Hosszú évszázadokon keresztül a keresztények egész decemberben böjtöltek, hogy aztán Jézus születésének napját hatalmas lakomával ünnepeljék meg. Sok ételünk kapcsolódik az ünnephez, vidékenként változik, mit fogyasztanak hagyományosan az emberek: van, ahol hal, van, ahol mák és van, ahol káposzta nélkül elképzelhetetlennek tartják a karácsonyi étkezéseket.
Illusztráció (Fotó: Unsplash.com)
Hal
Hazánkban az egyik legjellemzőbb étel ilyentájt a hal, amit gyakran levesként, halászléként tálalunk fel. A halevésnek vannak pogány és keresztény hagyományai is: őseink hitték, ha az év végén fogyasztják a vizek lakóit, akkor a szerencse velük együtt beúszik otthonaikba, a pikkely (halpénz) pedig mindig is a sok pénzt, a bőséget szimbolizálta. A keresztény vallásban az apostolok a halászok, a halak pedig a megtért emberek jelképei, azoké, akik követik Krisztust, ezért fogyasztják a vallásos emberek az egyik legfontosabb ünnepükön.
Lencse, borsó, mák
A karácsony környékén van az év legrövidebb napja, ezután tehát már egyre könnyebb: őseink is hatalmas mulatsággal, fényűző lakomával ünnepelték meg a leghosszabb éjszakán a fényt magát. Ezért is keverednek az újévi és a karácsonyi szokásaink, hagyományaink, s így kerül képbe ilyenkor a mák: amit előszeretettel fogyasztunk szenteste, de valójában ugyanúgy, mint a lencse vagy a borsó, a jólétet, a gazdagságot, a bőséget szimbolizálja.
Pulyka
Sokan gondolhatnánk, hogy a pulyka az angolszász hagyományok beszivárgása után vált itthon is népszerűvé, ám ez tévedés. Az újkor hajnalán, mikor ez a nem túl szép, ám annál ízletesebb szárnyas tenyésztése elterjedt Európa szerte, a magyarok egyből lecsaptak rá, s több száz éven keresztül pulyka-nagyhatalom volt országunk. Az egész kontinens magyar pulykát evett, mi tenyésztettük, vágtuk és szállítottuk a legtávolabbi vidékekre is. Általában karácsony napján, azaz december 25-én került a magyar családok asztalára: egyben, pirosra sütve, szalonnával tűzdelve, esetleg gesztenyével megtöltve.
Káposzta
Sok családban a káposzta alapkellék az ünnepek alatt, s akkor is elkészíti valamelyik nagyika, ha már senki nem eszi, leginkább csak a hagyomány miatt. A káposzta évszázadok óta elképesztően népszerű, mivel viszonylag igénytelen növény, megterem bárhol, ősidők óta eszi szegény és gazdag egyaránt: finom, tápláló, laktató, ezerféleképpen variálható és sokáig eláll. Állítólag karácsonykor azért illik enni, mert szerencsét hoz, a sok egymásra hajoló levelei szintén a bőséget vonzzák be.
Kocsonya
Eredetileg még a franciák azért tették a húst kocsonya alá, hogy tovább el lehessen tárolni, s csak később fedezték fel, hogy maga ez a zseléd anyag finom. Legalábbis egyesek szerint. Faluhelyen sokan az ünnepet megelőző hetekre időzítették a disznóölést, s ahhoz pedig szorosan hozzákapcsolódott a kocsonyakészítés. A csontból és bőrből főtt étel elkészítésével aztán tényleg minden részét hasznosították az egykori állatnak. Jellemzően karácsony táján 25-én vagy 26-án fogyasztották, elsősorban reggelire. Eleink nem spórolták ki belőle a fokhagymát sem, az ugyanis hitük szerint megóvta őket a betegségektől: s milyen igazuk volt! Ma már a tudomány bebizonyította, hogy a foghagyma rendszeres fogyasztása gyakorlatilag felér egy közepes erősségű antibiotikum kúrával.
Bejglik a Sütipont műhelyében Budapesten 2019. december 16-án. MTI/Sóki Tamás
Bejgli
Talán a világ legnehezebb süteménye, melyet hagyományosan karácsonykor készítettek el már ősanyáink is, egyrészt mivel nehéz, időigényes és tényleg különleges édességről van szó, másrészt a bele kerülő töltelékeknek: dió, mák, gesztenye is ilyenkor van szezonja. Sőt a dió véd a rossz szellemektől, a rontástól, így az új év küszöbén különösen ajánlott volt fogyasztani.
