Több strand nem nyit ki a Velencei-tónál az alacsony vízállás miatt (Kép: Gárdony, 2026. június 23., Forrás: MTI/ Fotó: Vasvári Tamás)
A Velencei-tó problémája nem új keletű. Az elmúlt években visszatérő jelenséggé vált az alacsony vízállás, amely nemcsak a strandolók és a nyaralók életét keseríti meg, hanem súlyos ökológiai következményekkel is jár. A sekély vízben többször előfordult halpusztulás, romlott a vízminőség, és számos élőlény számára is kedvezőtlen feltételek alakultak ki.
Magyarország második legnépszerűbb üdülőtava hosszú ideje küzd a klímaváltozás és a vízhiány hatásaival, most pedig a rekordalacsony vízszint miatt sokak szerint már a teljes pusztulás határára sodródott.
Dr. Boromisza Zsombor okleveles tájépítészmérnök, élővilágvédelmi és tájvédelmi szakértő, a MATE Tájvédelmi és Tájrehabilitációs Tanszékének egyetemi docense a Másfélfok oldalán megjelent elemzésében azonban arra hívja fel a figyelmet:
elképzelhető, hogy nem egy rendkívüli katasztrófát látunk, hanem egy természetes folyamatot, amely egyszerűen nem fér össze azzal a tóképpel, amelyhez az elmúlt évtizedekben hozzászoktunk.
Partszakasz a Napsugár strandon Agárdon 2026. június 23-án. Az alacsony vízállás miatt, illetve az üzemeltetők döntése alapján az idei szezonban több strand sem üzemel a tónál. (Forrás: MTI/Vasvári Tamás)
Nem egy medence, hanem egy természetesen változó tó
A szakértő szerint a Velencei-tó egyik alapvető sajátossága, hogy rendkívül sekély víztest. Átlagos mélysége alig másfél méter, ezért a vízszint változásaira sokkal érzékenyebben reagál, mint a mélyebb tavak.
A Velencei-tó természetes működésének része a jelentős vízszint-ingadozás, sőt szélsőséges években akár a részleges kiszáradás is.
A klímaváltozás természetesen fokozza ezeket a folyamatokat, hiszen nő a párolgás és egyre gyakoribbak a csapadékszegény időszakok, azonban fontos szem előtt tartani, hogy
a „régi Velencei-tó”, amiben gyerekkorunkban annyit fürödtünk, valójában egy mesterségesen létrehozott állapot.
A legtöbben olyan tavat szeretnének viszontlátni, amely alkalmas strandolásra, horgászatra és vízi sportokra. Csakhogy ez a kép nem teljesen természetes. A 19-20. század során végrehajtott szabályozások, vízpótlások, kotrások és partépítések fokozatosan egy stabilabb, kiszámíthatóbb üdülőtavat hoztak létre. A társadalom ahhoz a mesterségesen fenntartott állapothoz szokott hozzá, amely valójában eltért a tó eredeti természetes működésétől.
Fesztiválozók az EFOTT fesztivál első napján a Velencei-tó melletti Sukorón 2024. július 10-én. A fesztivált július 10-14. között rendezik a Fejér vármegyei településen. (Forrás: MTI/ Fotó: Vasvári Tamás)
Az alacsony vízállásnak kétségtelenül vannak súlyos következményei. A korábbi években oxigénhiány miatt halpusztulások történtek, és a fürdőzés szempontjából is romlottak a körülmények. A természet azonban nem minden esetben kerül ki vesztesként a folyamatból. A szakértő szerint a sekélyebb víz kedvezett egyes mocsári növényzetek terjedésének, valamint több védett madárfaj megjelenésének is. A gólyatöcs és a gulipán például kifejezetten jól reagált az új élőhelyek kialakulására.
A természetvédelmi szempontból értékes élővilág számára az időszakosan alacsony vízállás nem feltétlenül katasztrófa, bizonyos esetekben kifejezetten előnyös lehet.
Boromisza Zsombor szerint a legnagyobb problémát nem maga az alacsony vízszint jelenti, hanem az, hogy a tó köré épült gazdasági és turisztikai rendszer egy állandóan magas vízállásra épült. A strandok, kikötők, stégek, horgászhelyek és vendéglátóhelyek működése nagyrészt attól függ, hogy a tó ugyanúgy nézzen ki minden nyáron.
„A válság valójában nemcsak vízhiány, hanem alkalmazkodási válság.”
(Forrás: MTI/Fotó: Vasvári Tamás)
A vízpótlás önmagában nem fogja megoldani a problémát
A közbeszédben rendszeresen felmerül, hogy honnan lehetne újabb vizet juttatni a tóba. A szakértő szerint azonban ez legfeljebb átmeneti segítséget jelenthet. Hosszú távon sokkal fontosabb lenne a vízmegtartás javítása a vízgyűjtő területen, a természetes parti élőhelyek helyreállítása, valamint olyan turisztikai és gazdasági modell kialakítása, amely képes együtt élni a vízszint természetes ingadozásával. Nem a tavat a megszokott állapotába kényszeríteni, hanem meg kell találni azt, hogyan alkalmazkodjunk egy olyan tóhoz, amely természeténél fogva változékony.
A Velencei-tó jövőjének kulcskérdése ezért nem pusztán az, honnan lehetne több vizet szerezni, hanem az, hogy képesek vagyunk-e a klímaváltozás korában egy természeténél fogva változékony tóhoz igazítani a használatunkat és a fejlesztési elképzeléseinket”
– olvasható a cikkben.
A Velencei-tó jövője valószínűleg nem a teljesen kiszáradt meder és nem is a mesterségesen fenntartott üdülőparadicsom között található meg, hanem valahol a kettő közötti egyensúlyban. A szakértő szerint ehhez nem elsősorban több vízre, hanem új szemléletre lesz szükség.
Pákozd, 2026. június 5. A drónnal készült felvételen a Velencei-tó kiszáradt medre egy csónakkikötőben, Pákozd közelében 2026. június 5-én. A tó vízállása ezen a napon 58 centiméter volt, ami mintegy 5 centiméterrel marad el az eddig mért legalacsonyabb vízszinttől. (Forrás: MTI/ Fotó: Vasvári Tamás)
