Illusztráció (Fotó: unsplash)
Én pontosan emlékszem a pillanatra, amikor megfogalmazódott bennem a kérdés:
Vajon miféle anya lehetnék én?
Még abban sem lehettem biztos, hogy várandós vagyok. Épp a buszon ültem és a drogéria felé tartottam, hogy kiderítsem. A kérdés közben ott dübörgött a fejemben. Képtelen voltam elhallgattatni. Mikor hazaértem és a teszt pozitív lett, minden örökre megváltozott.
Három napig éber kómában töltöttem a napjaim, az éjszaka közepén verítékben fürödve ébredtem zihálva, mert a korábbi kérdéstől nem tudtam szabadulni. Akkoriban az életem munkából és szórakozásból állt, nem mindig ebben a sorrendben. Voltak akik megkérdőjelezték, hogy készen állok-e erre.
Jámbor Zsófia vagyok, a MásképpGondolkodó gyereknevelési oldal létrehozója, Gyermek és Ifjúsági Preventor.
2023-ban körbenéztem a világban és nem tetszett amit láttam a szülő-gyerek kapcsolatok terén. Ezért létrehoztam egy platformot ahol megosztottam az érzelemközpontú gyerekneveléssel kapcsolatos módszereimet, meglátásaimat. Meglepődésemre sokan tudtak azonosulni a nézeteimmel és mire észbe kaptam, már elöntöttek a segítségkérő üzenetek. Szerettem volna segíteni, így a tapasztalataimat és kutatómunkámat kiegészítettem egy képzéssel, ami által Gyermek- és Ifjúsági Coach és Preventorként folytattam az utamat.
Végtelenül haragudtam minden ilyen kérdés miatt, viszont mára már hálát érzek. Azokban a pillanatokban éreztem először az anyai ösztön mindent elsöprő erejét. A korábban a fejemben üvöltő kérdés hirtelen átalakult. Már így hangzott:
Hogyan csinálhatnám másképp?
Hogy válhatnék azzá az édesanyává, akit még le rajzolni sem tudtam volna akkoriban, nem hogy pontosan körülírni milyen ő. S mint egy jó diák, aki a diplomamunkáját írja, kezdetét vette a kutatómunka.
Mire 3 hónapos terhes lettem, kezdett körvonalazódni, mit is szeretnék. Találtam számomra fontos iránymutatásokat, mankókat. Az elkövetkező évek alatt egy mondat szólt a fejemben és szól a mai napig:
úgy szeretni őt, ahogy szüksége van rá.
Teljes elfogadással, tisztelettel és támogatással. Tíz éve született meg a kisfiam és visszatekintve nem változtatnék semmin. Mivel jómagam is masszív generációs traumákkal a hátamon érkeztem meg erre a partyra, pontosan átérzem, milyen nehéz. A saját családfádat tekintve úttörőként tekinteni magadra, kitaposni egy utat amelyen nincs előtted kijelölt ösvény, példa amihez visszacsatolhatnál, ha elbizonytalanodsz.
(Fotó: pexels)
Ha meg kellene határoznom azt mondanám, kicsit olyan érzés ez, mint újragombolni egy kabátot, amin cipzár van.
Van egy bizonyos csontig hatolóan ijesztő, de mégis a fellegekig emelő érzés abban, hogy az általad megalkotott család, a szeretetteljes, támogató légkör, amit a gyermekeddel közösen hoztatok létre, csak a tiétek. Nem kaptátok ajándékba senkitől. Pusztán azon múlik, hogy elég fontos-e neked ahhoz, hogy működtesd.
Anyának lenni életem legmegtisztelőbb jutalma. Egy olyan jutalom, amit minden nap ki kell érdemelnünk. Magunkból adunk attól a perctől kezdbe, hogy világra jön, miközben teszünk azért, hogy legyen, miből adni.
