(Forrás: Pexels)
A mostani szülőgeneráció egészen más elvárások között neveli a gyerekeit, mint néhány évtizeddel ezelőtt. Egy mai kisiskolás hétköznapjai gyakran már-már egy felnőtt munkanapjára emlékeztetnek: iskola, edzés, zeneóra, nyelvóra, fejlesztés, különóra, majd este házi feladat. Mire eljön a péntek, a hétvége sem feltétlenül a pihenésről szól, hanem a családi programokról, kirándulásokról, születésnapokról, sportversenyekről vagy újabb szervezett elfoglaltságokról. Mindez önmagában nem probléma, a gyerekek szeretnek mozogni, közösségben lenni, új dolgokat kipróbálni, és a közös családi élményeknek is óriási értékük van.
De marad mellettük olyan idő, amikor egyszerűen csak lehetnek?
A nyári szünet sok családban ezért nem a felszabadulást jelenti, hanem újabb szervezési feladatot, a szülőből szorongást vált ki, hogy mit fog csinálni egész nap a gyerek. Nem fog unatkozni? Nem ül majd végig a tévé előtt? Tartalmas, élménydús nyara lesz? Nem marad le valamiről? A szülői csoportokban egymást érik a kérdések: ki milyen tábort ajánl, milyen programokat lehet még találni, hogyan lehet úgy beosztani a heteket, hogy a gyerek egyetlen napot se töltsön unatkozással. Mintha az unatkozás önmagában valamilyen kudarc lenne.
(Forrás: Pexels)
A jó szülő mindig lefoglalja a gyerekét?
Az elmúlt években szinte észrevétlenül alakult ki az a társadalmi elvárás, hogy a jó szülő folyamatosan jelen van, figyel, fejleszt, inspirál, közös élményeket szervez és minőségi időt tölt a gyerekével. A közösségi média csak ráerősít erre az érzésre: mosolygó családok kirándulnak, közösen sütnek, kézműveskednek, múzeumba mennek, újabb és újabb kalandokat gyűjtenek. Könnyű ilyenkor azt érezni, hogy ha egy nyári délutánon a gyerek csak heverészik a kertben vagy céltalanul ténfereg a lakásban, akkor valamit rosszul csinálunk. Pedig éppen az ellenkezője is igaz lehet.
A gyerek fejlődésének nemcsak a szervezett programok fontos részei, hanem legalább ennyire értékesek azok az órák is, amikor nincs előre meghatározott cél, nincs teljesítménykényszer, és senki nem mondja meg, mi következik.
Ilyenkor ugyanis kénytelen maga kitalálni, hogyan töltse el az idejét, és ez elsőre sokkal nehezebb, mint hinnénk. Hiszen a legtöbb gyerek hozzászokott ahhoz, hogy valaki mindig kijelöli a következő feladatot. Az iskolában a tanár, edzésen az edző, otthon pedig sokszor a szülő. Amikor ez a kapaszkodó hirtelen eltűnik, természetes reakció, hogy tanácstalanul állnak előtte.
(Forrás: Pexels)
Az unatkozásból születnek a legjobb ötletek
A nyári szünet első napjaiban szinte borítékolható a kérdés: „Unatkozom. Mit csináljak?”
A legtöbb szülő ilyenkor azonnal ötletelni kezd: Társasozzatok. Menj ki biciklizni. Rajzolj valamit. Hívd át a barátodat. Süssünk sütit. Valójában ezzel újra átvesszük a szervező szerepét, és megoldjuk helyette azt a problémát, amivel neki kellene megküzdenie. Pedig ha kibírjuk ezt a kezdeti nyűglődést, általában történik valami érdekes.
(Forrás: Pexels)
A gyerek egyszer csak elkezd keresgélni.
Előveszi a régen elfelejtett játékait. Épít valamit. Kitalál egy saját szabályrendszerű játékot. Felöltözik a mi ruhatárunkból hercegnőnek, varázspálca lesz a fakanálból, palást a kendőnkből, bogarakat figyel az udvaron, bunkert épít pokrócokból, kavicsokat gyűjt, barkácsolni kezd, meglocsolja a virágokat, rajzol, olvas, elindul biciklizni, addig gyakorolja a cigánykerekezést, amíg nem sikerül, vagy egyszerűen csak fekszik a fűben, és nézi a felhőket.
Felnőtt szemmel ezek sokszor teljesen jelentéktelennek tűnnek. A gyerek számára viszont ilyenkor történik meg az, amire a folyamatosan szervezett napokban ritkán van lehetősége: saját ötletei támadnak. Nem azért csinál valamit, mert feladatként kapta, hanem mert belülről érkezik a kíváncsiság.
(Forrás: Pexels)
Ne legyen megoldás a képernyő!
Veszélyes lehet a nyári szünetben, hogy a hirtelen felszabaduló időt automatikusan átveszi a képernyőknek. A streaming csatornák végtelen kínálata, a telefon, tablet vagy az Xbox még nagyobb veszélyt jelentenek ilyenkor, mint év közben: a szülők is engedékenyebben, jellemzően nem kontrollálják annyira mint máskor, a gyerkekkel viszont könnyen elszaladhat a ló, ha nem szabunk továbbra is korlátokat ebben.
Ez nem azt jelenti, hogy teljes digitális detoxban kell tölteni a nyári szünetet, nem szükséges teljes tiltást bevezetni, de fontos, hogy ne ezek töltsék ki azt az üres teret, amiből az önálló játék és a kreativitás megszülethetne.
Ha minden alkalommal a képernyő nyújt azonnali megoldást az unatkozásra, akkor a gyereknek esélye sem lesz megtapasztalni, hogy ezt az érzést saját maga is át tudja fordítani valamivé.
(Forrás: Pexels)
Nem biztos, hogy minden nyári nap emlékezetes lesz. Lesznek délutánok, amikor a gyerek csak lézeng, nyafog egy kicsit, aztán eltűnik valahová, mi pedig talán azt sem tudjuk pontosan, mivel tölti az idejét. Nem kell minden csendet megtölteni programokkal, és az unatkozást sem kell mindenáron megszüntetni. Ha hagyunk neki időt, jó eséllyel megtalálja a saját elfoglaltságát, még ha ehhez előbb át is kell vergődnie néhány nyűgös órán.
