(Forrás: Unsplash)
Évről évre drámaian nő az SNI-s – vagyis Sajátos Nevelési Igényű gyermekek – száma. Önmagában ez a kijelentés ijesztőnek tűnik, és azt az érzést kelti bennünk, hogy valami nincs rendben a gyerekek körül, hibáztatjuk a médiát, az online világot, a szülőket, és automatikusan azt gondoljuk, hogy a mostani generációval hatalmas gond van.
Ugyanakkor lehet, hogy éppen arról van szó, hogy jobban odafigyelünk gyermekeinkre, személyiségükre, szükségleteikre, a szülők edukálják magukat annak érdekében, hogy gyermekük jobban tudjon teljesíteni, kiteljesedhessen, és jól érezze magát a helyén ahelyett, hogy megbélyegeznék: ő egy rossz képességű, neveletlen, rossz gyerek, akivel nem lehet bírni. Az óvodai, iskolai szűrőrendszer, a pedagógiai szolgálatok mára már sokkal hatékonyabban és specifikusabban tudják kiszűrni az adott problémát, fejlesztendő területet, a szülőket szakértő tanácsokkal tudják ellátni, a megfelelő szakemberhez irányítják őket, az intézmények pedig egyre jobban tudják kezelni, integrálni a sajátos nevelési igényű, különböző elakadásokkal rendelkező gyermekeket. Ehhez azonban pontosan tudni kell, hogy az adott gyermeknek mire van szüksége, így egyre több gyermek kapja meg az SNI-jelzőt.
„Ha jobban belegondolunk, mindenki sajátos nevelési igényű. Mindenkinek vannak sajátos igényei”
– mutatott rá Polányi Viktória taácsadó szakpszichológus a Duna Család-barát műsorában. Ennek értelmében lényegében minden gyerek sajátos nevelést igényelne, hiszen mindannyian mások vagyunk, egyéni fejlődésünkhöz nem ugyanazok a körülmények szükségeltetnek. Azonban nyilvánvaló, hogy a közoktatásnak erre nincs és nem is lehet kapacitása. Vannak gyerekek, akik a tradicionális iskolai keretekhez jobban tudnak alkalmazkodni, belesimulnak és ezen körülmények között is megfelelően tudnak fejlődni, kibontakozni, mások azonban különböző megakadásokkal küzdenek ebben a közegben, és így segítségre van szükségük.
Az SNI egy nagyon széles spektrum, ami a fogyatékosságból eredő sajátos nevelési igényektől (mint az enyhe értelmi fogyatékosság, hallás- vagy látássérülés, mozgásszervi zavarok, beszédfogyatékosság vagy autizmus spektrumzavar) az olyan, elsősorban pszichés zavarokig, problémákig terjed, mint a tanulási zavarok (pl. diszlexia, diszgráfia, diszkalkulia), a figyelemzavar, hiperaktivitás (ADHD) vagy magatartásszabályozási zavarok.
Egyes vélemények szerint pedig az SNI nemcsak a különböző zavarok, elmaradások, enyhe fogyatékosságok kapcsán lenne szükséges előkerülnie, hanem a tehetséges, kiemelkedő értelmi képességű gyermekek vonatkozásában is.
(Forrás: Pexels)
„Nincs olyan, hogy valaki ebben nem érintett”
A KSH adatai szerint a 2024/2025-ös tanévben 112 007 sajátos nevelési igényű (SNI-s) gyerek jár óvodába, általános- és középiskolába. És ez a szám csak a diagnosztizált gyermekeket jelöli, ennél azonban jóval több lehet azoknak a gyermekeknek a száma, akik sajátos hozzáállást igényelnének tanulmányaik során.
Az érintett szülők sokszor tanácstalanok abban, hogy merjék-e előre jelezni a problémát vagy éppen azokat a jellemzőket, amik problémát okozhatnak a gyermekük kapcsán, mert félnek attól, hogy éppen emiatt lesz megbélyegezve gyermekük.
„Szerintem nincs olyan, hogy valaki nem érintett. Most már olyan sok gyermek van, aki ezekkel az elakadásokkal és tünetegyüttesekkel küzd – annak ellenére, hogy adott esetben teljes értékű tagja a közösségnek – de mégis különleges figyelmet vagy bánásmódot igényel”
– mondta el Dr. Rétfalvi Flóra, a Kidspirit Fejlesztőközpont alapítója és ügyvezető igazgatója a Duna televízió Család-barát egyik korábbi műsorában, ahol több napot szenteltek a témának annak fontossága és gyakorisága miatt, hozzátéve, hogy ma már mindenkinek van egy ismerőse, akinek van egy ismerőse, akinek van egy ismerőse, aki ezzel küzd.
(Forrás: Pexels)
Az SNI nem feltétlenül jelez problémát
Az, hogy egy gyermek sajátos nevelést igényel, önmagában pusztán annyit jelent, hogy a nagy átlaghoz képest valamilyen területen neki másfajta igényei vannak, az ő személyes (eredményes) fejlődéséhez másfajta körülményeket, lehetőségeket kell biztosítani. Nem feltétlenül speciális eszközökre, felmentésekre, egyéni tanmenetre kell gondolni, sokszor a legegyszerűbb odafigyelés is segíthet: egy túlmozgásos kisiskolás esetén például elég lehet, ha a tanító odafigyel arra, hogy óra közben lehetőséget adjon arra, hogy mozogjon és ne kelljen 45 percet egyhelybe ülnie, ami a belső felgyülemlő feszültség miatt figyelemzavart okoz nála. Persze nem arról van szó, hogy fussa körbe az iskolát vagy randalírozzon egyedül a folyosón, de meg lehet kérni, hogy nyissa ki az ablakot, törölje le a táblát, ossza ki a lapokat stb.
Ha az adott kisgyerek lehetőséget kap arra, hogy mozogjon, nem pedig állandó, eredménytelen fegyelmezéssel, intőkkel, szigorral próbájuk meg beszorítani egy olyan statikus állapotba, ami számára frusztráló, akkor képes lesz kibontakoztatni azt, ami benne van, és jobban fog teljesíteni.
(Forrás: Unsplash)
Az SNI-jelző, és annak felvállalása tehát a „probléma” – vagy sokkal inkább az adott elvárásoknak nem megfelelő viselkedés – megfelelő kezelése mellett sokkal pozitívabb kihatással lehet a gyermekre, mint a „rossz, neveletlen gyerek” jelző, ami az évek alatt bélyegként ég bele, és egy idő után ő is úgy fog tekinteni magára, mint aki nem képes arra, mint a társai, buta, rossz képességű, és eleve nem sok esélye van az életben érvényesülni. Ezek az érzések pedig egy olyan lavinát indítanak el, amiből egyre nehezebb lesz kitörni.
„Neked könnyű, mert tehetséges gyerekeid vannak” – valóban így van ez?
A kiemelkedő képességű, tehetséges gyerek áldás és hatalmas büszkeség, ám ugyanakkora felelősség is. Talán furcsa lehet ezt kimondani, de mindez óriási terhet jelenthet nemcsak a szülőknek, hanem az egész a családnak.
A „tehetséges” gyermekek felnevelése, és az ekörül felmerülő problémák, dilemmák, nehézségek sok mindenben hasonlóak lehetnek, mint a valamilyen (tanulási) nehézséggel, zavarral, akadályozottsággal rendelkező gyermekek esetén, sőt szociális, beilleszkedési és meglepő módon tanulási nehézségeket is okozhat.
(Forrás: Unsplash)
A kiemelkedő képességű, magas IQ-jú gyerekek számára hamar ingerszegénnyé válhat a korosztályának biztosított környezet, amiben elveszíthetik motivációjukat és különböző magatartási problémák alakulhatnak ki.
Gyakran szociális és érzelmi nehézségekkel szembesülnek az iskolában: előfordulhat, hogy nehezen találnak közös hangot kortársaikkal, kívülállónak érzik magukat, vagy éppen csúfolódás céltáblái lesznek, mert „túl okosak”. Az is gyakori, hogy unalmat, motiválatlanságot élnek meg, ha a tananyag nem nyújt számukra elég kihívást, ami viselkedési problémákban, teljesítményromlásban vagy szorongásban is megnyilvánulhat.
Bár az SNI-s jelzőt kapott gyerekek számára már számos fejlesztési lehetőség elérhető az iskolákban, a megfelelő tehetséggondozás még gyerekcipőben jár, és sokszor a tehetséges gyerekek szüleinek maguknak kell kitaposni az utat, felkutatni a különórákat, programokat vagy mentorokat. Emiatt kiemelten fontos, hogy az ő egyéni igényeiket – például differenciált tanulásszervezést, tehetséggondozó programokat, érzelmi támogatást – ugyanolyan figyelemmel kezelje az iskola, mint az SNI-s tanulókét, hiszen a képességek kibontakoztatása mellett a pszichés jóllét és a társas beilleszkedés biztosítása is alapvető a harmonikus fejlődéshez.
