Ma már cukrászdák kínálják jóval az ünnep előtt a bejglit, bár ennek sütése korábban inkább a háziasszony dolga volt. Mi több azon versenyeztek, hogy kié a legtökéletesebb, repedésmentes tekercs.
(Fotó: illusztráció unsplash.com)
A bejgli nem volt mindig a karácsony része és nem is magyar találmány. Eredetileg Sziléziából származik és kalácsként kezdte a pályafutását. Igaz, már elég korán, mert már a 14. században is készítették ezt a süteményt. Több forrás egybehangzóan állítja, hogy osztrák közreműködéssel került hazánkban ez a kalács és eredetileg diós- mákos tekercsnek nevezték. Ám átvettük a német nevét, amely a beugen (meghajlít) szóból származik.
A bejgli elterjedése előtt egyszerű kalácsot sütöttek karácsonyra. A 19. század második felétől már hozzá tartozott a karácsonyi ételekhez a bejgli. Igaz, már 1830-ban megszületett a hivatalos recept Czifray István Magyar nemzeti szakácskönyvében, bár akkor még „Posonyi finom mákos kaláts” elnevezése volt. És igen, a pozsonyi kifli bizony igen közeli rokonságban áll a mi bejglinkkel.
Nem véletlenül lett a kétféle tölteléke ennyire népszerű. Külön jelentésük van, ezért terjedtek el. A dió ugyanis rontás ellen volt jó a hiedelmek szerint, a mák pedig gazdaságot, a fiatal lányoknak kérőt biztosított. Fontos tudni azt is, hogy ha jól készíted, akkor ez a sütemény becsomagolva, hűvös helyen akár több hétig is eláll. Persze akkor, ha addig nem fogy el.
