A máglyarakás készítése egy fajta maradék-feldolgozás. Az elnevezés, hogy régen, amit találtak a kamrában, azt rakták össze, rakásra. Lekvár, dió, tej és vaj mindenkinél volt otthon. A gyümölcsöt pedig szezontól függően komponálták bele.
A sütés elején vágjuk kockára a kiflit, amit hamarosan meglocsolunk tej és tejszín meleg keverékével. Ha túl száraz az alapanyag, növeljük a tejmennyiséget. Tehetünk bele bármit, ami szem-szájnak ingere: reszelt citrom- vagy narancshéjat, rumot, fahéjat vagy darált diót. Mindez a kedvünkre és a családunk ízlésére van bízva.
A tojásokat kettéválasztjuk és a sárgáját vaníliacukorral habosítsuk fel. Ha ez megvan, öntsük rá a megázott kiflikre, és gazdagítsuk a tálat egy jó adag mazsolával.
Miután kivajaztuk és beszórtuk zsemlemorzsával a tepsit, jöhet is kifli-massza. Jól lenyomkodva elterítjük és megkenjük lekvárral. Bármilyen gyümölcsíz megfelel, fölé kerül a ledarált dió rétege, erre pedig a karikákra vágott gyümölcs. Marcsi ezúttal almával dolgozott. Mielőtt a tepsi koronája lett az alma, pici vajjal és barnacukorral párolta meg serpenyőben.
Utolsó fázis a fényes, kemény hab készítése tojásfehérjéből. Amikor elkészült, forgassunk bele egy néhány kanál baracklekvárt. Máglyára emlékezetet az étel tetején lévő, lángnyelv formában felkerült tojáshab is. Mindössze pár percre megy vissza a tepsi a sütőbe, amíg meg nem pirult a hab a tetején.
Hozzávalók:
6 db kifli
6-8 ek. vörös baracklekvár
4 ek. darált dió
4 tojássárgája
2 dkg porcukor
Az öntözéshez:
2, 5 dl zsíros tej
2,5 dl tejszín
1 citrom reszelt héja
1 narancs reszelt héja
Az almához:
40 dkg kemény húsú alma
2 ek. barna nádcukor
2 dkg vaj
1 kk. őrölt fahéj
A fehérjehabhoz:
4 tojásfehérje
4 ek. kristálycukor
2 ek. baracklekvár
