MTI Fotó: Czeglédi Zsolt
Az ünnepi készülődés egyik legfontosabb eleme, amikor a háziasszonyok kitalálják, hogy milyen finomságok kerüljenek a karácsonyi asztalra. Ebből a sorból a legtöbb helyen nem hiányozhat a hal sem, ami mára hagyományos ünnepi étel lett. Különösen a halászlé vagy halleves népszerű étel ilyenkor. De vajon miért?
A katolikus keresztények számára Jézus születése napjának fénypontja a karácsonyi misén való részvétel (24-én éjfélkor vagy 25-én napközben) Magyarországon. A református keresztények szentestén, azaz 24-én istentiszteleten vesznek részt, majd másnap úrvacsorát vesznek. December 24-én hagyományosan a katolikus családok böjtölnek (karácsony böjtje), és csak este fogyasztják el a böjti vacsorát – olvasható a Wikipédián. Ez a vacsora eredetileg alma, dió, méz és fokhagyma, később vajas bableves hús nélkül (böjtös bableves), végül mákos guba volt, de újabban kialakult, hogy hal, illetve töltött káposzta kerül ilyenkor az asztalokra.
A halvacsora nyomában
A hal ünnepi asztalra kerülésének egyik magyarázata lehet, hogy amikor Jézus az apostolokat az emberek halászaivá tette, a hal egyúttal a megtért és megkeresztelt ember szimbóluma lett. De a néphagyományokban is találhatunk választ a karácsonyi halevés miértjére. A halpikkelyek ugyanis bőséget ígérnek a családnak a következő esztendőre. (Ugyanilyen jelentése van a babnak, lencsének és a máknak is.)
A halászléról
A magyar néprajzi irodalom szerint a halászlé azonos a hosszú lére eresztett halpaprikással. 1871-ben jelent meg Szegeden Rézi néni szakácskönyve, amelyben megtalálhatjuk a „Halpaprikás halászosan” nevű étel elkészítési módját. A „halászos mód” lényege az, hogy minden hozzávalót egyszerre tesznek bele a bográcsba. A valódi népi halászlének a sok és jóféle hal (főleg a ponty), a sajátos elkészítési mód, a szolgafa és bogrács, a megfelelő és egyéb fűszerek mellett fontos és elmaradhatatlan kelléke a paprika, azaz a „törökbors” és a vöröshagyma. Sokak véleménye szerint nem kell passzírozni a halászlét, ugyanis a halászlé elkészítési módja és lényege a jófajta paprikában, a sok hagymában és halban rejlik. Azonban már a 19. századtól különféle készítési hagyományok alakultak ki a Tisza mellett, a Duna mindkét oldalán, a Balatonnál, a halásztanyákon és a polgári konyhákon. A klasszikus szegedi halászlé lényeges eleme például a passzírozás. A halászlé főzését akkor kell befejezni, ha a hüvelyk- és mutatóujj összeragad az étel gőzében.
