam: ha ő a bogarakról tanítana, én a bogarakról akarnék tőle tanulni, csak hogy ebből az emberből egy szikrányit kaphassak.”
A valódi tanár tehát nem csupán tudást ad át – hanem látásmódot. Perspektívát. Gondolkodásmódot.
A tanítás egyik legfontosabb tanulsága: nincs egyetlen igaz válasz, ezt nem árt tanulóként és tanárként is megjegyeznünk:
„Karasszon professzor nekem azt tanította meg, hogy soha semmit ne fogadjak el egyféle nézőpontból. Mindig nézzem meg, hogy milyen perspektívákból lehet rátekinteni, és legalább öt-hat félét vegyek a kezembe, mielőtt kialakítom a sajátomat.”
Ez a szemlélet nemcsak az oktatásban, hanem az élet minden területén iránytűvé válhat, és Kun Áginak vált is.
(Fotó: Unsplash)
A jó tanár nem „ráhúzza” a saját útját a diákokra – hanem segít megtalálni a sajátjukat. Mivel már Ági is továbbadja a tudást és „nyesegeti” a tanítványait ezt vallja:
„Arra törekszem, hogy felmutassak utakat, lehetőségeket, de soha ne kényszerítsem a diákjaimat az általam helyesnek tartott útra. A döntés minden esetben az övék legyen.”
A tanítás így válik valódi kíséréssé – nem irányítássá.
A tanítás nem választható szét technikára és lélekre – különösen a művészetekben:
„A hang mindent elárul az illető lelki állapotáról. Ha a lélek jól van, a hang is jól van.
Én már nem tudok a lélek kivonásával tanítani, csak úgy, ha az egész embert figyelem.”
Ez a fajta komplex figyelem az, ami valódi fejlődést hoz.
(Fotó: Pexels)
Mit hagy maga után egy igazán jó pedagógus? Ági szerint nem csupán tudást:
„A személyiségével hagy lenyomatot. És minél megdolgozottabb ez a személyiség, annál hitelesebb a diákok számára. Nagyon fontos, hogy egyenként nézzük a diákokat, és segítsük őket abban, hogy felfedezzék: mennyi lehetőség van bennük.”
A tanár szerepe talán leginkább egy szobrászéhoz hasonlít.
„Michelangelo mondta: a szobor kész, csak a felesleget kell lefaragni. A tanítás is ilyen – mindenkiben ott van a csodálatos lehetőség, csak segítünk, hogy a fölösleges rétegek eltűnjenek.”
A mai oktatási helyzet kihívásai között különösen fontos az emberi hozzáállás:
„A tanárok felé az üzenetem: szeressék a tanítványaikat minden elvárástól mentesen. Ne akarják ráhúzni, ami bennük van, hanem figyeljék, ki ő, és azt segítsék.
A diákok felé pedig: merjenek nyitottak lenni. Ha elég nyitottak, megmenthetik magukat néhány felesleges kanyartól.”
A beszélgetés egyik legerősebb mondata talán ez volt dr. Kun Ágnes Annától:
„A tanítás csak szolgálat lehet.”
És talán ebből következik minden más.
A jó tanár tehát nem feltétlenül a legtöbbet tudó – hanem az, aki a legtöbbet lát. És aki képes abban segíteni, hogy a másik ember önmaga lehessen.
