Auksz Éva, Nem véletlen?! podcast (Fotó: MTVA / Csöbör Tamás)
Auksz Évát a legtöbben energikus, nevetős, örökké derűs személyiségként ismerik. Saját bevallása szerint valóban ilyen alkat: szeret nevetni és másokat is megnevettetni. Nem véletlen, hogy pályája során többen is úgy érezték, a jelenléte képes oldani a feszültséget.
Pedig az útja korántsem volt egyenes. A színésznő egykeként nevelkedett Dunaújvárosban. Bár gyerekként ezt természetesnek élte meg, felnőttként már másként látja a helyzetet:
„Ma már tudom, hogy mennyire nagyon hiányzik egy testvér az életemből.”
Gyerekként szertornázott, majd atlétikázott, végül a néptáncban találta meg azt a közösséget és szenvedélyt, amely később az egész életét meghatározta. Bár szülei azt szerették volna, hogy biztos szakma legyen a kezében, és közgazdasági szakközépiskolába íratták, ő hamar rájött, hogy egészen más életre vágyik:
„Megfogalmaztam magamban, hogy én valami olyan munkát szeretnék csinálni, ami nem olyan, mint a szüleimé.”
Éva eredetileg táncosként kezdte pályafutását, a Közép-Európa Táncszínház tagja volt. Az áttörést azonban egy véletlennek tűnő találkozás hozta. Iglódi István rendező figyelt fel rá, és olyan lehetőségeket adott neki, amelyek végül a színészi pálya felé terelték:
„Tulajdonképpen én a szakmai apukámnak hívom mai napig.”
A rendező nemcsak szerepeket adott neki, hanem hitt benne akkor is, amikor ő maga még bizonytalan volt. Így lett belőle előbb musicalszínésznő, majd prózai szerepekben is egyre sikeresebb előadó.
Auksz Éva és Ölvedi Réka, Nem véletlen?! podcast (Fotó: MTVA / Csöbör Tamás)
A színésznő bevallotta: fiatalon egyáltalán nem szerepelt a tervei között az anyaság:
„A barátaim is úgy gondoltak rám, hogy az Auksznak biztos nem lesz gyereke.”
A harmincas évei elején azonban valami megváltozott benne, és megszületett első fia, Hunor. Később pedig második gyermeke is. A mai napig úgy érzi, hogy fiús anyuka. Bár néha eljátszik a gondolattal, milyen lett volna egy kislány, mindig azt érezte, hogy hozzá a fiúk állnak közelebb.
A beszélgetés egyik legőszintébb pillanata az volt, amikor az anyaságról mesélt. Auksz Éva szerint a színházi életforma sok olyan helyzettel jár, amely miatt időnként lelkiismeret-furdalást érez:
„Nem tartom magam jó anyának, mert nem jó hivatást választottam hozzá.”
A színésznő arról beszélt, hogy előadások, próbák és utazások miatt sokszor nem tudott ott lenni olyan hétköznapi eseményeken, amelyeken egy hagyományos munkarendben dolgozó szülő részt vehetne. Mégis hisz abban, hogy a gyerekek alkalmazkodók, és ahhoz a világhoz tanulnak meg igazodni, amelybe beleszületnek.
Első házasságának felbomlása után Hunor még kisgyermek volt, amikor Őze Áron belépett az életükbe. Szerinte a kapcsolatuk egyik legfontosabb döntése az volt, hogy nem siettették a közös gyermekvállalást:
„Nagyon figyeltünk arra, hogy mi így hárman legyünk egy család. Pénzünk persze zéró volt, de a gyerek szobája kész volt.”
Minden energiájukat arra fordították, hogy a kisfiú biztonságban érezze magát az új helyzetben.
Auksz Éva, Nem véletlen?! podcast (Fotó: MTVA / Csöbör Tamás)
Ma már nehéz elképzelni, de kapcsolatuk elején Őze Áron nem volt elragadtatva Éva beszédhangjától. A színésznő nevetve idézte fel férje első reakcióját:
„Úristen, ki ez a gyönyörű nő?”
A lelkesedés azonban állítólag addig tartott, amíg meg nem szólalt. Még a nevetését sem tudta elviselni, ma viszont közel húsz éve alkotnak egy párt. Auksz Éva szerint kapcsolatuk egyik legfontosabb alapja az, hogy semmit sem hallgatnak el egymás elől:
„A kapcsolatunk legnagyobb titka, hogy szemérmetlenül őszinték vagyunk egymáshoz. Ez nem a cseszegetés szintje, hanem az, hogy a másik még jobb legyen.”
Ez az őszinteség nem bántásról vagy kritikáról szól, hanem arról, hogy mindketten a másik fejlődését szeretnék segíteni.
Ölvedi Réka és Auksz Éva, Nem véletlen?! podcast (Fotó: MTVA / Csöbör Tamás)
A színésznő elismerte, hogy egykeként úgy nőtt fel, hogy sokszor minden az elképzelései szerint alakult. A gyerekek azonban hamar megtanították arra, hogy az élet ritkán követi a terveinket:
„A gyerekek két másodperc alatt átírják a terveidet.”
A legfontosabb lecke, amit anyaként kapott, a türelem és a rugalmasság volt.
A beszélgetés végén szóba került a mai világ, az internet és a gyereknevelés új kihívásai is. Éva szerint a szülőknek ma az egyik legnehezebb feladatuk megtanítani gyermekeiknek, hogyan igazodjanak el a rengeteg információ között. Közben azonban saját magukat is folyamatosan keresik:
„Nem azt jelenti, hogy én most már ötvenöt évesen lehúztam a redőnyt. Dehogyis, hát én is úton vagyok.”
Talán éppen ez a gondolat foglalja össze legjobban a színésznő életfilozófiáját: a fejlődés, az önismeret és a tanulás nem ér véget egy bizonyos életkorban. Ahogy ő fogalmazott, sem a családja, sem a pályája, sem az élete nem véletlenül alakult úgy, ahogyan alakult.
